A tavaszi karantén alatt kezdődött, de most is folyamatosan ez megy: az egész család rászokott a különféle Sherlock-sorozatokra. Nekem az a leghihetetlenebb ezekben, ahogy a főszereplő összerakja az apró részleteket, és általában jó következtetéseket von le belőlük. A Cor Leonis Kiadó nemrég megjelent Kémtanoda című könyvéből pedig az is kiderül, hogy ez is egy tanulható és fejleszthető készség, és a könyv azt is elárulja, hogyan kell ezt megtanulni.
A Kémtanoda nem James Bonddal indít
A Kémtanoda persze nem Sherlockokat képez – inkább KGB-ügynököket, ha már… Denis Bukin, a könyv írója egy hidegháborús kémtörténeten vezeti végig az olvasót. Megmutatja, hogy a kémek élete nem elsősorban a menő autóról vagy a tollba rejtett robbanószerkezetről szól (meg a Martiniről rázva, nem keverve), de még csak nem is a Sherlock-sapkáról szól. Hanem a pengeéles memóriáról, az aprólékos megfigyelésekről, az információk mozaikká rendezéséről.
Minden fejezetben számtalan gyakorlatot ad a rövid- és hosszú távú memória fejlesztésére, sőt, a gyakorlatok nehézségi foka is változik, ahogy „kémünk” egyre magasabbra halad a KGB-ranglétrán. A gyakorlatok mellett szó esik az agyműködést támogató életmódról, tápanyagokról, a halogatás leküzdéséről, a flow-ról, és még rengeteg más dologról, ami hozzásegíthet, hogy az agyunk kapacitásának komolyabb részét használjuk ki, mint amennyit a mindennapokban bevetünk. Merthogy ugye, egy rendes kém néha csak egyetlen pillantást vethet egy dokumentumra, és ha nem akar lebukni, jó, ha az adatokat megfelelően rögzíti a memóriájában…
Nehezen tanulunk meg tanulni
A Kémtanoda című könyv a „hivatalos” ajánlás szerint a kiskamasz-kamasz korosztálynak íródott. Nekik már csak azért is érdemes a karácsonyfa alá tenni, mert pont ebben az életkorban lenne jó elsajátítani azokat a tanulási technikákat, amelyek még évekig segíthetnek abban, hogy ne kelljen éjszakákat a könyv felett görnyedniük, mégis jó jegyet kapjanak a vizsgákon. Most kéne megtanulniuk, hogyan kell logikát, összefüggéseket keresni egy szárazabb olvasmányban is. Hogy mi az, amit értelemszerűen tanulunk, és mi az, amit egyszerűen be kell magolni, slusszpassz. A közhiedelemmel ellentétben van ilyen dolog, akármennyire is nem szeretjük. Hogy szakmánál maradjak, a történelmi évszámokkal, fogalmakkal nem lehet sokat variálni, még ha nem is ez a tantárgy legizgalmasabb része.
Az iskolai tantervekben viszont sajnos nagyon nem kap hangsúlyos helyet a tanulási technika javítása, vagyis ezt mindenkinek magának kell kiküzdenie. Egyénre szabva, ráadásul gyorsasági versenyben, hiszen a következő dolgozatra már tudni kell, amit tudni kell. A Kémtanoda viszont gyakorlati segítség lehet, ráadásul mindezt izgalmasan tálalja.
A Kémtanoda a felnőtt memóriának is jót tesz
És hát az is igaz, hogy felnőtt korban is mindenkinek máshol van a lyuk a memóriájában. Nekem az idegen szavak, a nevek a fogalmak, az idegen nyelv könnyen megy. Ha kell, vizsgára akár a telefonkönyvet is memorizálom. Az arcmemóriám viszont lyukacsos. Az megvan, ha egy arc ismerős, fel is tudom idézni, de sokszor percekig bányászom az „adattárban”, mire összerakom az arcot a névvel, és azzal, honnan is ismerem. (Ezúton is mindenkitől elnézést kérek, akivel már voltam ilyen helyzetben 🙂 ) A Kémtanoda című könyvnek erre is van megoldása, ki is fogom próbálni az arcmemóriát javító gyakorlatait, ha a gyerekek végre kölcsönadják a könyvet.
Vagyis akármennyire is kiskamaszoknak ajánlott elsősorban a könyv, a felnőttek is hasznát veszik, ha fejleszteni szeretnék a memóriájuknak azt a részét, ami épp nem működik százas fokozaton. Az agy pedig amúgy is egy izom, amit edzésben kell tartani. Még akkor is, ha nem Sherlock, James Bond vagy egy KGB-ügynök állására pályázunk. Elég, ha csak nem felejtünk el kenyeret venni hazafelé, és időben befizetni a csekkeket…
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com, Cor Leonis Kiadó