Tartozom egy vallomással: reflexesen menekülök a fellengzősségtől és a hangzatosságtól. Ha valaki a magasabb tudati rezgésekről kezd nagy emelkedetten beszélni, akkor már le is mondhat a figyelmemről, mert kábé két másodperc alatt leszek baromi ideges tőle. De ha mindezt érthetően és mondjuk ki, földhözragadtan fogalmazza meg, akkor máris érdekelni kezdenek a nézetei. Vishen Lakhiani pedig pont ezt teszi A csodálatos elme kódja című könyvében.

A csodálatos elme kódja borító

Nem idegen tőlem a spirituális szemlélet. De évek alatt azt is megtanultam, hogy aki ebben a témában igazán jó és hiteles, az nem a föld felett két méterről lefelé szól a híveihez. Nem akar hibátlannak látszani, hanem gyakorlatias és egyszerű. Ugyanolyan, mint a többiek, hibákkal, ballépésekkel, sztorikkal. Az elszállt emelkedettségben van valami hamisság. Tudjátok, van az a típus, aki esztendőt mond az év helyett, értékelvűt a gyepes konzervatív helyett, és folyton a világ romlottságát hasonlítja össze a saját magasabb rendű tudatosságával. Na, ő szokta nálam megkapni az „spirigizi” címkét, és egyszersmind azonnal kivágni a biztosítékot.

A csodálatos elme kódja és a meg(f)ingathatatlanság

Vishen Lakhiani nem szerencsére nem ilyen. Ő az informatika világából indult, és a hivatásával járó gyakorlatiasság szerencsére arra inspirálta, hogy ne a tudatosság magasabb rezgéseiről beszéljen, hanem meg(f)ingathatatlanságról. Ne az anyagi világ lehúzó szellemiségéről, hanem ökörszabályokról, amelyeket egyszerűen át kell hágni, és kész. (A szóalkotásokért külön nagy pirospont a fordítónak is!) Na, innen már érdekes a történet.

A csodálatos elme kódja 02
Ahhoz, hogy tudatosan élj, nem kell világtól elvonult spirigizinek lenned

Pedig A csodálatos elme kódja című könyv sem rúgja fel alapjaiban azokat az alapelveket, amelyeket a pszichés teljesítménynövelés témakörében eddig is ismertünk. Merj kitörni az előre megszabott keretekből, vizsgáld felül rendszeresen az eddigi utadat és eredményeidet, és ha kell változtass, és növeld az önbecsülésed minden létező módszerrel.

Viszont ezt olyan gyakorlatias feladatokká bontja le, amelyeket a legtutibb kifogáskeresők is simán beépítenek a napjukba. Az élet különböző területeinek értékelését például mi, coachok is rendszeresen alkalmazzuk. A könyv alapelveit összefoglaló meditációs gyakorlat pedig megint csak nem a hegytetőn ülő zen-buddhista szerzetes önuralmát kívánja, hanem egyszerű vizualizációs gyakorlás. Nem idült vigyorú hurráoptimistának kell lenni hozzá, csak szimplán elképzelni, mi lenne, ha… Aztán jól lenni azzal is, ha esetleg máshogy alakul, és lépni egyet afelé, hogy mégiscsak úgy alakuljon, ahogy elképzelted. A Mindvalley.com/extraordinary oldalon egyébként mindenféle hanganyagok is kiegészítik az élményt, angolosoknak erősen ajánlott felkeresni.

Sikerember kanyargós hullámvölgyekkel

A másik, ami miatt A csodálatos elme kódja című könyv a kedvencem lett, az, hogy Vishen maga sem próbálja valami hipersikeres, „alkalmazom az elveimet, és lám, minden sikerül” című tanítóként beállítani magát. Ő a közmondásos, szorgalmas, ázsiai származású informatikus srác, aki egyszer csak rájött, hogy mégsem az az élet csúcsa, ha az ember állást kap a Microsoftnál. Ő például konkrétan kirúgatta magát ebből a mások által irigyelt állásból, hogy különféle vállalkozásokba kezdjen, amelyek hol mentek, hol nem – de azért mégis lépésről lépésre előre jutott.

Ma pedig a Mindvalley nevű önfejlesztő közösség vezetője, szóval akár sikerembernek is nevezhető. Mégis minden mondatában benne van, hogy lehet, hogy holnap megint egy hullámvölgyben köt ki. Aztán jöhet egy újabb hullámhegy. Szóval az a típusú egyéniség, akivel simán lehetne egy sör mellett, röhögve megbeszélni a világ folyását.

Sör
A legjobb gondolatokat általában olyan emberektől kapod, akikkel simán leülnél egy sör mellé beszélgetni

A csodálatos elme kódja szerint nem kell semmit „kiérdemelni”

Megmondom őszintén, nekem ez a lazaság a legszimpatikusabb az egészben. Bár nem értek egyet minden egyes mondatával, mégis azt vettem észre, hogy rengeteg gondolata beépült az életembe. Azon, gondolom, senki nem lepődik meg, hogy az ökörszabályok (vagyis az „ilyennek kell lennie egy nőnek, egy férfinak, egy karriernek” típusú sztereotípiák) felrúgásáról szóló fejezet azonnal beírta magát a kedvenceim közé. De a célkitűzéssel kapcsolatban is nagyon okos a gondolata. Tűzd ki a célt, menj felé minden nap egy lépést – de próbáld jól érezni magad akkor is, ha épp nem jön össze a dolog.

Merthogy az egyik legdurvább ökörszabályunk éppen ez: arra vagyunk kondicionálva, hogy csak akkor érezzük jól magunkat, ha „megérdemeljük”. Nos, nem kell semmit megérdemelni – A csodálatos elme kódja épp arra ébreszt rá, hogy egyszerűen jobban működik minden, ha jól vagyunk. Mindenféle spiri-hókuszpókusz nélkül, csak úgy, a hétköznapokban. És ha csak ennyit megtanulunk a könyvből, már megérte a dolog. A magam részéről ennyit máris alaposan megjegyeztem. És máris kinyitom Vishen Lakhiani legújabb könyvét, A Buddha és a fenegyerek-et, mert ezt az élményt egyszerűen folytatni kell!

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotó: Pixabay.com, Cor Leonis Kiadó

3 Comments

  1. Pingback: MBBK Grafomágia - amiben hiszek, és amiben nem - Zöldsaláta

  2. Pingback: Szülinapi valósághow: a 3 toplistás közhely - Zöldsaláta

  3. Pingback: Hogyan lehetsz egyszerre a Buddha és a fenegyerek? - Zöldsaláta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .