Idén úgy döntöttünk családilag, hogy kimarad a tenger, meg úgy általában a külföldi nyaralás. Felfedeztük az itthoni szépségeket, de mégis megmaradt az elvágyódás. Ez volt a nyaralás 2020 fura nyarán.
Egy egész nyár belföldön
Májusban-júniusban még mindenki azzal számolt, hogy nyár végére lefuthat valamennyire ez az egész járványhelyzet, legfeljebb majd ősszel érkezik egy második hullám. Emlékeztek, hogy a tervek augusztus végi fesztiválokról és tűzijátékról szóltak? Tulajdonképpen nálunk is végig nyitva volt a „nyaralás 2020” kérdés, és a lehetőség is, hogy megyünk-e valami tengerpartra. Aztán nem futott le a járvány, és nem mentünk.
Jó döntés volt? Bizonyos szempontból nyilván igen. De amikor azt látom, hogy 10 emberből nyolc vígan tobzódott a zsúfolt helyeken, akkor kicsit kételkedem benne. Félre ne érts, szerintem nem a külföldi nyaralás a gáz. Utazni elidegeníthetetlen jog, utazni kell, muszáj. Az a gáz, ha tömeg van – akár a Balatonon, akár bármelyik tengerparton, akár a Tescóban. Az osztrák hegyekben valószínűleg ritkásabb a népsűrűség, és így a vírus-sűrűség is, mint egy jóféle falusi lagziban. És hiába fegyelmezett tízből öt ember, ha a másik öt meg nem az.
Nyaralás 2020: Magyarország csodás hely, de a külföld is hiányzik
Így aztán be kell vallanom, hogy a „nyaralás 2020” témában van is bennem egy kis hiányérzet. Rá kellett jönnöm, hogy nekem egyszerűen hiányzik a külföld. Az, hogy átléped a határt, hogy látsz másfajta tájat, másfajta kultúrát, hogy hozzá kell nyúlnod a fejben itt-ott elraktározott idegen nyelvekhez. Hogy egyszerűen minden más, még a szél is másképp fúj.
Magyarország csodás hely, ez nem is vitás. Fel kell fedezni, azon voltunk ezen a nyáron is, meg eddig is, és továbbra is azon leszünk. Sok helyen jártunk, és ettől csak még hosszabb lett azoknak a hazai helyeknek a listája, amelyeket még, még és még látni kell. De azt soha nem mondanám, hogy ez a legszebb a világon, meg itt a világ közepe – egyszerűen minden országban vannak utánozhatatlan szépségek, itt is, máshol is, és mindegyik a maga módján nagy élmény. A közeli és a messzi utaknak is megvan a helye az életünkben. A lényeg az egyensúly, nem az olyan közhelyek, amelyek szerint csak az egyik vagy csak a másik a jó.
Na meg persze régi mániám, hogy minél többet lát valaki a világból, annál tágabb lesz szó szerint a látóköre. Annál kevésbé lehet neki bornírt, szűklátókörű marhaságokat beadni. Úgyhogy már csak ezért is érdemes – amellett, hogy megismerjük, felfedezzük azt, ami itt van a közelünkben – ragaszkodni az utazáshoz, távolra és még távolabbra. Navigare necesse est, na….
A nyaralás 2020 -as alapélménye: a saját tér fontossága
Szóval az elsődleges szempont idén az volt, hogy igyekeztünk kerülni a zsúfoltságot. Úgy 2-3 helyzetet tudok mondani, amikor ez csak korlátokkal sikerült, a többi szituban általában tudtunk szellős helyeket választani a kirándulásainkhoz. Mert a nyaralás 2020. évi jelszava a „rövid táv” volt. Egy-egy napra mentünk kirándulni a „bázisról”, ami hol a saját lakásunk volt, hol Miskolc.
Ebben a helyzetben viszont az is komoly megélés volt, mennyire fontos a saját tér, és mennyivel elegánsabb dolog a szellős, mint a zsúfolt. Én alapvetően bírom a tömeget. Régebben írtam is róla, mekkora marhaságnak tartom, hogy a turista elvárná, hogy Róma vagy Velence üres legyen a kedvéért, mikor így színes, az ezer másik emberrel per négyzetméter. (A helyiek ezt azért nyilván nem veszik cuki poénnak, elismerem.) Plusz voltam már párszor különböző koncertek első sorában, ott sem a szellősség az alapélmény.
Az olyan mindennapi zsúfoltságokat viszont rosszul bírom, mint a tömött busz, vagy a bolti sorban a hajamon álló következő versenyző. Értem én, hogy mi arra szocializálódtunk, hogy ez a természetes. De az mégis elgondolkodtató, hogy mennyien ragaszkodnak ehhez a szoros emberfogásos megoldáshoz a jelen helyzetben is. Pedig ha valamit, akkor normálisan, szellősen sorban állni meg kellene tanulnunk ebben az évben. Meg egyáltalán, azt, hogy nem az az önfeledt strandolás, ahol belelóg a szomszéd könyöke a szánkba. Valamint hogy éppen ezért Budapest környékén még simán lenne helye úgy 5-6 nagy befogadóképességű fürdőhelynek. Lehet, hogy ideje lenne újra definiálni a személyes tér fogalmát?
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Judit (a szerző megjelőlésével se vidd el engedély nélkül!)
Pingback: Törődj magaddal, ez most fontosabb, mint bármikor! - Zöldsaláta