Vajon mi az a selfcare, amiről egyre többet beszél mindenki? Vajon miért nincs rendes magyar megfelelője? És miért értelmezi mindenki úgy, hogy forró fürdő, kocka csoki, arcpakolás, holott ennél sokkal több van benne?

Mit jelent a selfcare? Ennek a kifejezésnek nem igazán van rendes magyar megfelelője, de kb. annyit, hogy törődsz magaddal, fontosnak tartod magadat. Az persze már önmagában is sokat mondó, hogy nincs rá magyar szó. Mi olyan kultúrában élünk, amelyben panaszkodni illik. Elviselni illik. A közösségért önmagunkat feláldozni illik. A teljesítményért magunkat kizsigerelni illik, Példaképnek tekintjük, aki tűr, húzza az igát akkor is, amikor már rég azt kellene mondania, hogy bocsika, ez már a pihenőidőm, innentől mára vége. Aki pedig ki meri ezt mondani,, azt felszínesnek, kényesnek, lustának bélyegezzük. Még a gyereket se kényeztetjük (legalábbis mélyen elítéljük, akit „elkényeztetett”-nek tartunk), nemhogy magunkat. Hová is lenne a világ.

Selfcare 01
Vajon mi az a selfcare,amire még rendes magyar szavunk sincs?

Ezt teszi veled, ha kicsit sem vagy önző

Generációk sora nőtt fel ebben a szemléletben. Most pedig szembesülünk a hatásával. Azzal, hogy nem tudunk nemet mondani. Mert jó kislánynak kell lenni, mit fog szólni a főnök, ha nem vállaljuk be a százezredik túlórát is, akár fizetetlenül. Hogy nem tudunk pihenni, mert jaj, mindig van valami tennivaló. Hogy nem tudjuk elkérni a munkánk értékét. Hiszen milyen munkavállaló az, aki ne dolgozna akár ingyen is, a csapatért? Hogy nem tudjuk meghúzni a határainkat. Boldog-boldogtalan lépked át rajtuk, mint elefántok a porcelánboltban, beszólogat a külsőnkre, a hajunkra, a gyereknevelési szokásainkra. És igen, hogy nem tudunk időt szánni magunkra, akár arra a bizonyos arcpakolásra vagy forró fürdőre.

A selfcare: főszerep a sajűt életedben
Ne a külvilág felé fényezd magad,inkább ragyogj te a legfényesebben a saját életedben!

Selfcare = a te életed, a te főszereped

Érted már, hogy az arcpakolás meg a fürdő miért csak a selfcare egy kis szelete? Ezért. A selfcare tulajdonképpen nem más, mint hogy megfelelő fontosságot tulajdonítasz magadnak a saját életedben. Mondjuk a főszereplő státuszát osztod ki magadnak. Nem egy héten egyszer, nem napi harminc percig, hanem alapvető szemléletként, úgy kábé a döntéseidet meghatározó alapként.

Selfcare az is, ha nemet mondasz a megfelelő időben, és az is, ha igent mondasz arra, ami neked fontos. Ha meghúzod a határokat és megérteted a „közzel”, hogy eddig lehet jönni, de innen már nincs szabad bejárás. Ha (a kedvenc témám, ugye) önmagad vagy a megjelenésedben, az öltözködésedben is. Ha nem az elvárások az elsők, hanem az, hogy te milyen életet szeretnél élni.

Nem kell mindig mosolyogni
Igen, ilyen arcot is vághatsz. Senkinek nem tartozol mosollyal

A selfcare nem mindig napsütéses és cuki

De a selfcare nem mindig ilyen szép és napsugaras. Mert a selfcare azt is jelenti, hogy abbahagyod a saját magadnak mormolt cuki, rózsaszín hazugságokat, és beleállsz végre abba, hogy ez a helyzet itt és most nem jó. Sőt, őszinte vagy annyira, hogy felismered, hogy egyenesen vacak. És persze változtatsz rajta, vagy legalább teszel egy lépést afelé, hogy változzon. Vagy ha nem megy, utánajársz, mi akadályoz. Őszintén. Akár a normáktól eltérően.

Hogy nem hiszed el a semmitmondó motivációs bullshitet, hanem elfogadod, hogy a saját életedet élni néha baromi melós dolog. Legalábbis sokkal melósabb, mint menni szépen az előre nyomtatott sorvezető mentén. Nem úgy működik, hogy „optimista vagyok, aztán minden szép lesz”. Vannak benne kudarcok, meg kihívások is (nem, a kettő nem ugyanaz), elutasítások szép számmal. És az is hozzátartozik, hogy néha elfáradsz, eleged van, nem vagy mosolygós, aranyos, tettre kész és motivált.

Szóval, ha úgy érzed, hogy egy habfürdő nem oldja meg a gondjaidat, akkor gondold át, neked mi lenne az igazi selfcare. Ne egyet válassz, hanem azt, amire tényleg szükséged van (vagy gyere el hozzám coachingra, hogy kiderítsük). Aztán legyen ez az alap. Minden nap. Magadért.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com

2 Comments

  1. Pingback: Lehet-e elég napi fél óra mozgás? Néhány szó az időtényezőről

  2. Pingback: Törődj magaddal, ez most fontosabb, mint bármikor! - Zöldsaláta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..