Egyszer már írtam róla, hogy a selfcare, mint fogalom nem csak azt takarja, hogy heti egy forró fürdővel vagy arcpakolással törődj magaddal. Ennél sokkal fontosabb, hogy fontos légy magadnak. És ha valamikor, akkor most épp mindannyiunknak nagy szüksége van erre.

Törődj magaddal testileg, lelkileg
Most tényleg muszáj néha relax üzemmódba kapcsolni

Ide kattints, ha tudni akarod miért nem elég heti egyszer feltenni egy arcpakolást ahhoz, hogy igazán törődj magaddal!

Ha tavasszal, a lezárások idején traumáról, lelkileg megterhelő időszakról beszéltek a szakemberek, akkor most ennek körülbelül a tripláját kapjuk az arcunkba. Akkor volt néhány viszonylag egyértelmű utasítás az otthonmaradásra vonatkozólag, ezt a többségünk betartotta, és ezzel nagyjából sikerült is visszaszorítani a vírust. A nyár, ahogy írtam is róla, ambivalens volt: mi a fegyelmezettséget választottuk, mások meg nem, de sajnos velük is együtt kell utazni a metrón, együtt kell lenni a munkahelyen.

Törődj magaddal, mert más aligha fog
Törődj magaddal, mert más nem fogja megtenni a kedvedért….

Most meg kábé az őskáosz szóval tudnám jellemezni az állapotokat: ép ésszel betarthatatlan előírások, mindenbe beletojó emberek tömegei, felelősség-hárítási nagy népi játék. (Arra, hogy van olyan gyerekorvos, aki még a tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató koronás gyerekeket is bezavarná az iskolába, nehezen tudok mit mondani. Leginkább csak artikulálatlan, hosszú, cifra és nagyon csúnya káromkodások jutnak eszembe a kijelentéséről.)

Vagyis cserébe azért, hogy élhetjük a rohanós, „normális” életünket (WTF is „normális”, anyway?), sokkal durvább a mindenkit érintő feszültség, bizonytalanság. Valamitől mindenki fél. Ki a vírustól, ki az újabb leállástól, ki az állása elvesztésétől, ki egyszerre többtől is ezek közül.

Olvasd el, mit gondolok az online oktatásról szabadúszóként.

Törődj magaddal mert minden nap tovább kell menni

Szóval, bár megoldás egyelőre nincs, alapvető, hogy most az eddiginél is jobban törődj magaddal. Igen, vívd ki a napi, heti énidőt, a fürdőt, az edzést. De nem csak erről van szó. Arról is, hogy ne futtában dobj be egy péksütit ebéd gyanánt, mert ugye, hajtani kell „odabent”, hanem normális táplálékot fogyassz. Akkor is, ha idegességedben leginkább csokin meg nápolyin élnél (átérzem, hidd el…). Törődj magaddal úgy is, hogy elismered: egy ilyen helyzetben jogod van feszültnek lenni, és a többiek hasonló feszültségét is figyelembe véve kölcsönös megértést kérni a körülötted élőktől.

Vedd fel a maszkot!
Maszk. Alap. Aki nem tisztel annyira, hogy hordja, szíveskedjen 10 méter távolságot tartani tőlem

Törődj magaddal úgy is, hogy hordod azt a szerencsétlen maszkot. Meg úgy, hogy legalább 10 méter távolságot tartasz attól, aki nem tiszteli annyira az egészségedet, hogy szabályosan vegye fel. Törődj magaddal úgy is, hogy lemondod a tömegbe szóló meghívást, és legalább pár hétig-hónapig megülsz a fenekeden, ha nem feltétlenül kötelező a részvétel valahol. (Nem, a Jucika lagzija, sőt, még a csapatépítő sörözés sem tartozik a kötelező rendezvények közé.) És törődj magaddal úgy is, hogy tudatosan nem pörögsz bele a megszokott rohanásba, hanem megpróbálsz lassítani egy kicsit.

Vajon mikor tudjuk majd a fejekben is áttörni a jelenlétmániás 20. század falait?

Te mennyi figyelmet várhatsz másoktól?

Mert igen, mondjuk már ki végre, most, ebben a helyzetben, amikor szinte mindenki szétpattan az idegtől, nem bírunk annyit, mint máskor. Tudom én, hogy az elvárások ugyanazok, a hajtás meg még nagyobb., az éves tervet hozni kell, ha megfeszülünk is De merjük már kimondani, lehetőleg egyre többen, hogy most nem a felfelé ívelés, hanem csupán a felszínen maradás a cél egyénileg, és globálisan is. Nem vagyok híve a „jóleszazúgy” gondolkodásnak. Nagyon nem. De most van az a helyzet, hogy a maximalizmus nem nyerő stratégia.

Törődj magaddal akkor is, ha félted az állaásodat
Ez most nem a felfelé ívelő grafikonok és a rekordok ideje, hanem a felszínen maradásé….

Ilyenkor érdemes végig gondolni azt is, hogy te mennyi lojalitást és törődést várhatsz másoktól. Vajon hogy reagálna a főnököd, ha köhögni kezdenél? Vajon kitartana.e melletted a munkáltatód akkor is, ha pár hétig betegállományba kényszerülnél? Vajon leköpködnének-e a szomszédaid, ha piros cetli kerülne az ajtódra, vagy inkább bevásárolnának neked? Az ilyen gondolatkísérletekből mindenesetre érdemes levonni néhány tanulságot, például azzal kapcsolatban, hogy jó helyen vagy-e. Mert abban, hogy „törődj magaddal” ez is benne van…

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com, Unsplash.com

4 Comments

  1. Pingback: Normalis-elet-koronavirus-megszokas-így-szoktuk-kerdesek

  2. Pingback: LUSH Halloween: mert most tényleg kell egy kis boszorkányság

  3. Pingback: Könnyű neki ő celeb - de tényleg kell az összehasonlítás

  4. Pingback: Olajok a bőrre #1: mit tud a kendermag- és a CBD-olaj? - Zöldsaláta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..