Tihany első, minden tudatos szűrőn áthatoló élménye a levendulaillat. Nem csak akkor, amikor virágzik ez a csodanövény, hanem az év minden szakában, akár télen is. Lilában játszanak az ajándékboltok, amelyekben a csokitól a sálig minden levendulás. Illatokkal és élményekkel vár a Levendula Ház látogatóközpont és az Illatok háza, és persze levendulás a bekészítés a hotelszobában. De aki csak a levendulaszüret idejére, vagy akár nyáron, a balatoni csobbanás kedvéért látogatna ide, az is úgy távozik a településről, hogy ide vissza kell jönni. Annyi látnivaló van ugyanis ezen a viszonylag kis területen, hogy egy nap messze nem elég a bejárására.
Nem véletlen, hogy szinte gondolkodás nélkül mondtam igent a MÚOSZ Turisztikai és Gasztronómiai szakosztálya, valamint a Hotel Club Tihany meghívására. A buszból kiszállva rögtön a már emlegetett, finom levendulaillat fogadott (Judit, vagyok, levendulafüggő, mint azt már több ízben is elismertem). A szobám ablakából pedig a Balaton víztükrének látványa – kell ennél jobb indítás a teljes kikapcsolódáshoz?
A Club Tihany és a kabalaróka
Ebéd közben Károly Tamás, a Hotel Club Tihany üdülőközpont igazgatója azt is elmesélte, hogy bár a Balaton egyre inkább nem csak nyári úti cél, a szálloda még mindig bezár télre, ilyenkor végzik el a szükséges karbantartási munkálatokat. Tavasztól őszig azonban egymást érik a konferenciák, nagyrendezvények. És persze sorra érkeznek a vendégek is, akiknek a döntő többsége itthonról keresi fel a balatoni települést.
Benépesülnek a bungalók, faházak is, ahol önellátással is nyaralhatunk, miközben a szálloda programjait és wellness-részlegét is élvezhetjük. (Este például mindig van valami rendezvény, mi pénteken koktélok mellől hallgathattuk a gospel-estet az aulában.) A természetközelibb élményhez hozzájárul az is, hogy az ősfás parkban nemcsak mókusokkal, hanem őzekkel, sőt a horgászok kabalarókájával is találkozhatunk, aki időnként ellenőrzi, nem esik-e le némi potya ebéd a horgokról.
Balatoni borok a terítéken
Bár a Balaton vize még nemigen alkalmas a gondtalan fürdőzésre, a szaunában, másoktól hallottam olyan terveket, hogy a 100 fokos forróság után megpróbálkoznak az alig 17 fokos fürdővel. Én nem vagyok ilyen bátor, így inkább a 25 méteres, balatoni panorámás üvegfal mögötti fedett úszómedencét vettem célba. Még egy pont a kikapcsolódásnak, a mozgásos meditációnak.
Wellness után pedig borkóstolóra várt a Szabó és Fia Borászat. A Nivegy-völgyből érkező finom italok közül kiemelkedett a könnyű, 2024-ben egyébként díjat is nyert kékfrankos rozé, amelyik igazi nyári ital, ahogyan a Chardonnay és Szürkebarát könnyedségét összekapcsoló gyöngyözőbor is. Ahogy a cégtulajdonos Gergőéktől megtudhattuk, az éghajlatváltozás persze a bortermelést sem hagyja érintetlenül, befolyásolja a must cukorfokát, a szüret időpontját – ez érezhetően előre csúszott. Van, ahol már fajtaváltásban is gondolkodnak, a Szabó és Fia egyelőre a kivételek közé tartozik ebből a szempontból, nem utolsó sorban a jó vízháztartású talajnak köszönhetően.
Tihany hajnalban: arccal a medence felé
Ha én korán kelek, annak biztos, hogy nyomás oka van, másként ugyanis nem igazán lehet rávenni ilyesmire. A wellness-részleg reggel hetes nyitása azonban okot szolgáltatott arra, hogy szokatlanul fegyelmezetten kezdjem a második tihanyi napot. Reggeli előtt leúszni egy laza pár száz métert, utána pedig beülni a szaunába – nincs is ennél jobb napindító.
Persze a finom szállodai reggeli is lecsúszott utána, majd jöhetett a tihanyi séta. Azaz jöhetett volna, ha el nem ered az eső, így viszont alkalmam nyílt még jobban megismerni a Bencés Apátság épületét, altemplomát és múzeumát. Az Apátság aranyban fürdő templombelsőjét érdemes részletesebben is szemügyre venni. A szószékről Szent Ambrus, a méhészek védőszentje, a gregorián énekeknek nevet adó Nagy Szent Gergely, a remete és filozófus Szent Jeromos, valamint Szent Ágoston egyházatya néz le a látogatóra. A mariazelli oltáron az osztrák kegyszobor másolata látható -ottjártunkkor Ferenc pápa temetéséről megemlékezve épp fekete ruhát kapott.
De az apátság őrzi IV. Károly és Zita királyné, az utolsó magyar királyi pár emlékét is, akik innen indultak az 1922-es trónfosztás után száműzetésük színhelyére, Madeirára. Jó időben érdemes ellátogatni az Óvár bazalttufájába vájt Barátlakásokig is, ez ugyanis Közép-Európa egyetlen épen fennmaradt 11. századi remetetelepe.
A Pogány Madonnától a Trónok harcáig
A múzeumban jól megfér egymással a múlt és a jelen, a szent és a profán. A különleges miseruhák mellett (az egyik például Mária Terézia egy adománykényt kapott díszruhájából készült, a másik aranyszövését pedig a mai napig nem sikerült megfejteni) itt látható a Bujtor-filmből elhíresült Pogány Madonna is. Még mielőtt valaki keresni kezdené a neten, utóbbi egy fiktív műtárgy, amit a film kedvéért készítettek el.
De a bencés közösség életéről szóló kiállítás is tartogatott meglepetéseket. Az ora et labora szellemében az itt élő atyák mind dolgoznak, ki a helyi iskolában tanít, ki a kertet gondozza – sőt, azt is megtudhattuk a kiállításról, mi a kedvenc filmjük – egyikük például a Trónok Harca nagy rajongója.
Ha Tihany, akkor levendula, naná!
A levendula ottjártunkkor még nem virágzott, el is határoztam, hogy vissza kellene jönni akkor, amikor teljes pompájában virul az őslevendulás. Addig ps az egyik ajándékboltban csillapítottam levendula-rajongásomat, a levendulás csokit például mindenkinek ajánlom kipróbálásra. A Belső-tótól a Gejzírmezőig lehet nagyobbakat is túrázni, akár az Őslevendulás érintésével. Utóbbi mellett az Őrtorony-kilátóra is felkapaszkodhat, aki még bírja a lépcsőzést. Aki inkább csak kisebb kört tenne, az a Levendula Ház Látogatóközpontban szippanthat bele az illatba és ismerkedhet meg a helyi hagyományokkal és persze a levendulatermesztéssel, de az Illatok Háza is betekintést enged a levendulás csodák készítésébe. Ember legyen a talpán, aki nem visz haza legalább egy levendulaszappant… vagy fürdősót… vagy testápolót (a sor nagyjából a végtelenségig folytatható).