Hogy miért jó sportolni? Nem azért, mert dögös leszek tőle. Nem azért, mert feszes lesz a fenekem, meg lapos a hasam. Persze ez sem rossz érzés, de ez inkább kellemes mellékhatás. De akkor miért is?

Miért jó sportolni? A flowéer!
Ez a flow az, ami igazán számít. A zene a füledben, meg a kikapcsolás a mókuskerékből….

Nem azért, mert ha jó testem van, akkor jobban buknak rám a pasik, a saját pasim is, meg a másé is. Legyek őszinte? Tizenévesen is pont leszartam, mire buknak a pasik, pedig volt sok ilyen okosság a tinilapokban. Röhögtem is rajtuk harsányan. Volt brutál kockahasam 21 évesen, viszont volt hozzá meglehetősen feminista szemléletem, sok mindenről elég sarkos véleményem, meg elég nagy szám ahhoz, hogy ezt ne tartsam magamban. Úgyhogy akkor sem én voltam a konzervatív macsók álma. Szerencsére most sem én vagyok.

Szóval sportolni nem azért jó, mert akkor feszes lesz a fenekem, meg kocka a hasizmom, és akkor majd fütyül az építőipar kórusban az utcán. Nem a külső megerősítésért. Nem azért, hogy másokat kiszolgáljak a szép látvánnyal. Nem azért, hogy megfeleljek bármilyen szépségideálnak. Nem azért, hogy másvalaki büszke lehessen rám. Nem azért, hogy megnyerjek bármilyen sportversenyt, és kapjak egy fényes érmet.

De akkor miért jó sportolni? Kezdjük a testtel…

Azért, mert tudom, milyen a testem állapota pár hét ülő életmód után. Meséltem már róla, volt egy komolyabb kiégésem sportügyileg, fizikailag, amikor pár hónapig tényleg csak a fotel volt. Nem voltam jó karban. Itt fájt, ott fájt, itt feszült, ott húzódott. És egyre fáradtabb voltam. Nem volt frankó érzés. És nem, egyáltalán nem természetes dolog ez. Negyven felett sem.

Szóval a „miért jó sportolni” kérdésre az a legfontosabb válasz, hogy azért, mert jobban érzem magam tőle. Nem fáj, nem feszül, nem húzódik. Javul az eredendően rossz tartásom, az ülés sem visel meg annyira. Számítógép előtt dolgozom, egyszerűen karban kell tartanom a testemet.

Miért jó sportolni? Mert erre vagyunk kitaláva
Nem szidom a városi életmódot, meg a modern világot. Ebben élünk, és én még szeretem is ezt a 21. századot. De ettől még mozgásra vagyunk kitalálva, ugyanúgy, mint az ősember

És még miért jó sportolni? Mert mozgásra vagyunk kitalálva. Az evolúció nem számolt az ülő életmóddal, egyszerűen úgy van felépítve a testünk, hogy időnként meg kell mozgatni. Tök mindegy neki, hogy mamutvadászattal, őrlőköves lisztgyártással, zumbával vagy súlyzókkal, de

mozognia kell, ez az alapbeállítása.

A gyerekek ezt még ösztönösen tudják, csak aztán jön az ülő életmód. Akkor pedig megint nekünk kell példát mutatni.

Miért jó sportolni? Mert a lelkedre is hat!

És hogy még miért jó sportolni? Azért, mert önbizalmat ad. Nem a feszes fenék (na jó, az is, ne legyek már álszent), hanem leginkább az, hogy egyre többet bírok. Hogy jé, már nem is vagyok a kezdő szinten. Jé, már nem is négykézláb vonszoltam le magam az edzésről, hanem simán végigcsináltam. Jé, már nem csak fél órát bírok, hanem háromnegyedet. Jé, a múltkor ennyi után izomlázam volt, most meg nincs. Jé, megvolt a fél perc plank. Jé, már az egy perc is. Aztamindenit, kemény vagyok, mint a Rambo három!

