A kultúránk a kiégés melegágya, hiszen azt dicsőíti, ami produktív, ami mérhető, táblázatba foglalható, ami betuszkolható a teljesítmény címszava alá. Mi pedig szépen megtanultuk, hogy jobban azonosuljunk a kultúránk követelményeivel, mint saját magunkkal. A kiégés azonban se nem kötelező, se nem elkerülhetetlen, sőt, akár nagyon egyszerű eszközökkel visszafordítható – állítja Charlene Rymsha mentálhigiénés szakember A kiégés megelőzése és gyógyítása című könyvében.
A kiégés a köztudatban a menedzserek betegsége, vagy legalábbis munkahelyi műfaj. Pedig ez csak egy szelete a tortának, kiégni ugyanis bárhol lehet, akár még a családban vagy a háztartásban is. Elég hozzá annyi, hogy mindig megfeszített állapotban tartsuk az idegrendszerünket. Az ugyanis nem erre van kitalálva.
A kardfogú tigris és a fokozatos kiégés
A stresszreakciókat arra találta fel a természet, hogy valahogyan megbirkózzunk a helyzettel, ha egy bokor mögül előugrik a kardfogú tigris. Ilyenkor elfutunk, és szerencsés esetben jobban gyorsulunk, mint ő. Vagy visszatámadunk és a kőbalta lengetésével elijesztjük, esetleg agyoncsapjuk (utóbbi helyzetben az ősember még egy télikabátra is szert tett, manapság a szőrme már nem menő). A harmadik opció, hogy lemerevedünk, és rendes oposszum módjára halottnak tettetjük magunkat, hátha békén hagy. Ha pedig megúsztuk a kalandot, lehet lelazulni és kipihenni az egészet.
A kardfogú tigris manapság viszonylag ritka vendég az életünkben. Van viszont helyette munkahelyi túlpörgés, végtelenített feladatlista és közlekedési dugó. Ezek ugyanúgy megfeszítik az idegrendszert, viszont ott maradnak velünk, sokáig nem hagynak lelazulni. Ahogy az egyik helyzet elmúlt, máris ott a következő. És máris beindult a végtelen spirál: feszülünk, majd ahelyett, hogy lelazulnánk, még ráfeszítünk egy kicsit, hiszen épp csak pár hétig kell kibírni, a jövő hét már egyszerűbb lesz (vagy nem).
A kiégés nem epikus, nagy összeomlás
És akkor vissza a kiégés terepére. Ez az, amit mindenki egy nagy összeomlásként képzel el, hiszen erről szólnak a látványos történetek. Úgy él a fejünkben a dolog, hogy egyszer csak megfekszünk a kiégés következtében, aztán összekaparjuk magunkat, mindent borítunk, kilépünk a mérgező munkahelyről, majd a gyógyulással párhuzamosan szépen besétál a siker az életünkbe.
Ezek a történetek csak egyről nem szólnak: hogy a nagy megfekvés előtt évekig, évtizedekig is el lehet pendlizni a kiégés határán táncolva. Ez a köztes állapot az, amikor próbálunk valahogy túlélni, miközben néha már azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában, segítséget kérni pedig egyszerűen nem merünk, nem vagyunk képesek. Na, pont ez az a helyzet, amikor Charlene Rymsha szerint be lehet és be is kell avatkozni.
Igen, ez ilyen egyszerű is lehet
Méghozzá meglepően egyszerű gyakorlatokkal, amelyekből harmincnál is több van a könyvben. Meg fogsz lepődni, mennyire szimplán rá lehet hangolódni a saját testedre, lelkedre, érzelmeidre, jóllétedre hogy rendbe rakd magadban a helyzetet. Mert első lépésként nem árt tudatosítani: ez neked így nem jó. Másodikként pedig azt: igenis jogod van hozzá, hogy jobb legyen. Nem törvényszerű. hogy az élet, a munka, vagy bármilyen tartós viszonyrendszer kényelmetlen, kellemetlen, „kibírós”. Épp ellenkezőleg: az életnek az esetek többségében arról kellene szólnia, hogy kellemesen, jól érzed magad. Tudom, nem ezt tanultuk, de mégis így van. És ennek az újratanulásában segít nagyon sokat A kiégés megelőzése és kezelése című könyv. Pont azért, hogy ne csak a nagy megfekvés idején kapj észbe, amikor már súlyosak a következmények. Nekem ez egy kézikönyv, amit hetente-kéthetente előveszek egy újabb gyakorlatért. És jelentem, haladok, és működik, pedig messze nem vagyok még a második harmadában sem!
A könyvet köszönöm a Scolar kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is:
Ezekkel a könyvekkel könnyebb lesz a lelki fejlődés
Pingback: A hatékony életmódváltás 5 pillére - Zöldsaláta