Határaink meghúzása: nem önzés, inkább jó példa!

Határaink meghúzása: nem önzés, inkább jó példa!

Self-care mentorként, coachként számtalanszor ütközöm bele abba, hogy mi, nők sokszor azért nem tudunk elegendő időt fordítani magunkra, mert egyszerűen nem sajátítottuk el a képességet, amellyel kommunikálhatnánk: elég volt. Pedig a határaink meghúzása nem önzés, nem mások kirekesztése az életünkből. Épp ellenkezőleg: ezzel biztosíthatjuk az egyensúlyt az életünkben, és ezzel adhatunk jó példát a gyerekeinknek.

Határaink meghúzása 01
A határokat nekünk kell kijelölni. Amíg nem tesszük, más gond nélkül lép át rajtuk (Fotó. Unsplash.com)

Valentin-Gyurics Nikoletta coach, mediátor kolléganőmmel, aki az erőszakmentes kommunikáció szakértője is, arról beszélgettem, hogyan lehet úgy kommunikálni mindezt, hogy a határaink meghúzása mindenki javát szolgálhassa.

Valentin-Gyurics Nikoletta
Valentin-Gyurics Nikoletta (Fotó: Herberger Máté)

A határaink meghúzása errefelé nem szokás

Valentin-Gyurics Nikoletta coach, mediátor és szociálpedagógus egyéneket és családokat segít hozzá, hogy egyéni, párkapcsolati és családi elakadásaikat, gondjaikat békés mederben legyenek képesek megoldani. Így merült fel a beszélgetésünk során, hogy vajon, ha már nagyon elegünk van a ránk háruló feladatokból, és túl soknak érezzük a mindennapok terhelését, hogyan lehet higgadtnak maradni, és valamiféle win-win helyzetet kialakítani?

„Nagyon sokan hozunk olyan mintát a családunkból, amelyben a határaink meghúzása önzésnek számít. Ehelyett a megfelelés, az önfeláldozás dominál” – mondja Nikoletta. Ráadásul a mi kultúrkörünkben évszázados, évezredes hagyománya van annak, hogy az önfeláldozást értékként kezeljük. Az önmagunkkal való törődés viszont kiszorul a hagyományos értékek köréből. Mindent elvállalunk, nem tudunk nemet mondani. Csak akkor lázadunk fel, amikor már nagyon nem bírjuk – akkor viszont már nehezen tudunk higgadtak maradni.

Határaink meghúzása 02
A legjobb lenne win-win megoldásokat találni (Fotó: Unsplash.com)

Mire mondunk igent és mire mondunk nemet valójában?

„Ehelyett kellene időben megfogalmazni, mire is mondunk igent, mire mondunk nemet, és mire is lenne valójában igényünk” – teszi hozzá Nikoletta. – „Elgondolkodtató például, hogy amikor a századik túlórára is igent mondunk, akkor nemet mondunk a családi időre. Pedig hosszú távon valószínűleg annak lenne több a haszna, ha ebben a néhány órában inkább a gyerekekkel lennénk. Általában is jellemző, hogy nőként sokkal több felelősséget veszünk magunkra, mint amennyit valójában kontrollálni tudunk. A hagyomány és a média is azt sugallja, hogy mindenről a nő tehet. Arról is, ha a férjnek vasalatlan az inge, ha a gyerek rossz jegyet hoz, vagy ha nem ízlik a családnak a vacsora. Ezekből a terhekből kellene letenni valamennyit a határaink meghúzása segítségével.”

Nikoletta szerint, ahelyett, hogy megvárnánk, míg eljutunk a végkimerülés állapotába, időben végig kellene mennünk egy többlépéses folyamaton. Először is, fel kell ismernünk, mit érzünk: fáradtak vagyunk, kimerültek vagyunk stb. Ezután meg kell fogalmazni, mi is valójában a probléma, és mire lenne szükségünk, ahhoz, hogy megoldjuk. Például nehezen bírjuk egyedül a házimunkát, és arra lenne szükségünk, hogy valaki elmosogasson, vagy kiteregessen. A harmadik fázisban pedig meg is kell fogalmaznunk mindezt az érintettek felé.

Határaink meghúzása 03
Jó lenne, ha nem az állandó kimerültség lenne a példa a gyerekeink előtt (Fotó: Unsplash.com)

Határaink meghúzása és a következő generáció

Fontos, hogy ilyenkor végig magunkról beszéljünk. A „ti nem vagytok képesek segíteni” helyett jobb úgy fogalmazni, hogy „fáradt vagyok, nekem ez sok egyedül, szeretném, ha kiteregetnél.” Ezzel nem csak békésebb mederben tarthatjuk a beszélgetést, hanem arra is példát adunk, hogy szabad megélni az érzelmeinket, segítséget kérni, és kompromisszumot kötni. (Persze az is fontos, hogy ha sikerült win-win megoldást találni, akkor be is tartsuk és be is tartassuk a megállapodást, ne hagyjuk elsikkadni.)
Merthogy a határaink meghúzása nem csak nekünk segít, hanem példa is. A gyerekek nem a hangzatos szólamokból tanulnak, hanem abból, amit maguk körül látnak. Nem lenne jó, ha a következő generációban a mindent egyedül csináló, fáradt anyuka képe már csak emlékként létezne?

Nikoletta honlapján részletesen is tájékozódhattok róla, miben tud segíteni:.
A családi konfliktusok megoldását szolgáló Facebook-csoportban pedig akár azonnali segítséget is kaphatsz.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

One comment

  1. Pingback: Self-care portugál módra: a mediterrán nyugalom és jókedv titka

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .