Segítenek-e az önsegítő könyvek? Valaki ezt is kipróbálta!

Kettős a hozzáállásom az önsegítő könyvekhez. Egyrészt régóta olvasok ilyeneket, és a blogon is bemutattam már párat. Szóval első körben nincs ellenük kifogásom, sőt, kedvelem őket! Azt gondolom, hogy amikor valamilyen változtatásra van szükségünk, akkor igenis jólesik egy ilyen virtuális fenékberúgás és irányba állítás, amilyet az önsegítő könyvek képviselnek. Adnak érdekes felismeréseket, új szempontokat, hasznos eszközöket és technikákat. Ám az önsegítő könyvek műfajára is igaz, hogy nem mind arany, ami fénylik.

Jobb és rosszabb önsegítő könyvek

Ahogy minden műfajban, úgy az önsegítő könyvek között is akadnak tényleg izgalmas és fontos olvasmányok, és hát… khm… kevésbé jók. Az utóbbi ékes példája az általam csak „hurráoptimista sikerbullshit”-nak nevezett kategória, amely szerint a kudarc nem opció, mindig nyersz, ha nem nyersz, akkor is nyersz, ha pedig végképp nem nyersz, akkor tanulsz, hogy legközelebb már biztosan nyerjél. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy egy nagy kanál ilyen hurráoptimista sikerbullshit, plusz némi nárcisztikus hajlam, és az egyenlet másik végénél könnyen megkaphatjuk Donald Trumpot. Szóval ezzel óvatosan, na. Kell az optimizmus, de nem a mérgező verziója.

Aztán van a parttalan ezógiziség, amelyik egész konkrétan áldozathibáztatásba tud átmenni, hiszen elvei szerint minden csakis rajtad, meg a gondolataidon múlik, az is, ha kudarc ér. Időnként pedig mindezt az író megfejeli egy kis gurus küldetéstudattal, mondván: ne gondolkodj, ne alakítgasd a módszert, csináld, amit mond, és akkor minden szuper lesz. Ha nem, akkor nem csináltál mindent pontosan úgy, hogy mondta. Na, én ilyenkor szoktam elkezdeni menekülni. Szegény Konmari is itt vesztette nálam az első 10 pontot. Amikor meg még ezt is képesek megfejelni a legalantasabb ösztönökre ható „százból csak tíz ember csinálja végig – te vajon köztük leszel?” piszkálódással, akkor tényleg azonnal kihullik a könyv a kezemből. Valahogy ösztönösen képtelen vagyok lelkesítő rendezvényeken hurráhajrázni, és önjelölt gurukat tömjénezni.

Marianne és a self-help kaland

Marianne Power, a Cor Leonis Kiadó gondozásában megjelent Segítség?! című könyv írónője is ezeken a dilemmákon küzdi át magát egy évesre tervezett, de kicsit tovább húzódó self-help projektje során. Harmincas, szingli, szabadúszó újságíró, és nagy szüksége lenne a változtatásra. Ott vannak a polcán a rongyosra olvasott önsegítő könyvek, de az élete valahogy csak nem akar úgy alakulni, ahogy szeretné. Kifolyik a kezéből a pénz, sehol egy pasi a láthatáron, az önbizalma is a bányászbéka alatt kóricál valahol. Így aztán eldönti, hogy betű szerint alkalmazni fogja, amit az önsegítő könyvek lapjain olvas, hiszen csakis az lehet a hiba, hogy eddig nem követte elég szorgalmasan a tanácsokat. Ráadásul minden hónapban más könyv ötleteit fogja kipróbálni.

Az ezt követő nagyjából másfél évben lesz itt minden Tony Robbins sikerkurzusától a B*zmeg-filozófiáig, a pénzügyi önsegítéstől a Most hatalmáig. Na meg persze, ahogy ez sejthető, rengeteg tapasztalat (jó és rossz vegyesen), hullámvasút fizikai és érzelmi síkon, és hasonlók, mindez kellemes, angol-ír humorral megírva. Érdemes vele tartani, már csak azért is, mert útja során 12 önsegítő könyv kivonatát is elolvashatod, így máris eldöntheted, hogy érdekel-e az eredeti, vagy inkább elkerülnéd. És persze rendkívül szórakoztató maga az utazás is, néha elgondolkodtató, néha sírva-röhögős. A végére pedig az is kiderül, hogy alakul Marianne élete, sikerül- e rendbe tennie a katyvaszos területeket.

De akkor mégis, mire jók az önsegítő könyvek?

Azt, hogy Marianne milyen következtetésekre jut a könyv végére, inkább nem lőném le, olvasd el te a kalandját. De azt el tudom mondani, hogy miért szeretem mégis az önsegítő könyvek műfaját. Mégpedig annak ellenére, hogy ahogy fentebb már írtam, képtelen vagyok pontról pontra, szolgaian követni egy könyv vagy egy trend tanácsait. Viszont azt gondolom, hogy minden ilyen könyvben megvan az a három mondat, amiért tényleg érdemes elolvasni, ami hosszú távon is beépül az életedbe, és ami tényleg változást hoz. Talán ezért is választottam a coachingot, ami nem a „megmondóemberségről”, hanem a folyamatos kérdezésről és a személyre szabott válaszok és lépések megtalálásáról szól.

Azt gondolom, hogy az életünkön változtatni hosszú, lépésről lépésre haladó folyamat. A 180 fokos fordulatok nagyon ritkák, és nem is mindig kellemesek. Az igazi változás az ilyen „három mondatokból” áll össze: egyszer csak elkezdesz egyvalamit máshogy csinálni, ami aztán elvezet egy másik változáshoz, és így tovább, lépésről lépésre. Valóban tanulsz, de a sikerekből is, sőt, néha azokból a legtöbbet. Ezen az úton pedig valóban segíthetnek az önsegítő könyvek, kurzusok, webinárok. Csak eszedbe ne jusson belőlük szektás fanatizmust és kötelességet csinálni. Épp azért, mert az a bizonyos három mondat mindenkinek máshol van, akár még ugyanazon a könyvön belül is.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók. Pixabay.com, Cor Leonis Kiadó