Elég-e napi fél óra mozgás? Néhány szó az időtényezőről

A „nincs időm” a leggyakoribb érv, amit a rendszeres mozgás ellenében fel szoktunk hozni. Ráadásul én régebben úgy álltam neki az egésznek, hogy egy órás időtartam alatt bele sem nagyon érdemes fogni a dologba. Aztán jött az Anyatest Projekt, és megmutatta, mire képes napi fél óra mozgás, ha rendszeresen bevállalja az ember.

Napi fél óra mozgás csak alibinek jó?

Én még a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszikus edzésprogramjain nőttem fel, ahol az volt az alapvetés, hogy a zsírégetéshez legalább 40-45 perc közepes intenzitású mozgás kell. A napi fél óra mozgás hatékonysága anno már itt megbukott. Én is szentül meg voltam róla győződve, hogy ami egy óránál, de legalább 45 percnél kevesebb, az legfeljebb mókusvakításnak jó.

Aztán lett két gyerekem, mellette dolgoztam, oviba rohangáltam, ésatöbbi. Szerintem sokan tudjuk milyen az, amikor konkrétan a percekkel sakkozunk, hogy minden beleférjen a napba. Kábé a selfcare maximuma, ha sikerül 15-20 percet kialkudni a mozgásra.

Plusz ott volt az a nem elhanyagolható tényező, hogy a masszív alváshiánytól olyan fáradt voltam, hogy nem is igazán bírtam volna többet. Meséltem, hogy kicsit ki is égtem fizikailag, na akkor tényleg a 15 perc volt a max, amit minden szempontból be tudtam vállalni. Eddigre már feltalálták a HIIT edzést, amiből ennyi is elég lehet, de attól meg pont a kiégés, a vacak erőnlét miatt paráztam.

Amikor napi fél óra mozgás már „hosszú edzés”-nek számít

Tavaly ilyenkor már éreztem, hogy a negyedóra lazázásnál már több kellene. Az egyórás edzésekre, plusz utazás a teremig és vissza, időre, nem igazán vágytam. Az úszás bejött, mert ott legalább a saját tempómban mozoghattam, de sajnos az is időigényes sport, hiszen ott még szárítkozni, hajat szárítani is kell.

És itt jött a képbe az Anyatest Projekt a fél órás legfeljebb 40-45 perces edzéseivel (utóbbi csak heti egyszer, na egye fene, belefér – gondoltam). Ezek a fél órák valahogy beépültek az életembe. Mert egy fél órát, pláne, ha nem kell hozzá utazni, még kisakkozom valahogy. Egyórás, pláne hosszabb edzésekre még most sem lennék kalibrálva, de a napi fél óra mozgás simán megy.

A Power program, amelyikről azt hittem, hogy na majd kb. évek múlva elérem, most az ötödik hétnél tart, és bírom. Nyolc hónap fokozatos terhelésnövelés után. Nem évek után, hanem nyolc hónap után. És igen, ezt is egyre jobban bírom. Azt is megtapasztaltam, hogy a fél órás CardioFlow átveheti a „hosszú edzés” szerepét, de a rövid, 18 percesbe is simán bele lehet izzadni. Sőt, fejlődni is lehet tőle, ha az egész program úgy van felépítve. Márpedig ez úgy van. Közben meg az Animal Flow irányzathoz kapcsolódó mozgások az idegrendszert is karban tartják, ösztönös mozgásmintákat ébresztenek fel. A táncból vett gyakorlatok játszanak az irányokkal, a síkokkal, a nyújtások rendbe rakják az ülőmunkában megfájdult csípőm, az erősítő gyakorlatokat meg nem kell százötvenszer, unásig ismételni, hogy hassanak.

Az eredményhez nem kell órákig edzeni

Nekem ez a legnagyobb ajándék az Anyatest Projekt programjaitól. Hogy a napi fél óra mozgás is lehet eredményes, sőt, akár 18 perc is. Márpedig lehet, látom a tükörben, a centin, meg most már a mérlegen is. Hogy nem többet kell edzeni, hanem átgondoltabban, hozzáértő által felépített programmal. Hogy nem kell félni a HIIT edzéstől, mert ez sem arról szól, hogy kinyúlsz, csak most nem egy óra, hanem 20 perc alatt nyúlsz ki. Lehet ezt is fokozatosan, okosan, bírhatóan felépíteni. Hogy nem kell művigyorral kiabálni, hogy kibírjuk, ég a zsír, mint a csillivilli amerikai edzésvideókban, hanem elég az emberi hang. (Persze azért az idővonal mindig ott van a videó alján, nekem kell az a kontroll-érzés, hogy látom, hol tartok.)

Nem ugrálni kell kifelé a komfortzónából, hanem lehet kifelé tologatni a határait. És magamon látom, hogy most sokkal kijjebb vannak azok a határok, úgy erőnlétileg, mint pszichésen, mint tavaly ilyenkor. Szerintem ilyen az a fajta edzés, amit nem valahány kiló fogyásig, megfelelő fenékméretig vagy egyéb útjelzőig csinál az ember, hanem az élete része lesz. Napi fél órában.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit