Kínos kérdések és karácsonyi konfliktusok: így kezeld őket

A karácsony szép, csupa hóesés meg csillogás, meg mákos bejgli. Mindenki együtt ül az asztalnál, jól érzi magát… és akkor jön a Grincs az egyik rokon képében, aki szerint tök jogosak a kínos kérdések, amelyekkel téged bombáz. Mert ugye a nők családi állapota, munkaköre, jövedelme, meg egyáltalán mindene közügy, és ő különben is jobban tudja. Te meg szíveskedjél sürgősen össze-vissza szégyellni magad.

Úgyhogy most megint jön a nőlázítás, ahogy szoktam: nem árt, ha jó előre felkészülsz néhány frappáns, elnémító válasszal a kínos kérdések és zavarba hozó karácsonyi beszólások özönére. Belőlem ilyenkor sokszor előbújik a provokátor, de vannak más, humoros, vagy higgadt lerendezési módjai is a dolognak. Mutatok párat, a lépcsőházi filozófia megelőzésére (én is remek lépcsőházi filozófus vagyok ám!)

Ezt olvastad már? 5 dolog, ami miatt soha ne magyarázkodj!

A kínos kérdések alapverziója: “és mi van a szerelmi életeddel?” (Azaz: még mindig egyedül vagy? Ciki.)

Legyen kész válaszod a „még mindig nem jársz senkivel?” , „mikor házasodtok már össze?” és „mikor jön már a baba?” típusú kérdésekre. A legjobb, ha valamilyen viccel ütöd el a kíváncsiságot, vagy cinikusra kapcsolsz. Például „hát, hiába raktam ki az óriásplakátokat, még nem hívott fel Brad Pitt.” A babakérdés elég egyszerű, ha nem akarsz provokatívan visszaszólni, akkor elég annyi, hogy ha jönni fog, majd mindenkit értesítesz, legkésőbb a keresztelő előtt. A bűntudatkeltés ellen egy fegyvered van: ne magyarázkodj, mert akkor rád ugranak – még akkor is, ha esetleg nem is rajtad múlik a dolog. És a kínos kérdések és karácsonyi konfliktusok célja gyakran épp az, hogy védekező állásba szorítson a másik. Akár még csak nem is kimondott rosszindulatból, pusztán megszokásból, hiszen eddig úgy tapasztalta, hogy veled lehet ilyet.

“Ezt mind meg akarod enni?” (Azaz: ne egyél már annyit, kövér vagy!) Esetleg: “mi ez a diéta, valami új divat?” (Azaz: nem is érzékenység, puszta hiszti)

Ne magyarázz bele semmit a kérdésbe, egyszerűen mondd meg, ha kérsz még valamiből, vagy ha nem kérsz valamiből. Akár duci vagy, akár sovány, akár izmos, akár gluténérzékeny, a kéretlen kritikusokat az bosszantja a legjobban, ha láthatólag jóban vagy magaddal. Napláne, ha te leszel az egyetlen a családban, aki – épp a faksznis diéta miatt – nem fogyókúrával indítja az új évet. Vagy a pár plusz kiló ellenére nem lelkiismeret-furdalással. (Azért persze légy észen a súlyoddal kapcsolatban, de ez már a te dolgod, nem kell elszámolnod vele senkinek.)

Ezt olvastad már? Elfogadás, önszeretet, és a határok

“Jéééé, most ez a divat?” (Azaz: hogy nézel ki, és hajadismilyen?)

Vegye csak észre, hogy te pont így érzed jól magad: „Igen, néha kell egy kis változatosság, nem lehet mindig szürkének lenni.” Lásd, mint fent, annál bosszantóbb nincs, mint ha jól vagy magaddal – már legalábbis annak, aki abból meríti az önbizalompótlékot, hogy téged aláz. És ha ráadásul úgy vagy jól magaddal, hogy kicsit extra is mersz lenni közben, na az már tényleg..,

A kínos kérdések másik klasszikusa: “nem túl elevenek a gyerekeid? Kicsit túl sokat nézik a tévét, nem?” (Azaz: szaranyaaaaaaa)

Bízd rá őket az okoskodóra, máris nem lesz akkora a hangja: „Igen, szerencsére sosem unatkozom mellettük. Kivinnéd őket fél órára, amíg befejezem a sütit?” Hidd el, egy-két bébiszitteri megbízás hamar letöri a lelkesedését. A kínos kérdések és a kipattanófélben levő karácsonyi konfliktusok egyik legjobb hárítása, ha megkéred az illetőt, lépjen a helyedbe. Mondjuk öt percre. Persze ettől másnap már megint jobban fogja tudni, hogyan kellene gyereket nevelned, de legalább aznapra elfárad egy kicsit.

Kínos kérdések, ha már semmi mással nem tudnak megfogni: „Megváltoztál. Mi történt veled?” (Azaz: túl magabiztos vagy, ami engem elbizonytalanít. Eddig tök jól lehetett rajtad röhögni meg gúnyolódni, most meg nem hagyod, mi történt?)

„Igen, így van. Mostanában egyre jobban érzem magam a bőrömben, elmúlt végre a régi önbizalomhiányom. És egyre inkább látom, hogy ezt mások is észreveszik.” Lásd mint fent, ha jól vagy magaddal, azzal sokan nem tudnak mit kezdeni, hiszen az errefelé nem bevett szokás. Fej fel, pengemosoly villant, beszólogató leszerel.

Ezt olvastad már? Az önbizalom fejlesztése 5 lépésben

„Szereztem egy remek takarítónőt, ne adjam meg a számát?” (Azaz: kupi van, szégyellheted magad.)

Ha egy házban emberek laknak, akkor az rendetlen lesz. Lehet, hogy az illető tényleg segíteni akart, de ha csak a beszólás volt a célja, akkor is egyszerűbb eltenni a számot, és témát váltani. A kínos kérdések csak annak kínosak, aki hajlandó magát rosszul érezni miattuk. Ha pedig tényleg jó az a takarítónő, akkor lehet, hogy levettél a saját válladról egy feladatot. Zárójelben pedig: akármekkora a kupi, a te dolgod. Kifelé az orrokkal a magánügyeidből.

“Emlékszel, milyen kis egérke voltál a középiskolában a fogszabályzóddal?” (azaz: egy alkalmat se hagyok ki, hogy beégesselek vele)

Ilyen megjegyzéseket általában megint csak azok tesznek, akik attól érzik jobban magukat, ha a másikat belenyomhatják a sárba. Nyugodtan vágd rá, hogy „igen, emlékszem, nem is tudnám elfelejteni, mert mindig emlékeztetsz rá. Viszont szerencsére elég sokat változtam azóta.” Aztán válts témát. Lejárt a kínos kérdések félórája.

Ezt olvastad már? Mi az a “ciki”, és minek van?

“Mikor fogsz végre valami rendes munkát szerezni? Képzeld, a Pista fiát most nevezték ki főorvosnak!” (Azaz: lúzer senki vagy)

Ahogy a gyerekneveléshez, úgy a karrierépítéshez is mindenki ért – csak valahogy mégsem lettünk a 10 millió self-made milliomos országa az utóbbi időben. A karriered miatt végképp ne magyarázkodj, de annyit nyugodtan megjegyezhetsz, hogy majd együttérzően gondolsz Pista fiára, az ügyeletekre és a kórházi hierarchiára, amikor vállalkozóként reggel tízkor kelsz, és nem ugráltat a főnök. (Az, hogy te amúgy mennyit dolgozol, most nem tartozik ide…)

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit