Fájdalom, egészségügyi problémák, szűkülő lehetőségek, vagy épp ellenkezőleg: több szabadidő, napsütés és új utak? Neked mi jut eszedbe az öregedés szóról?
Szeretem, amikor olyan rendezvényre hívnak, ahol a szakértők rendre megerősítenek abban, amit egyébként én magam is nagyon mélyen hiszek. A Haleon egészségügyi cég és a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány rendezvénye ilyen volt. Kezdjük a tényekkel. Az 50 felettiek aránya Magyarországon már most meghaladja a 40 százalékot, 2030-ra, vagyis ÖT év múlva pedig minden harmadik magyar munkavállaló 50 év feletti lesz. Ehhez képest marhára nem vagyunk felkészülve erre az egészre. A Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány és a Haleon közös, 2024 decemberi reprezentatív kutatásából kiderült, hogy a magyarok kétharmada szerint az egészségügyi problémák az idősödés óhatatlan velejárói. Az 50-69 évesek fele gondolt már magára úgy, hogy túl idős bizonyos tevékenységekhez, és több mint harmaduk nem is vágott bele valami újba a korával kapcsolatos aggodalmak miatt. Vagyis ne szépítsük, megfosztotta magát egy jó pár lehetőségtől, csak azért, mert a társadalom azt jelzi felé, hogy ez így szokás, ne ugráljon.
Tudatos öregedés: ezt is az X generációnak kell kitalálni
Ahogy a rendezvény egyik vendége, Steigervald Krisztián generációkutató elmondta: egyszerűen nincs mintánk az öregedés másfajta megélésére. Gondolj bele, egy-két generációval ezelőtt a nők 55 éves korukban nyugdíjba mentek, és persze el is kezdtek nyugdíjasként viselkedni. Én lassan 54 leszek. Egyrészt elég nehezen tudom magam sarokban kötögető nyugdíjasként elképzelni. Másrészt a nyugdíjkorhatár sem 55 már, szóval még jó ideig ott leszek a munka porondján. És persze továbbra sem igazán szeretnék lemondani a kedvenc tevékenységeimről: a mozgásról, az utazásról, a koncertekről, és még sorolhatnám.
Ehhez képest a szetereotípia azt várná tőlem, hogy egyfelől fogadjam el, hogy itt fáj-ott fáj, döcögjek lassan, öregesen, öltözzek a koromnak megfelelően, meg egyáltalán, méltósággal, ugye. Hát, ez azért harsány nevetést szokott belőlem kiváltani. A világ másik része meg azt várja, hogy teperjek úgy a munkában, mint egy húszéves, mert a termelés nem állhat meg, a hatékonyság a minden. Ez sem működik, mert 54 éves korára az ember rájön (jó esetben meg már jóval hamarabb), hogy a termelés nem minden. A kötelesség helyett az életminőség az első. Hogy előbb kell pihenni, mint ahogy elfáradnánk, rosszabb esetben kiégnénk. Szóval mint annyiszor, most is nekünk, az X generációnak kell kitaposni az új utat az ismeretlenben, és megtalálni azt, ami nekünk beválik. A Z-generáción már most látszik, hogy jobban tolják mindezt, lehet, hogy náluk is érdemes érdeklődni…
mindfulness tanár, Lember Szilvia, a Haleon Hungary, Country Managere, Pokorny Lia színésznő, Steigervald
Krisztián generációkutató, és a beszélgetés moderátora, Bombera Kriszta
A jó öregedés kulcsa a self care
A Yale Egyetem 2022-ben folytatott kutatása szerint azok, akik pozitívan tekintenek az öregedés elé, jobb kilátásokra, akár hosszabb életre is számíthatnak, mint azok, akik lemondóan legyintenek. A gond viszont az, hogy az életkor alapján történő megkülönböztetés, az ageizmus sokszor nem is kívülről jön, hanem bennünk van. Ahogy a tanult tehetetlenség, a beletörődés is: természetesnek vesszük az ízületi fájdalmakat, a fogproblémákat, a lehetőségek megszűnését.
Pedig ennek nem kell feltétlenül így lennie. Persze nem az a megoldás, hogy kreálunk egy újabb „jajj, én annyira szeretek méltósággal öregedni, bölcsülni” pózt, és próbáljuk elhinni, hogy igaz. Ne tagadjuk már le, hogy az öregedés sokszor szar. Van, amikor tényleg nem bírunk annyit, mint húszévesen. Kell a szemüveg, az meg mégiscsak macera. Ott a múlt annak minden jó és rossz hozadékával. A kihagyott ziccerek, a fel nem dolgozott kudarcok. Viszont megbarátkozni a helyzettel, elfogadni, ami nem úgy működik, és megkeresni benne, ami mégis jó, na azt lehet. Ez pedig nem más, mint az öngondoskodás, vagyis a self care, amiről ez a blog is szól, meg én is beszélek minden létező fórumon.
Nem kell bedőlni a nagy magyar valóságnak
Ez értendő úgy is, hogy odafigyelünk az egészségünkre. Nem törődünk bele, ha valami fáj, hanem orvosi segítséggel keresünk rá valami lehetséges megoldást. Úgy is, hogy elfogadjuk, hogy 50 évesen nem lehet annyit dolgozni, mint a pályánk elején, lánglelkű ifjúként. Meg azt is, hogy a munka nem maga az élet, hanem annak egy fontos, de nem mindent leuraló szelete. Úgy is, hogy ami jó, azt nem engedjük el. Nyugi, simán beengednek egy rockkoncertre 50 felett is, de még az edzőteremből sem néznek ki, ha elmúltál 25. Lehet új karriered, új diplomád, új szerelmed, új barátaid, lehet utazni, megismerni, felfedezni.
Ha most azt mondod, hogy igen, de a pénzügyi realitások, arra én azt mondom, hogy oké, a matek az matek. De ki gátol meg benne, hogy napi 5 percet teljesen ingyen Duolingózz? A Youtube-on megnézz egy idegen nyelvű videót, körülnézz a szekrényedben a rég nem hordott, vidám, fiatalos ruháid után? Sétálj a természetben fél órát, esetleg minden hétvégén felfedezz egy közeli települést? Vagy segítséget kérj, delegálj, ha úgy érzed, sok a feladat? (Van rá egy százasom, hogy úgy érzed.) Léteznek költséghatékony megoldások is, csak egyet nem szabad: beletörődni, hogy öreg vagy.
A két szervezet épp ezért indít közös szemléletformáló kampányt. A cél, hogy az 50 felettiek pozitívabban viszonyuljanak az öregedéshez és felismerjék az öngondoskodás fontosságát. Kezdetnek például nézd meg a korpozitiv.hu oldalon Neményi Márton fotóriporter tíz portréját a hozzá tartozó interjúkkal. Nem szuperhősök szerepelnek rajtuk, hanem olyan emberek, akik nem engedik, hogy a koruk határozza meg, mibe kezdhetnek bele és mibe nem. Pontosan így néz ki az, amikor a self care szemléletté válik.
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is:
Majd megtanulja, milyen a munka!
Képek: Hekate Tudatos öregedés Alapítvány – Haleon sajtóesemény, Pixabay, Tengr.ai