Szilveszter, január, nagy elhatározások, változás minden téren – csak aztán közbeszólnak a szürke hétköznapok, és végeredményben minden megy tovább a régiben. Ismerős? Nekem is. Ezért is nem szeretem a január eleji nagy teendőlistákat és az „új év – új én” koncepciót. De mi az, ami az újévi fogadalom helyett mégiscsak elvezet a változáshoz? Szerintem az egyszerűsítés. Máris mutatom, hogy is értem.
Kezdésnek rögtön: újévi fogadalom helyett célok és tervek
Összeszorított száj és a „márpedig ez így nem mehet tovább” típusú újévi fogadalom helyett inkább arra szeretnék koncentrálni, mit is szeretnék valójában. Van, amihez már van konkrét időbeli terv is, tudom, mit akarok csinálni ma, holnap, holnapután, hogy mindig egy lépéssel közelebb jussak a célhoz. Van, amihez még nem látom az utat, sőt, annak az első lépését sem, de akkor sem akarok megfeledkezni róla. És igyekszem azt is tisztázni már az elején: a terv nem azért van, hogy centiről centire végig lépkedjünk a kijelölt ábrán, hanem azért, hogy szükség esetén módosítsunk rajta. Ha dugó van a főutcán, majd megyünk másfelé, úgy is oda lehet érni
Nagy elhatározások és szigorú újévi fogadalom helyett helyett minden nap egy kis lépés
Nem hiszek az ingujjfeltűrésekben, a száznyolcvan fokos fordulatokban és a szigorban. Abban hiszek, amiben az angolok a gyeppel kapcsolatban: annyi a titka, hogy nyírni és öntözni kell, igaz, azt négyszáz évig. Minden nap egy kis lépés, egy kis öntözés, egy gyümölccsel vagy húsz perc edzéssel több. Pici lépésekkel is nagyon messze lehet jutni.
„Innentől csakis helyesen élek” című újévi fogadalom helyett: „megteszem, amit tudok”
Nem lehet tökéletesen tudatosnak lenni, és „helyesen” élni, lehet viszont az esetek úgy 60-80 százalékában megtenni, ami tőlünk telik. Legyen szó a környezetünkről, az életmódunkról, a kapcsolatainkról, nem lesz minden tökéletes. Akkor sem, ha belefeszülünk. Viszont lehetünk önazonosak és jószándékúak, ez az esetek jó részében be szokott válni.
„Micsoda világban élünk!” helyett „mitől lehet ma jobb a világom?”
Dühlevezetésnek jó lehet másokat elítélni, különösen, ha nem úgy élnek, ahogy mi gondoljuk, hogy élni kellene. De igazából ez semmit nem épít. A másik nem fogja bűntudatosan visszatenni a nylon zacskót, ha csúnyán nézel rá. A fogyasztói társadalom nem fog leépülni attól, hogy utálod az egészet. Azt viszont megnézheted, hogy neked hogyan lehet kellemesebb, testre szabottabb, élhetőbb a világod. Fogyassz nyugodtan kevesebbet, vagy csak épp annyit, amennyire valóban szükséged van. Ha ettől harmonikusabb leszel, előbb-utóbb lesz majd, aki tanulni szeretne tőled. Tudod: a példádtól lesz a változás, nem a véleményedtől…
Kiégés és aszkézis helyett self care
Lehet fogcsikorgatva kibírni a végtelen mennyiségű feladatot. Vagy beletörődni, hogy ez az asszonyok sorsa. Simán lehet úgy érezni, hogy márpedig hajtani kell, mert ugye, a teljesítmény. Lehet erőnek erejével visszafogni magam és napi 24-ben önfegyelmet gyakorolni, mert ugye a tudatosság. Mindent lehet, csak előbb-utóbb nem lesznek kellemesek a hétköznapjaid, sőt, még az ünnepeid sem feltétlenül. A self care ott kezdődik, hogy megbeszéled magaddal: jogod van a jó napokhoz, hétfőtől vasárnapig. Nem a tökéletesekhez, hanem az élhetőkhöz, a mosolyra fakasztókhoz, a forrót teát szorongatósokhoz, a magadra is figyelősökhöz. Ettől neked is jobb lesz, meg a többieknek is. Újévi fogadalmak helyett legyél egyszerűen kedvesebb magadhoz, csak úgy. A többi trükköt majd mutatom hozzá az év folyamán, itt, a Zöldsalin.
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotó: Unsplash.com