Talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, a 2010-es évek folyamán valami eszement változáson ment keresztül a világ. Persze ez csalóka, hiszen valószínűleg egyetlen olyan évtized sem volt a világtörténelemben, amelyben mindenhol a nyugi uralkodott volna. De azért abban valószínűleg egyetértünk, hogy ebben a tíz évben alaposan felpörgött minden. Sarkukból fordultak ki a régi keretek, és nagyjából öt percenként hangozhatott el a „na, ezt nem hittem volna” mantra.És hát a 2010-es évek arról is híres, hogy volt néhány dolog és csoport ami/aki korábban erősen a radar alatt maradt, ebben az évtizedben azonban felszínre tört, mind a kőolaj. Mutatok négyet ebből, a teljesség igénye nélkül.

A 2010-es évek egyik főhőse maga a környezet

A 2010-es évek főhősei #1: a környezet

Mostanra elég világosan kiderült, mit műveltünk a világgal az utóbbi évtizedek során, A jelek szerint meglehetősen nagy szarban vagyunk, így globálisan. Épp ezért a 2010-es évek vége felé elég erőteljesen előtérbe került ez a téma. No meg persze az is, hogy mi mindent lehetne tenni, hogy ha lehet, kevésbé legyünk nagy szarban. Lassan észrevesszük, hogy nem lehet mindig növekedni, még többet, többet, és többet elérni, újabb plecsnikért hajtani.

Természetesen van, aki ezt is arra használja fel, hogy másokat fikázzon, mert „azok” nem tesznek eleget, annyit biztosan nem, mint „én, úgy is mint hős”. Az ilyen ego-lovagoknál többet szerintem kevesen ártanak az egész dolognak. De végül is lelkük rajta, tegyék, nem kell rájuk nagyon figyelni. Az viszont jó, hogy benne van a köztudatban a téma úgy tudományosan, mint lakosságilag, úgy üzletileg, mint politikailag. Egyre többen agyalnak (legalábbis bízzunk benne, hogy egyre többen agyalnak) a megoldásokon, és tesznek is érte, hogy jobb legyen, és közben azért a középkorba se kelljen visszatolatni.

A 2010-es évek lányai

A 2010-es évek főhősei #2: a nők

A nők, akik korábban illően a háttérbe húzódtak, bóknak vették, ha utánuk fütyül a munkásosztály, és saját magukat tették az utolsó helyre a fontossági listán, most előléptek, és közölték: nem tűrik el tovább a másodhegedűs és a kiszolgáló személyzet szerepét.

A bántalmazást, ra függésben tartást (egyre) ritkábban takarja el „az asszony köténye”. A korábbi rivalizálás helyett (ami a jó patriachátus szellemében megint csak a férfiak figyelméért folyt, ugye), a 2010-es évek lányai, asszonyai összefognak, segítik egymást, nagyot álmodnak, és meg is valósítják. A konyhán és a gyerekszobán kívül is. Nem bújva, hízelegve, “okosba’ ” a háttérből próbálnak irányítani, hanem kimondják, mit akarnak, sőt, adott esetben ki is harcolják, nyíltan, direktben. Jó esetben persze, hiszen e téren is marha sok dolgunk van még. (Bár igyekszem optimistán szemlélni a dolgokat, azért teljesen nem rózsaszín a szemüvegem.) Az viszont, aki (kortól, nemtől függetlenül) a hagyományos felálláshoz volt szokva, most néz ki a fejéből tanácstalanul, hogy mi van a világban, már utána se lehet fütyülni egy nőnek csak úgy. Hátizé, eddig se kellett volna…

A 2010-es évek fiataljai szabadok és kreatívak

A 2010-es évtized főhősei #3: a fiatalok

A hagyományos felállásból az is következett, hogy a nagyok és okosok megmondták a kicsi hülyéknek, hogy merre-meddig. Pusztán a kor és az élettapasztalat jogán. Na, ezt is el lehet csomagolni, mehet a padlásra. A 2010-es évek felpörgött világában a fiatalok gyakran jobban látják a lényeget. Egy rakás dologról többet tudnak, mint az idősebbek. Szóval nem sírni kell, hogy 40-en felül, amikor végre már mi oszthatnánk az észt a tekintély magasából, jönnek ezek az okoskodó fiatalok, és még a nálunk is idősebbeket is letiszteletlenkedik az „ok, boomer”-rel, hanem meghallgatni őket, és értelmes párbeszédet folytatni velük. Megéri, mert feltűnően okosak, sokkal nagyobb szabadságban nőttek fel, mint a negyvenesek, ennélfogva pedig szabad szelleműek és kreatívak. Nekünk is segíthetnek kilátni a dobozból.

És nem bántani kell őket, mert azt mondják, hogy ők bizony jól akarják érezni magukat a munkahelyükön, normálisan akarnak keresni, és még a szabadidejükre is igényt tartanak ahelyett, hogy szétdolgoznák magukat a semmiért. Inkább meg kellene köszönni nekik, hogy végre kimondták a nyilvánvalót. Ha van / lesz változás a munkahelyeken, azt pont ennek köszönhetjük ugyanis.

Mindenki kilóg valahol a skatulyából

A 2010-es évek főhősei #4: a skatulyákból kilógók

Régen volt ugye, az aktuális szépségideál, meg ideális életmód, és aki nem olyan volt, az szégyellhette őssze-vissza magát. A 2010-es évek ezt is megkavarta. Azon túl, hogy persze szépségideálok mindig voltak és lesznek is, és azért az önelfogadásnak is vannak holmi észszerű határai, ma már egyre inkább az az alapállás, hogy mindenki úgy jó, ahogy van. (És ebből nyugodtan fejlődhet saját ízlése szerint – teszi hozzá a coach.) Szóval peace, love, elfogadás, virágozzék minden virág, mert ez a normális, nem az, hogy valaki megmondja, mi a normális.

És akkor egy név a végére: Greta Thunberg. Kilóg a skatulyából, fiatal, ráadásul nő, és a környezet védelméről beszél, néha feltűnően dühösen. Vagyis együtt a négy. Nem véletlenül lett ő az év embere a Time magazinnál.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

4 Comments

  1. Pingback: Zöldsaláta 2019: ez volt az év a blog életében - Zöldsalátaí

  2. Pingback: Koronavírus, pánik és helyzet - most vizsgázik a velünk élő 20. század

  3. Pingback: Home office: ne az irodát vidd haza, inkább légy tényleg hatékony

  4. Pingback: Világtörténelem Facebook-ra hangolva: lehet poénkodni a történelemmel?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..