„Túlérzékeny hópihék, képtelenek a kemény munkára, csak a telefonjukat nyomkodják.” Ezek azok az előítéletek a mostani tizen-huszonévesekkel, illetve a még fiatalabbakkal szemben, amelyektől nekem ötvenesként is égnek áll a hajam. Nem tudom, én vagyok-e UFO a saját korosztályomban, de az „ezek a mai fiatalok”, valamint a „nekünk még volt igazi gyerekkorunk” kifejezések rendre megnyomják a nagy piros gombjaimat. Tudjátok, azokat, amelyek felelőtlen piszkálása könnyen robbanást válthat ki. Épp ezért örültem neki, amikor Bereczki Enikőtől, és a HVG Könyvek kiadótól megkaptam A rejtélyes Z-generáció című könyvet, amelyik az előítéletek helyett inkább a különböző korosztályok közötti együttműködést igyekszik elősegíteni.
A kutatások szerint ma ezek a generációk élnek együtt:
- Veteránok – 1945 vagy korábban születettek
- Baby boomerek– 1946–1964 között születettek
- X generáció – 1965–1979 között születettek
- Y generáció – 1980–1994 között születettek
- Z generáció – 1995–2009 között születettek
- Alfa generáció – 2010 vagy később születettek
Mindig az aktuális fiatalság a hibás
„…Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni a kultúránkat” – ez a kritika nem egy „mi bezzeg még nem a telefonunkat nyomkodtuk” jellegű kommentfolyamból származik, hanem (surprise!) egy több mint 3000 éves babiloni agyagtábláról. Bereczki Enikő generációkutató, A rejtélyes Z-generáció szerzője vetítette ki egy pár nappal ezelőtti előadásában, arra utalva, hogy az aktuális idősebb generáció mindig a nemzet bukását vizionálta a fiatalok felháborítóan újszerű szokásai kapcsán. Azóta persze kiderült, hogy a világ az egykori babiloni szerző borúlátása ellenére sem állt meg. Az kétségtelen, hogy a történelemben történt azóta egy-két változás, és az ősi babiloni kultúrát nem sikerült a 21. századig változatlan formában átmenteni. De talán nem esik nehezünkre belátni (ó, dehogynem, de ez egy másik téma), hogy a fejlődés mégiscsak a dolgok természetes menete lenne.
A Pingvinharcos streamel a Twitchen
A mostani negyven-pluszosok dolgát az nehezíti, hogy a fejlődés szinte már követhetetlenre gyorsult. Amikor az unoka azt mondja, hogy „bocs, nem érek rá, mert a Pingvinharcos streamel a Twitchen”, akkor áll elő az az állapot, hogy a nagyi döbbenten fordul ki a szobából, mert azt sem tudja, melyik ismeretlen szóra kérdezzen rá először.
A rejtélyes Z-generáció című könyv épp abban segít, hogy minél kevesebb legyen az ilyen „elbeszélünk egymás mellett” jellegű szituáció. És persze abban is, hogy lebonthassuk a „bezzeg az én időmben” című előítéleteket. Mert tetszik vagy sem, nem vagyunk különbek, mint a mai fiatalok. Csak éppen minket más történések, más körülmények formáltak, ezért reagálunk úgy a világra, ahogy.
A rejtélyes Z generáció a megértést segíti
És tetszik vagy sem, megfordult a szocializáció iránya is. Az X-generáció bebukta, hogy a fene nagy élettapasztalat magasából oktathassa ki a fiatalokat. Épp a világ villámgyors változása miatt van egy sor dolog, amit az ifjak tudnak, és csinálnak jobban. Cserébe viszont akad, amiben igenis szükségük van a mi tudásunkra, mert azért előfordulnak még olyan területek, amelyeken mégiscsak mi vagyunk a jobbak. Vessetek a mókusok elé, de nekem jobban tetszik ez a verzió, mert a hierarchia helyett a mellérendeltséget támogatja.
De vissza a könyvhöz: amellett, hogy rengeteg területen (a technológia használatától az emberi kapcsolatokig) bevezet a „,maifiatalok” világába, és tudományos igénnyel tárja fel ezt az idősebbek számára sokszor rejtélyes és elzárt „enklávét”, rendkívül szórakoztató is. Ráadásul Enikő nem csak kutatásokra és szakértőkre támaszkodott a megírásánál, hanem a leginkább érintettek, a Z-generáció képviselői véleményére is. Ez pedig igazán élővé és hitelessé teszi mindazt, amit leírt. Akár az X-generációs vezetők számára is, akiknek egyébként szintén ad tanácsokat a munkahelyi csapat felépítéséhez.
Így tanít minket a Z generáció
És akkor most nézzünk néhány olyan területet, ahol „a rejtélyes Z-generáció” már egészen másként működik, mint a korábbiak. (Mondhatnám azt is, hogy a self care területén alaposan előttünk járnak.)
- A korábbi korosztályok a munka lázában égtek: a rendszerváltásig a biztos állás plusz háztáji, utána pedig a „hajtsd magad kiégésig” volt a norma. Az Y és a Z-generáció ezt látva valószínűleg már idejekorán eldöntötte: esze ágában sincs kiégni azért, hogy egy grafikonon egy kockával feljebb kússzon egy mutató. Nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy éljenek. És milyen igazuk van…
- Részben a fordított szocializációnak is köszönhető, hogy a tizen-huszonévesek jóval öntudatosabbak, mint akár mi is voltunk ennyi idősen. Képesek meghúzni a határaikat, és ha kell, kiállni magukért. Ebben megint csak tanulhatnánk tőlük.
- A technológia komoly generációs választóvonalat jelent. Ők már beleszülettek, mi még mindig csak tanuljuk. Eközben nekünk kellene utat mutatni ebben a világban – elmondhatjuk, hogy szülőként nem egyszerű a helyzetünk.
- Számos területen viszont ellentmondásos is lehet a hozzáállásuk. Van például, akinél a tökéletesre retusált influenszerek luxusélete (vagy legalábbis annak látszata) lelki gondokat okoz. Mások pedig egyre többre becsülik az őszinte, filter, smink és egyéb álca nélküli tartalmakat. Akad, aki nyakló nélkül rendeli a cuccot az unboxing-videóhoz, mások viszont, már csak a klímaszorongás okán is környezetbarát, sokszor egyenesen minimalista háztartást visznek.
Enikő könyve persze ennél sokszorta több területet érint (az online kommentkultúrától az emberi kapcsolatokig) – ám a vezérelv mindegyiknél közös. A lényeg, hogy ne az eltéréseket hangsúlyozzuk, hanem működjünk együtt, akár a családban, akár a munkahelyeken. Mert csak így lesz kerek a világ. (A Meglepetés magazinban az év elején jelent meg egy cikkem, amelyben szintén Bereczki Enikő segített az előítéletek áthidalásában.)
A könyvet köszönöm Bereczki Enikőnek és a HVG Könyvek Kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is!
Nem mindegy, hogy normális, vagy csak megszokott!