Vannak olyan kategorikus kijelentések, amelyek általában hatékonyan nyomkodják a nagy piros gombjaimat. Az egyik ilyen az egymástól elhidegült, individualista modern világ kárhoztatása. Persze, bár eléggé individualistának vallom magam, pontosan tudom, hogy a másokhoz való kapcsolódás alapvető szükségletünk. De azt is érzem, hogy azok az évszázadok és kultúrák, amikor a közösségbe való teljes beolvadás alapvető elvárás volt, legalább annyi kárt okoztak az egyének jól-létében, mint amennyi haszonnal jártak. Így aztán, amikor Emőkétől, a Cor Leonis Kiadó vezetőjétől megkaptam Terrence Real Mi című könyvét, volt bennem egy kis „innen szép nyerni” érzés.
Merthogy a kiváló amerikai párterapeuta művének egymondatos alapvetése az, hogy lépjünk túl a Te és Én alapeszméjén, ahhoz, hogy a kapcsolatból valóban Mi legyen. Én meg ott állok a másik parton, ahol még attól is rossz érzésem van, amikor az esküvői gyertyaceremónián a felek a közös gyertya meggyújtása után eloltják a saját egyéni gyertyájukat. Mert szerintem pont, hogy égve kellene hagyni. Vagy te és vagyok én, és akkor tudunk harmonikusan kapcsolódni, ha ezt a Mi nem felváltja és beolvasztja, hanem valami pluszt ad az egészhez. De ehhez mindkettőnknek, külön-külön is alkalmasnak kell lenni a kapcsolódásra.
A”mi” azt is jelenti, hogy te és én gyógyulunk
Szóval ezzel a véleménykülönbséggel kezdtem el olvasni a Mi című könyvet. Nemsokára viszont azon kaptam magam, hogy bőszen bólogatok a szerző észrevételeire. Merthogy amit Terrence Real párterapeutaként leír, az nagyon is közel áll ahhoz, amit én e téren laikusként a kapcsolatokról, kapcsolódásokról gondolok. Például azt (ezt a szerző a saját praxisának tapasztalatain, a hozzá forduló párok számtalan példáján keresztül fejtegeti), hogy igenis meg kell gyógyítanunk a saját lelki sérüléseinket ahhoz, hogy valódi kapcsolódásban legyen részünk.
Az a nagy helyzet, hogy ilyen mélyen fekvő sérülései mindenkinek vannak, hiszen minden családban és más közösségben vannak működési zavarok. Nincs tökéletes szülő és család, minden közösségben vannak olyan hiedelmek, amelyek, ha nagyon mélyen beépülnek, akkor később, felnőtt korban visszafognak minket. Nem lehet tökéletesen steril lélekkel felnevelni egy gyereket. A kérdés csak az, hogy az a gyerek, ha felnő, hajlandó-e észrevenni, hogy min kell változtatnia, vagy megy tovább az egykori tekintélyszemélyek által kijelölt úton. Ehhez a tudatosításhoz pedig néha elég hatékony tükör tud lenni egy párkapcsolat, ahol a másik ember egy másik környezetből, másféle batyuval érkezik.
Szélsőségek helyett harmónia
Azt kell mondjam, örülök, hogy elolvastam a Mi című könyvet. Sok értékes gondolattal gazdagított, és mit tagadjam, néha magamra is ismertem. A különbségünket most már csak annyiban látom, hogy ő és én mást értünk az „individualizmus” szó alatt. Amit Terrence Real az individualizmus szóval illet, az számomra az egymástól való elzárkózás. Az a helyzet, amikor szemellenzősen csakis a magunk igazát hajtjuk, és az egymás elleni presztízsharccal szívjuk le a saját energiánkat. Méghozzá ott, ahol inkább biztonságban feltöltődni kellene.
Abban viszont megint csak egyetértünk a szerzővel, hogy valahol a két szélsőség között kellene megtalálni az egyensúlyt. A minden kapcsolattól tökéletesen elvágott, magánzárkában sínylődő rab (nem véletlen, hogy ez a műfaj még a szigorított intézményekben is büntetés), és az úton-útfélen minden társas interakcióban teljesen feloldódó kapcsolatfüggő között van egy sáv, ahol valamennyit bedobunk magunkból a közösbe. Ideális esetben megtaláljuk, mennyit kell bedobni ahhoz, hogy a kapcsolat optimálisan működjön. Ez az a bizonyos „mi”. Az a kapcsolódás, amelyik nem teljes önfeladást kíván, hanem empátiát, megértést és kompromisszumot. Amelyik mindkettőnkből, és a velünk együtt élőkből is a legjobb verziónkat képes előhozni. Nagyjából úgy, ahogy Terrence Real idézi a könyvben:
„Valahol
a helyes és helytelen fogalmán túl
van egy mező.
Ott találkozunk.”
(The Essential Rumi)
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak! Ha szeretnéd megvásárolni, a kiadó webáruházában használd a zoldsalata15 kuponkódot, és az oldalon feltüntetett árból további 15 százalék kedvezményt kapsz!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Cor Leonis Kiadó, Unsplash.com