Érzelmek nélkül aligha lehetne élni. Sőt, az is megkockáztatom, hogy van, amikor teljesen helyénvaló egy-egy érzelmi kitörés. Nem lehet mindent fapofával, úgymond „elegánsan” elviselni, ez irreális elvárás. Nagyon igaz Fodor Ákos haikuja, miszerint van, amikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. Vannak viszont olyan helyzetek is, amikor segíthet, ha felveszünk egyfajta racionális, érzelemmentes, egy lépéssel hátrébb lépő hozzááállást, és úgy vesszük szemügyre, ami körülöttünk van.
Az érzelemmentes hozzáálláson tehát messze nem azt értem, hogy egyfajta hűvös eleganciával viseljünk mindent, pláne a velünk szemben elkövetett szemétségeket. Sokkal inkább azt, hogy oda viszont ne vigyünk érzelmet, ahová nem kell, és különösen fals érzelmeket ne vigyünk oda. Mindenkinek máshol van az a terület, ahol aktuálisan erre az érzelemmentes hozzáállásra van szüksége. Nekem általában a pátoszos helyzetek tartoznak ide, valamint azok a szituk, amelyekben megtalálni a jót már a toxikus pozitivitás területe lenne.
Érzelemmentes hátralépés a pátosz helyett
A mindenáron való műmosolynak ugyanis nagyon nem vagyok híve, inkább azt tartom, hogy ami aktuálisan vacak az életemben, arról ki kell mondani, hogy vacak. Persze dagonyázni sem kell benne, az sem kifejezetten érzelemmentes és hasznos – inkább ki kell mondani, hogy helyzet van, és hogy ez a helyzet tovább nem tolerálható, majd nagyon is gyakorlatiasan el kell kezdeni cselekedni, hogy jobb legyen.
A feleslegesen pátoszos helyzetekre a legjobb példám a házassági szerződés, amit a legtöbben lánglelkűen elutasítanak. Mert hát a szerelem! Meg a bizalom! A tiszta, érdektől mentes rózsaszín szemüveges lángolás! Csak éppen a nagy pátoszban azt felejtik el, hogy ha házasodunk, akkor egy jogi és gazdasági közösséget is létrehozunk. Ennek a kereteit pedig le kell fektetni, mert mint tudjuk, a hosszú barátság alapja a pontos elszámolás. Értem én, hogy ebben nincs rózsa meg plüssmaci, benne van viszont adott esetben több évnyi pereskedés megspórolása. Meg annak a lehetősége, hogy valóban elegánsan és méltón váljunk, ha mégis válnánk. (Ha meg nem válunk, akkor úgyse vesszük elő a fiókból a papírt). Egyszerű racionalitás és matek.
Érzelemmentes, de nem negatív
Ugyanakkor az érzelemmentes hozzáállás számomra egyáltalán nem egyenlő azzal a fajta depressziós realizmussal, amelyik csak az élet borús, ám kétségtelenül racionális oldalát látja. Inkább egyfajta egyensúlyt képvisel. Az érzelemmentes hátralépés ugyanis akkor is segíthet, amikor épp elmerülnénk az önsajnálatban és a szürkeségben. Mert hát az is realitás, hogy időnként bizony jó dolgok is történnek. Sikerül gyorsan, flottul elintézni egy ügyet, megdicsérik a ruhánkat, a főztünket. Látunk egy remek filmet, szembe jön egy cuki kiskutya az utcán, sorolhatnám holnap reggelig.
Ha épp benne vagyunk a rossz hangulatban, akkor túlzás lenne azt követelni magunktól, hogy ezek azonnal átbillentsenek a vidám térfélre. De az már nem túlzás, hogy igenis legyünk tudatában, hogy jé, ez tényleg klassz, szóval néha tök oké helyzeteket is produkál az élet. Nem meglepő módon minél több ilyet tudatosítunk, annál inkább rááll az agyunk, hogy észrevegyük ezeket az apró jóságokat. Ettől pedig hosszú távon energialöketet kaphatunk ahhoz, hogy a ténylegesen létező, komolyabb problémáinkat is elkezdjük megoldani. A jó kávé és a virágillat önmagában nem hozza el a teljes boldogságot, ahhoz melózni kell – de a melóhoz szükséges energiát valahonnan nyerni kell. Néha pont ebből az érzelemmentes megközelítésből.
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com
Pingback: Újévi fogadalom helyett egyszerűsítés és élvezet! - Zöldsaláta