Testtudat és sikerélmény, avagy miért jó ugyanaz az edzésterv kétszer?

Járványhelyzet és újranyitás ide vagy oda, futnak a hetek. Lassan másodszor is a végére érek az Anyatest Projekt Turbó Plusz programjának. Nemrég megkérdezte valaki, miért jó kétszer is megcsinálni ugyanazt a programot, miért nem lépek tovább rögtön a következő fokozatra, ha egyszer már végigmentem egy szakaszon? Nekem két szó jutott eszembe válaszul: a sikerélmény és a testtudat.

Nekem még mindig a sikerélmény a legjobb motiváció

Kezdjük mindjárt a sikerélménnyel (aztán majd jön a testtudat is). Vannak, akiknek az a jó edzés, ami mindig extra kihívást jelent, amiben el kell menni a teherbírásuk legszéléig. Én – többször írtam már – nem ez a típus vagyok. Nekem az a jó edzés, ha feszegetem kicsit a teherbírásomat, de alapvetően mindig, vagy legalább majdnem mindig sikerélménnyel rogyok le a végén. Szóval inkább csak tologatom szépen kifelé a komfortzóna határait, ahelyett, hogy nagy fejeseket ugranék belőle kifelé. Nálam ez egyébként más területen is így van. A fokozatos, lépésről-lépésre haladást jobban szeretem, mint a nagy ugrásokat az ismeretlenbe, lehetőleg bekötött szemmel. Akkor miért működnék másként a sportban?

Aztán persze mindig lehet emelni a tétet, ami plusz sikerélményt ad. Most úgy csináltam az edzéseket, hogy mindig beiktattam pár plusz gyakorlatot még a nyújtás előtt. Az erősítésnél például minden gyakorlatsorból csináltam egy plusz kört. De olyan is volt, hogy egyszerűen csak guggolások, fekvőtámaszok, ilyesmik kaptak helyet a programban pluszként. Vagy épp pilates előtt futottam egy laza bemelegítő kört.
Van, aki hardcore módon nyomja, és egy-két, vagy akár mindhárom edzést kétszer is letolja egy héten, szóval még akár egy harmadik, vagy sokadik ismétlésben is van potenciál. Már csak azért is, mert időnként cserélődnek a videók, szóval érhetik az embert meglepetések.

Testtudat, avagy ügyelünk a részletekre

A másik, amit az ismerős gyakorlatok adnak, az az erősödő, javuló testtudat. Tizenéve jógázom, szóval talán mondhatom, hogy van némi előéletem ebben a témában, de így is érzem a folyamatos javulást, fejlődést. Az első körben még nem mindig tudtam figyelni az apró részletekre. Nem mindig tartottam ott a központot, ahol kellett volna, volt, hogy kicsit elnagyoltam a mozdulatokat. De erre leginkább most, az ismétlésnél jöttem rá, amikor az alapgyakorlat már ismerős volt, így kicsit kidolgozhattam a részleteket is.

És hogy mire jó ez a bizonyos részletekre figyelés, más néven a testtudat? Először is, hatékonyabb a gyakorlat, ha úgy csinálom, ahogy az ki van találva, ez gondolom, nem újdonság. Kevesebb felesleges munkát végez a test, kisebb a sérülésveszély, és végeredményben kellemesebb az egész.

Aztán persze vannak ennek hosszú távú hatásai is. Például, hogy jobban észreveszem, mi hiányzik, ha nehezebben megy egy-egy gyakorlatsor – mert nem mindegy, hogy az izomerőt vagy az egyensúlyt kell fejleszteni ahhoz, hogy oké legyen. Jobban felismerem, ha valamim beállt, elmerevedett, hamarabb rájövök, mi esik jól neki és mi nem, mivel tudom megnyújtani, lelazítani.

A test, a testtudat meg a lélek

És persze nem is én lennék (aki ugye erőteljesen foglalkozik a külső és a belső világ összefüggéseivel), ha nem említeném meg, hogy a testtudat a lelki „görcsök” felismerésében is segít. Például, hogy azért nincs kedvem edzeni, ha nincs (szerencsére ritkán), mert fizikailag fáradtam el, túlhajtottam magam az utóbbi időben, vagy lelkileg, szellemileg vagyok lelassulva, eltunyulva. Tényleg az izmaim gyengék, vagy egyszerűen nem vagyok ott fejben? Utóbbi esetben szokott jönni az Anyatest Projekt Enikőjének örökbecsű mondása: ”amikor a legkevésbé van kedved mozogni, akkor van a legnagyobb szükséged rá.” Na, ez pont így van, legfeljebb nem a legzúzósabb edzéseket kell ilyenkorra tenni – de ez már csak az én személyes észrevételem. Sőt, a testi egyensúlytalanság időnként a lelki egyensúlytalanságokra is segít fényt deríteni. Ja, és azt is jobban észreveszem, hogy kajában mi esne jól a szervezetemnek (surprise: nem feltétlenül és mindig a csoki). Vagyis így lesz megint kerek az egész, edzéssel, egyensúllyal, étkezéssel. És hogy mi a következő? Azt hiszem, megint jöhet egy szintlépés!

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Judit