Finom, egészséges, fenntartható: a flexitáriánus étrend a megoldás?

Itt, a blogon is, meg persze a saját életemben is folyton hangsúlyozom, hogy sem a szélsőségeknek, sem a túl szigorú táplálkozási és életmódrendszereknek nem vagyok híve. Sőt, a lemondásnak, a szigorkodásnak, az aszketikus allűröknek sem. Ezért érdekel a rugalmas, megengedő, mégis fenntartható flexitáriánus étrend.

Nem én lennék az, aki a Mátrixban a Nagy Igazság nevében szakadt pulcsiban eszi az ízetlen kosztot az űrhajón. Szeretek jókat enni, jókat bulizni (oké, most nix buli, de úgy általában). Ráadásul az irodalomtól a sportig, az építészettől a zenéig sok mindenről úgy tartom, hogy ezekről nem adatokat kellene magolni, hanem rá kellene jönni, hogyan használhatók fel örömforrásként.

A középutas megoldásban bízom

Részben ezért is érzem úgy, hogy nem lennék jó vegán (akármekkora Joaquin Phoenix-fan is vagyok…), de még jó vega sem. Egyszerűen szeretem a húst. Akkor is, ha egyébként nekem a Magyarországon szinte klasszikus „reggel-délben-este” húst eszünk rendszer sok. Ráadásul nem is tartható. Sem egészségügyi szempontból, sem anyagilag, sem pedig (nem utolsósorban!) a környezet szempontjából. Sokan sokféleképp levezették már, hogy a nagyüzemi állattartás és az állati eredetű élelmiszerek gyártása nem hogy állatjogi megfontolásokból, de a klímaváltozás szempontjából sem működik többé. Ugyanakkor régen, még a nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte előtt is ettek húst. Csak nem ennyit, és nem ilyen iparszerűen előállítottat. Szóval biztosan lehetne itt valami középutas megoldást találni.

Flexitáriánus étrend: semmi szigor, csak finomságok és józan ész

Ezért szimpatikus a flexitáriánus étrend. Ez az irányzat, ha kell ebből egyáltalán irányzatot kreálni, számomra a józan észt képviseli (tudod, nem véletlenül vált mottómmá az „ésszel-szívvel-lélekkel”!). Arról szól, hogy miközben növeljük a növényi ételek arányát az étrendünkben, vagyis bizonyos területeken megismerjük a növényi alternatívákat, például a tejhelyettesítő növényi italokat, vegán majonézt és hasonlókat, nem kell kizárni az életünkből a hús, a tojás és a tejtermékek fogyasztását sem.

Nincs tiltás, nincs szigor, nincs „soha többet”. Csak az arányokkal való játék van, előbb kevésbé, majd jobban eltolva őket a növényi oldal, a teljes értékű, természetes élelmiszerek felé. A flexitáriánus étrend nem akar a lelkiismeretünkre, az érzelmeinkre hatni. Egyszerűen csak hagyja, hogy kísérletezzünk és élvezzük az ízeket, anélkül, hogy bármilyen erkölcsi ítéletet mondana arra, ami a tányérunkon van.

És ha teljesen lemondani nem is tervezek a húsról, arra bármikor hajlandó vagyok, hogy csökkentsem a mennyiségét, az arányát, ezzel párhuzamosan pedig felfedezzem a növényi alapú étkezés szépségeit. Közben pedig élvezzem, hogy mind az egészségem, mind a pénztárcám, mind pedig a szűkebb és tágabb környezetem hasznát látja a dolognak. Na, ezt szívesen, bármikor!

Mélyedjünk el a flexitáriánus étrend alapjaiban!

Hogy jobban beleássam magam a témába, el is kezdtem olvasni a HVG Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Flexitáriánus étrend című könyvet. A könyv megismertet a flexitáriánus étrend alapjaival: miért érdemes belekezdeni, és mit jelent ez a fogalom. Hogyan kezdjük el fokozatosan a flexitáriánus étrend megismerését. Hogyan ismerkedjünk a hús helyettesítésére bevethető növényi ételekkel, és hogyan állítsuk úgy össze az étrendünket, hogy az valóban kiegyensúlyozott legyen, hússal vagy hús nélkül. Megismertet a makrotápanyagok fogalmával, és azzal, hogy ezekből, azaz a fehérjékből, szénhidrátokból és zsiradékokból mennyit érdemes fogyasztani, hogy a testünk maximálisan kiélvezhesse a flexitáriánus étrend jó hatását. Beszél a vitaminok, ásványi anyagok szerepéről. Arról, mit mivel helyettesíthetünk, hogy ne érezzük lemondásnak ha valamilyen állati eredetű ételből kevesebbet eszünk. És arról is, hogyan érdemes étrendet tervezni úgy, hogy abban az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapjanak a növényi ételek.

Izgalmas receptek

Ezután pedig következnek a főként növényi alapanyagokból készült ételek, amelyeket persze szabadon kiegészíthetünk hússal, tejtermékekkel, tojással. És ez az igazán izgalmas rész, hiszen itt kezdődik a valódi kísérletezés. Tudom, nem vagyok egy Michelin-csillag-várományos szakács, de az ilyen izgalmakat én is szeretem. Például alig várom, hogy kipróbáljam a búzaszemes-bogyós müzlikelyhet reggelire, a répahummuszt (nem elég, hogy a hagyományos hummusznak teljesen az addiktja lettem?), a vega-burgereket, a currys-avokádós szendvicset, a keleti ételeket és az édességeket. És igen, továbbra is fogok húst enni és tejet, sajtot, tojást fogyasztani. De igyekszem csökkenteni ezek mennyiségét, és napról napra beépíteni valami újdonságot, többek közt ezeknek a recepteknek a segítségével.

A könyvet köszönöm a HVG Könyvek Kiadónak!

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com, Judit