Hogy kevesebb legyen az élelmiszerhulladék

A múltkori bejegyzésemben ott tartottam, hogy az élelmiszerhulladék csökkentésében első körben az átgondoltabb háztartásvezetés, a tudatos tervezés segített. Viszont van pár olyan praktika, amelyek hozzásegítenek, hogy az otthon tárolt áru tovább maradjon friss. Tudom, hogy pár generációval ezelőtt ezek alapnak számítottak, de én sosem voltam profi házitündér, így sok rám rohadt zöldségbe került, míg megtanultam őket (egy részüket konkrétan most, a karantén idején). Pedig kétségkívül nagyon hasznosak.

Az élelmiszerhulladék legkényesebb területe: a zöldség-gyümölcs

Egy olyan konyhában, mint a miénk, ahol kicsi a hűtő, nincs értékelhető kamra, és még meleg is van, mint a panelben általában, ott tényleg a zöldség a szűk keresztmetszet. Nem minden fér be a hűtőbe belőle, így át kell gondolni, mit-hová teszünk, hogy ne kelljen pár nap múlva kidobni. Nálunk még így is ez az a kör, ahol van mit csökkenteni az élelmiszerhulladék mennyiségén. Ezeket a trükköket igyekszünk bevetni.

A friss fűszernövényt nedves papírtörlőbe tekerve rakjuk a hűtőbe. A retek úgy marad még napok múlva is ropogós, ha egy tál vízben kerül be a frigóba – csak nem szabad elfeledkezni róla, mert akkor ott is csúnyán megposhad. A vizet illik rajta naponta cserélni, mert enélkül egy-két nap után mindenképp élelmiszerhulladék lesz belőle.

Az almát minden mástól külön kell tárolni, mert érés közben etilént bocsát ki, ez pedig szépen rohasztja a többi zöldséget-gyümölcsöt. A krumplis zsákban viszont kimondottan hasznos egy alma, mert állítólag nem csírázik ki mellett a burgonya (ezt még nem ellenőriztem, de érdekesen hangzik).

A banán hűtőbeli tárolásáról megoszlanak a vélemények, én azt tapasztaltam, hogy ott marad a legtovább ehető. Ha viszont nem fér a hűtőbe, akkor a fürt maradjon egyben, és a szárát tekerd be egy kis fóliával, vagy méhviaszos kendővel. A paradicsom viszont kimondottan nem szereti a hűtőt, íztelen lesz benne. Ez az, amiből mindig csak annyit érdemes venni, amennyi gyorsan el is fogy, mert hamar megplöttyed és gusztustalan levet ereszt. A paprikát pedig a felesleges nedvességtől, így a többi zöldség társaságától kell védeni.

Tej, tojás, kenyér

A tej és a tojás elvileg nem szereti a hűtő ajtaját, mivel a nyitogatáskor ki van téve a hőmérséklet változásának. Ezt abszolút elfogadom, viszont a mi hűtőnk mérete mellett megoldhatatlan. Ettől függetlenül nagyon ritka nálunk a ránk rohadt tej és tojás, valószínűleg túl gyorsan fogy és cserélődik, nem igazán lesz belőle élelmiszerhulladék.

A szalámit és a sonkát jobb kiszedni a csomagolásból és méhviaszos kendővel vagy fóliával lefedett tányéron tartani. A sajt viszont a sütőpapírba tekerést szereti, főleg, ha utána egy műanyag dobozba is bekerül. A vajat a közkeletű vélekedés szerint a saját papírja tartja a legfrissebben, bár nálunk a porcelán vajtartó is bevált. A maradék tejfölt kicsi üvegbe szoktam átköltöztetni, mert a saját, felbontott dobozában hamar élelmiszerhulladék lesz belőle.

A kenyérrel pedig annyi a trükk, hogy ha már előre látjuk, hogy sok, akkor érdemes fagyasztani, lehetőleg szeletelve, adagonként. Felhasználáskor pedig mehet egyenesen a pirítóba. Ennek persze megint határt szab a fagyasztó mérete, főleg nálunk.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com