Lassan véget ér az Anyatest Projekt Turbó programjának második köre. Annál már sokkal régebb óta sportolok rendszeresen, semhogy azt gondoljam: a rendszeres sport hatása csakis a kilókra és a centikre, na meg a bikinitestre korlátozódik. Ennek ellenére viszont ebben a hét hétben is volt pár olyan élményem, ami ha meglepetésként nem is ért, mégis rácsodálkoztam.
Írtam már arról, hogy nekem az edzés nem elsősorban az erőfeszítésről, meg a kibírásról szól, hanem az élvezetről. Azt szeretem, ha megvan a szabadságom benne, ha nem érzem magam katonai táborban, és úgy teszem le a súlyzót a végén, hogy „na, ez királyság volt”. Ebben a programban pedig változatlanul azt szeretem, hogy bizonyítja: a „no pain, no gain” egyszerűen nem igaz. Persze, oda kell tenni magam, de csak jólesően, mindig egy kicsit feljebb rakva a lécet. Annyival feljebb, hogy azért át tudjam vinni, ne vegyek bérletet a kudarcélményhez. Így pedig nemcsak a sport hatása van meg, hanem a sikerélmény is, ami pedig a kitartás alapfeltétele.
Ezt olvastad már? Min múlik a kitartás?
A sport hatása: kölcsönhatásban a test és a lélek
Nagyon érdekes volt figyelni a lelkiállapotom és a testi erőnlétem összefüggéseit is. Szakmailag is, meg mindenhogy a kedvenc területem a külső és a belső világ összefüggése, és kölcsönhatásban való fejlesztése. Na, ezt most saját magamon, mintegy emberkísérletként tanulmányozhattam.
Hogy például mennyivel bírom rosszabbul a fizikai erőfeszítést, ha lelkileg sem vagyok topformában. Hogy mikor érzek rá arra, hogy itt most nem kell feszülni, „bekussolsz, csinálod” üzemmódban, erőből végigtolni az egészet. Ehelyett mikor elég csak beleengedni magam a szituba, és megadni magamnak a „lesz, ami lesz” szabadságát. Hogy mennyivel stabilabbnak érzem magam lelkileg, ha mégis megcsinálom az edzést.
Hogy mennyivel másképpen indul a nap – még úgy is, hogy nekem egyébként nem a reggel a legjobb edzésidőpontom. (Viszont mivel ilyenkor van rá időm, hát rászoktam. És működik.) Hogy a „gerinc” meg a „tartás” miért nem kizárólag fizikai fogalmak. Hogy hogyan lesz a lélek is egyre izmosabb, ahogy kinőnek a test izmai. És egyre rugalmasabb, ahogy nő a fizikai rugalmasság. Hogy a sport hatása egyáltalán nem csak a fizikumra érvényes. Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy önismeretben is most érkeztem el egy komolyabb folyamathoz és átalakuláshoz – így is üzen egymásnak a test meg a lélek.
Ezt olvastad már? Ezért jó sportolni, nem a fogyásért
A sport hatása: feszesség és hajlékonyság
Az Anyatest projekt programja az a hely, ahol megismerkedtem a „törzsizomfűző” kifejezéssel. Ez a szó elég szemléletes: amióta célzottan erre erősítek, azóta valóban úgy érzem magam, ahogy régen érezhették magukat a hölgyek a halcsontos fűzőben (kivéve az ájuldozásig elszorítást, persze). Tényleg érzem azt a bizonyos izomcsoportot, ami körbevesz, és megtart, megint nem csak fizikai értelemben.
És ezzel megismerkedve rögtön rájöttem annak igazságára is, hogy hasizmot nem kétezer felüléssel csinálunk. Tartást meg nem úgy javítunk, hogy toljuk a hátizom-erősítést csak úgy magában, meg néha hátba vágjuk a delikvenst, hogy „ne görnyedj már”. Érezhetően jobb lett a testtartásrom ezalatt a nagyjából négy hónap alatt, amit eddig az Anyatest Projekttel töltöttem. Pedig ez nagy szó, tini korom óta gyengék a hátizmaim, és gyógytorna, jóga, edzőterem mellett is simán tudtam mindig is görnyedni. A hosszú és alapos nyújtások pedig a hajlékonyságomat növelték nagyon is észrevehetően.
Ezt olvastad már? Amikor a mérleg nem a legjobb haverom…
Jobb táncolni, jobb tükörbe nézni
És hát, egészen máshogy reagál a testem egy csomó mindenre. Máshogy csinálom az ászanákat a heti rendes jógaórán, a korábban rettegettekből most vállalhatóak lettek. Máshogy mozdul a testem, ha táncolok, márpedig azt szoktam, mert nekem az egy nagyon fontos stresszoldási és önkifejezési módszer. Ahogy nő az izomerő, jönnek fel az izmok és közben nő a hajlékonyság, a zenére is egész máshogy reagálok. Máshol fogok meg egy mozdulatot, más jön ki a lelkemből is. És ez persze megint visszahat.
Mint ahogy az is, hogy bár sosem voltam kifejezetten utálkozós viszonyban a saját testemmel, most azért tagadhatatlanul jobban esik tükörbe nézni. Megint szeretek rövid topban edzeni, felvenni az ujjatlan pólót, mert már azok az izmok is kezdenek formálódni, amelyekre eddig azt mondtam, hogy na, az majd egy későbbi prioritás (tricepsz például).
A hasizmom alakulására kifejezetten büszke vagyok. Nem tökéletes, még bőven nem kocka, de érzem az előrelépést (az előző edzés-témájú posztban ott a fényképes bizonyíték).
Úgyhogy nem kérdés, hogy megyek tovább, sőt, szintet lépek: jöhet a Turbó Plusz. Kicsit izgulok, mert az tényleg keményebb lesz. De megvan a következő cél, vagyis indulok – aztán lesz, ami lesz. Éljen a flow.
Ja, és azt meséltem már, hogy eddig még egyetlen klasszikus felülést sem csináltam?
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com, Unsplash.com
Pingback: Karanténedzés a pilates és a fókuszáltság jegyében - Zöldsaláta