Filmesnek, zenésznek, divattervezőnek, modellnek, táncosnak lenni menő. Kívülről úgy tűnhet, ezek a legszabadabb munkák, az önmegvalósítás csúcsai. Ez egyrészt így igaz, másrészt viszont, ahhoz, hogy működjenek, sokkal több mindenre van szükség, mint ami kívülről látszik. Ezekbe a civil szemmel misztikusnak tűnő világokba vezeti be a gyerekeket (és a nem annyira gyerekeket) a Cor Leonis Kiadó könyvsorozata, amelynek tagjai a Mondd el a tánc nyelvén, a Mondd el a zene nyelvén, a Mondd el a film nyelvén és a Mondd el a divat nyelvén címet viselik.
A múlt században ragadt honfitársaink előszeretettel hangoztatják, hogy hová jut a világ, ha a „maifiatalok” mind influencerek, modellek, filmsztárok vagy rockzenészek szeretnének lenni ahelyett, hogy valami hagyományos szakmát választanának. Ez az érvelés viszont több okból is fals. Egyrészt nyilván most is van olyan gyerek, akit a programozás, a bútorkészítés, a kenyérsütés vagy a régészet izgat. Másrészt meg az a nagy helyzet, hogy harminc-negyven éve is sokan szerettünk volna rockzenészek, modellek, táncosok vagy hollywoodi sztárok lenni. Van, akinek sikerült is.
A szabad munka nem munka? Csak képzeled!
Ráadásul, aki szerint a felsorolt művészeti ágakban dolgozni könnyű és laza pénzkereset, az bizonyára sosem járt még filmforgatáson, divatbemutató, koncert vagy egy táncelőadás kulisszái mögött. Mert ha járt volna, akkor nem ítélkezne. Lehet, hogy meglátná, micsoda bődületes meló folyik a háttérben azért, hogy a közönség jól szórakozzon. És akkor megbecsülné a divattervezőt, a modellt, a divat-szakírót, a zenészt, a színészt vagy a táncost.
Persze nem lehet csak úgy besétálni egy forgatásra vagy a kulisszák mögé. De nemrég megjelent egy remek könyvsorozat, amelyik virtuálisan betekintést enged ezeknek a műfajoknak a hátterébe. Ha a gyerek felveti, hogy ő bizony zenéléssel, divattervezéssel, filmezéssel vagy tánccal szeretné keresni a kenyerét, érdemes így, a szünet közeledtével a kezébe adni a könyvek valamelyikét. Véletlenül sem lebeszélés céljából, sokkal inkább azért, hogy az álma ne csak álom maradjon. Ha ugyanis ezeket a könyveket elolvassa, nem csak azt látja meg bennük, hogy ezekben a műfajokban is komoly munka folyik. Ahhoz is segítséget kap, hogy hogyan kell elindulni, megtervezni az első számot, előadást, hogyan kell ismertté tenni a saját nevét a műfajban. Egy ilyen sorvezető segítségével pedig lényegesen könnyebb a megálmodott karriert lehozni a realitások közé.
Zenélj, és mondd el a tánc nyelvén!
A zene, akármilyen műfajú is, misztikum. Ezer szinten hat ránk, fizikailag, lelkileg – arra is, aki csak hallgatja, és arra is, aki zenéléssel fejezi ki az érzelmeit. A sorozat Mondd el a zene nyelvén című kötete abban segít, hogy a zenerajongóból, ha elszánta magát arra, hogy bejárja az utat, egyszer csak színpadi muzsikus legyen. Szabadon választhasson műfajt, zenedarabot, vagy akár eljátszhassa a saját szerzeményét. A könyv végigkíséri az ambiciózus zenészt az út fázisain. Elmondja, hogyan lehet elsajátítani a művészet alapfogásait, mitől fog jól szólni egy szám, hogyan kell összehozni és egyben tartani egy bandát, megszervezni az első bulit vagy végigcsinálni az első turnét. Olyan dolgokra is felhívja az olvasók figyelmét, amire ők talán nem gondoltak volna. Ez viszont fontos ahhoz, hogy ne érje őket meglepetésként, amikor először merül fel élesben valamilyen szervezési kérdés.
És aki szereti a zenét, az előbb-utóbb észreveszi, hogy megmozdul keze-lába. És hogy hogyan lesz ebből tánc, sőt, táncos karrier? Ezt a Mondd el a tánc nyelvén című kötet árulja el. Ez nekem különösen szívügyem, mert a gyerekek többsége még mindig úgy kezeli a táncot, hogy „jaj, az ciki”. És minden osztályban vannak olyanok, akik elsőben beiratkoznak táncórára, és minimum 18 éves korukig le se jönnek a fílingről. Na, ők érzik. Azt, hogy zenére a testeddel kifejezni valamit az maga a csoda tud lenni. És igen, ez is kemény meló, mert a test számára ez kőkemény terhelés, néha beüt a lámpaláz, meg az izzommemóriának is idő kell, amíg kialakul. És akkor még egy szót sem szóltunk a válogatások izgalmairól, a háttérben folyó szervezésről, marketingről, a színházi életről… a Mondd el a tánc nyelvén című kötet viszont elég frappánsan összefoglalja mindezt.
Divat, jelmez, film
A divat megint csak a szívem csücske területek egyike – már csak azért is, mert sokan szeretik felszínesnek bélyegezni, pedig ha kicsit beleásod magad, iszonyúan érdekes. Például azért is, mert a személyiségünkre is komoly hatással van, hogy mit viselünk. De hogy lesz valakiből divatblogger, stylist, varrónő, divatervező vagy modell? Erről szól a Mondd el a divat nyelvén című kötet, amelyben arra is kaphatunk tippeket, hogy hogyan építsük ki a saját, egyedi stílusunkat, és hogyan találjuk meg benne önmagunkat. (Ez utóbbi kérdéssel foglalkozik az Élet színesben című stílusblogom is, ismered?)
A film pedig megint csak az a műfaj, amiből annyit látunk, hogy a sztárok vonulnak a vörös szőnyegen, és annyi a pénzük, amennyit a legtöbben viszonylag ritkán látunk egyben. Legfeljebb még elolvassuk a pletykát, miszerint XY évekig mosogatott Los Angeles egyik olcsó éttermében, mielőtt felfedezték, de ettől csak még misztikusabbnak tűnik az egész. Miközben a film egyrészt a tűz körüli történetmesélés hagyományát örökíti át. Másfelől pedig egy termelő iparág, ami valóban komoly profitot termel, viszont legalább ennyi munkát is kíván a benne dolgozóktól. És ahhoz, hogy egy film létrejöjjön, nem csak színészekre van szükség, hanem forgatókönyvíróra, rendezőre, operatőrre, vágóra, hangmérnökre, filmzeneszerzőre, és ezer másféle szakemberre is. A Mondd el a film nyelvén című kötetben őket is megismerhetjük, és beleshetünk a filmforgatás, az utómunka és a filmes marketing világába is. Ezekből a kis kóstolókból pedig, ha megvan a szikra, könnyen lehet akár egy későbbi filmes karrier is.
A könyveket köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere inkább beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára! Az Instagram-oldalamat pedig a rendszeres self-care tippekért érdemes követned.
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Csiki Judit, Unsplash.com Pixabay.com