Már az ötödik hétnél járok az Anyatest projekt Turbó programjának második felvonásában. És különösen szeretem, hogy mindig vannak új felismeréseim vele kapcsolatban. Most például az, hogy a mérleg nem szeret engem, és én sem őt.

mérleg 01
Mostanság nem vagyunk jóban…

Mert az az álnok dög képes egy kilóval többet mutatni, mint amikor elkezdtem a programot. Akkor 53 kiló körül voltam, most meg 54 fölé kúszott a számláló.

Ezt olvastad már? Min múlik a kitartás edzés közben?

Mit is mutat a mérleg?

Oké, agyban tudom: jön fel az izom, és a zsír még nem ment le teljesen. Az izom nehezebb mint a zsír. Vagyis én is nehezebb vagyok. Nem a mérleg, meg kiló számít, hanem a testzsírszázalék. Meg a centi. Meg a látvány. Az agyban elraktározott tudás viszont nem mindig van összhangban azzal, amit érzek, meg amit látni szeretnék. Sőt, azzal sem, amit eddig tapasztaltam. Eddig ugyanis, ha rendszeresen sportoltam, akkor fogytam, ment le a zsír, jött fel az izom, szépen, összhangban, kilóban meg haladtam lefelé a versenysúlyig. Úgy látszik, 40 fölött ez is másképp működik.

Mérleg vagy centi?
A plank a barátom, ha a mérleg nem is….

De ha nem a mérleg, akkor mi?

Szóval a mérleggel mostanában nem vagyok jóban. A centivel már nagyobb haverok vagyunk, egy centiméterrel megint beljebb került derékban. Nem nagy eredmény, de azért mégis, valami mérhető. Na de a tükör! Ő az én igazi cimborám mostanában. Meg a hasizmom, amin halványan már a második sor kocka is kezd kirajzolódni. Az igazi kockahas persze még messze van, de novemberhez képest elég látványos a javulás. Szóval ez az, ami plató helyett visz előre rendesen. Mert ha már eddig elfutottam, akkor futok még egy kicsit, mint Forrest Gump.

Ezt olvastad már? Miért jó edzeni?

Nem, hogy nem adom fel, hanem szemérmetlenül élvezem. Most már nem csak magát a mozgást, meg a kipirult arcot, meg a javuló erőnlétet, meg az „egyre erősebb vagyok” fílinget, hanem az eredményt is. Küzdés nélkül, szenvedés nélkül, minden percben jól érezve magam. Na jó, nem mondom, hogy sosem volt még olyan gyakorlat, aminek örültem, hogy vége volt, de az arány kb 98% flow, és 2 százalék nem flow. Feladni meg ugye, azt szokta az ember, ami küzdés, meg szenvedés, meg nem haladós. Na, ez nem olyan.

Ez az, amit a mérleg nem mutat meg.
Ez az, amit a mérleg nem mutat meg, a tükör viszont igen

És mi van a kajával?

Tényleg, mi van vele? Már csak annak fényében is, hogy az életmódváltás hatékonyságának úgy 70 százalékát a kaja adja, és csak 30 százalék az edzés része. No, hát az van, hogy korábban kábé ettem mindent, ami szembe jött. Tekintve, hogy a megszorítós dolgokat továbbra sem nagyon kultiválom, Enikőék táplálkozási útmutatóját végigolvasva (igen, az Anyatest Projektben ilyen is van, erre az oldalra is odafigyelnek) elég egyszerű szempontokat vezettem be úgy január környékén.

Ezt olvastad már? Ettől lesz hatékony az otthoni edzés

Az alapok: lehetőleg minden étkezéshez legyen zöldség/gyümölcs, cukorból és fehér lisztből pedig redukáljuk a lehetséges minimumra a mennyiséget. Nullára nem. Ez nálam nem lehet cél, két napon belül fellázadnék, ha egyáltalán meg is próbálnám betartani (pont ugyanezért nem lennék jó vega-jelölt sem). Úgy viszont, hogy tudom, hogy szükség esetén akár egy szelet torta, vagy egy ezer kalóriás kávécsoda is belefér, na, úgy viszont figyelek, hogy mikor és mennyi. És igen, minden napra engedélyezve van egy kis édesség is. Hangsúly a kevésen.

Most jön a kajaügyi átalakítás
Most jön a kajaügyi átalakítás

Apropó, kalóriák. Pár napja elkezdtem vezetni a napi kajámat a Kalóriabázis-on. Hát, vannak felismerések, na. Rosszabb napokon simán el tudnám tüntetni egy sumo birkózó napi kalóriaadagját, viszont amióta mindez mérhető, tervezhető, elszámolható, ráadásul az alkalmazás a makrókat is figyeli, azóta alakul a helyzet. Nem mondom, hogy tökéletes, attól elég messze állok, de például nagyságrendekkel több zöldfélét eszem, és nagyságrendekkel kevesebb cukrot. A fehérje-szénhidrát-zsír arány is sokkal jobb, főleg mióta egyszer-kétszer rendesen kikerekedett a szemem az adatoktól. Szóval érdemes ebbe egy kis energiát belefeccölni.

Aztán majd talán a mérleg is a barátom lesz megint…

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

3 Comments

  1. Pingback: A sport hatása: túl a kilókon, centiken, hasizmokon

  2. Pingback: Életmód karanténban: a bezártság egyenes út a hízás felé? - Zöldsaláta

  3. Pingback: Elég-e napi fél óra mozgás? Néhány szó az időtényezőről

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..