Miért jó sportolni? Mert egyre többet bírok
Kemények vagyunk, mint a Rambo három!

És még miért jó sportolni? Azért, mert ez egy örömforrás, csak ezt valahogy mindig elfelejtik közölni velünk. Kibírásra, tűrésre, eredményekre, teljesítményre vagyunk kondicionálva évszázadok óta. Munkában is, sportban is.

Pedig nem az a lényeg, hogy mennyit futsz a Cooper-teszten, vagy lesz-e olimpiai rekord a szintidődből.

Az a lényeg, hogy termelődik az endorfin és a hasonló boldogsághormonok, hogy egyszer csak azt veszed észre magadon, hogy edzés közben vigyorra áll a szád, és a legszürkébb téli nap sem hangol le. A flow az, ami számít. A zene a füledben, a fehér szikrák a korcsolyád alatt, a víz simogatása a bőrödön. A pillanat, amikor érzed, hogy tényleg, ezért érdemes volt felkelni, összecuccolni, elindulni. Mert most ez a világ, egyetlen pillanatban.

Ne legyünk álszentek, azért a hiúság is játszik!

És hát, ne csináljunk már úgy, mintha a külső teljesen mellékes lenne, csakis a belső, meg a szellemi emelkedettség játszana. Ez ugyanolyan leegyszerűsítés, és mint ilyen, ugyanolyan káros, mint az, hogy a nő csak 40 kilós modellalkattal az igazi. Igenis, hiúak vagyunk, mi, nők is, meg a pasik is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki a 48 kilóra, meg a kockahasra kell, hogy gyúrjon, ezerfélék vagyunk, ezerféle alkattal és stílussal. De ha jobban körülnézünk, azért a leghardcore-abb kockásinges bölcsésznek is van olyan pillanata, amikor kiöltözik, és szeretne jól kinézni. Nem kell se soványnak, se Insta-modellnek lenni hozzá, ez egyáltalán nem ettől függ.

Hanem az összhangtól, az egyensúlytól, a kisugárzástól.

Én legalábbis jól vagyok a testemmel kockahassal is, meg jól vagyok némi hasi plusszal is. De azt azért jó látni, hogy alakulok. Jó érezni, hogy feszesednek az izmaim, Jó megtapasztalni, hogy egyre jobb formában van a testem. És igenis, minden plusz fekvőtámasznak örülök, és megdicsérem magam érte. Nem azért, mert nehogy kiszeressen belőlem a pasim, egy kapcsolat ennél sokkal több, és sokrétűbb dolog. (És különben is, az a pasi, akinek csak tökéletes testtel tetszenék, szíveskedjen azonnal Jason Momoává változni a kölcsönösség jegyében. Azt most hagyjuk, hogy amúgy Momoában sem csak a tökéletes teste az, amiért 10 nőből átlagban 7 elolvad, ha meglátja.)

Nem a kiló meg a centi a lényeg
Nem a kiló meg a centi a lényeg…

Azért, mert magamnak jobban tetszem így. És mert tudom, hogy a külső és a belső összhangja számít, 48 kilósan is, meg 70 kilósan, meg még több kilósan is. Az meg nálam úgy van meg, ha mozgok. Jó érzéssel, nem szenvedve, vidáman, lazán élvezettel. Na, ezért jó sportolni.

Amúgy mondtam már, hogy második hete tolom az Anyatest Projekt Turbóját másodszor? Csütörtökön majd azt is elmesélem, hogy hogyan emelem a tétet, és hogyan érzem egyre jobban magam benne.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com

3 Comments

  1. Pingback: Edzésprogram újratöltve: emelem a tétet - Zöldsaláta

  2. Pingback: Edzésprogram újratöltve: a mérleg nem a barátom - Zöldsaláta

  3. Pingback: A sport hatása: túl a kilókon, centiken, hasizmokon

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..