Énidő szeptemberben is: ne csak nyáron szakíts időt magadra!

Fogalmazzunk úgy, hogy a szeptember eléggé ránk rúgta az ajtót. A kényelmes nyári hónapok után ismét korán kelés, különórák, logisztika, munka, és még csak most jön az év végi hajtás. Szóval nem árt felkötni azt a bizonyost. Egyvalami viszont mindenkinek jár ilyenkor is: az a sokat emlegetett énidő.

Ha öt perc, vagy egy fél óra, akkor annyi, de valamennyire mindenképp szükségünk van, hogy ne kattanjunk bele a feladatokba. Nem először fogalmazódott meg bennem, hogy mindig aktívnak lenni abszolút nem normális. Ideje visszakövetelni az időnket – egy kávéra, egy kis sportra, vagy arra, hogy kialudjuk magunkat. Úgyhogy most a szeptemberi áradattal szemben haladva ezen dolgozom.

Vajon miért utálják sokan az énidő kifejezést? Ha nem hiszed, hogy utálják, kérdezz körbe a környezetedben, lesznek meglepetések… Jó, elismerem, hogy nem túl frappáns fordítás, mégis kifejezi, amit ki kell: hogy ebben az időszakaszban, legyen szó fél óráról vagy egy egész napról, ÉN vagyok a lényeg. Sokaknak épp azért okoz kényelmetlen viszketést, mert alaposan bevésték még gyerekkorunkban jó mélyre, hogy az ÉN az egy olyan egós dolog, és mint ilyen, marhára ellenszenves. Pedig a “köznek” is akkor vagyunk hasznára, ha nem kiégett zombikként tántorgunk az életben, hanem magunknak is megadjuk, ami jár. Például pár perc énidő. Mutatom is, nekem mik jöttek be mostanában.

Ezt olvastad már? Tényleg megvalósíthatatlan a munka-magánélet egyensúly?

Nagy séták és felfedezések

Amikor nincs kedvem semmiféle belehalós edzéshez, akkor sétálok egy nagyot. Szerencsés a helyzet, a nyáron is sokat utaztunk, és szeptemberben is túl vagyunk már egy pozsonyi túrán. De akár Budapesten is remekül tudok turistaként közlekedni. Az egyik kedvenc időtöltésem fél óra énidő címszóval bejárni régi, kedves helyszíneket, vagy olyan utcákat, ahol ritkán járok. Vannak ebben a városban szép számmal eldugott kincsek! Ha pedig elegem lesz a betonból és a zajból (mostanában elég gyakran), irány valami park, vagy a Normafa.

Énidő kimaxolva, a medencében

Az úszásra idén nyáron kaptam rá nagyon, addig csak pár hosszra voltam hitelesítve, lazán, élvezetből. Na jó, Hosszú Katinkának most sem kell rettegnie, de a korosztályos Cooper-tesztben már az egetverő „közepes” kategória alsó határát ostromolja a sebességem. Szóval alakul az erőnlét, arról nem is beszélve, hogy az úszás minden izmot megmozgat, és az ízületeket is kíméli, ugyanakkor rendbe rakja. A technikámon is van mit csiszolni. Eddig a „jaj, a frizurám” stílt erősítettem, csak mostanában jutottam el oda, hogy rendesen, vízbe hajtott fejjel ússzak. Viszont határozottan fejlődöm, hála a részletekbe menő Youtube-oktatóvideóknak.

De nem is ez a valódi lényeg, hanem az, hogy az úszás színtiszta énidő. Nem gondolkodom, kikapcsolom a pörgést, csak a medence van, meg a víz, meg a mozgás. Meg persze utána a jó forró szauna (ill. a kettő között egy kis termálvíz, hogy teljes legyen a buli). Egyelőre a Palatinuson nyomom, de ha bejön a hideg, akkor valószínűleg papírkutya-üzemmódba kapcsolok, és átigazolok valami fedett helyre.

Ezt olvastad már? A pihenés nem luxus, hanem alap!

Nyújtó gyakorlatok stressz ellen

Ha nagyon stresszes az életem, akkor a nyújtás is képes ellazítani – a szó szoros értelmében. A stressztől befeszülnek az izmok, ha viszont megnyújtom őket, akkor az idegszálak is lazulnak. Ahogy kint, úgy bent, meg ilyesmi.

Aktív énidő agyalás ellen

Abban a pillanatban, ahogy elkezdek valami régóta megoldatlan problémán agyalni, cselekedni kezdek. Nem akármit persze, hanem valami olyan feladatot igyekszem elintézni, ami kapcsolódik az aktuális parához, és itt, ebben a pillanatban van ráhatásom. Ha elegem van a zsúfolt lakásból, akkor rendet rakok valahol, kipucolok egy eldugott sarkot, kidobok egy kupac felesleges dolgot. Ha valami náthát érzek, akkor csinálok egy citromos limonádét, és rászánok öt percet, hogy nyugiban megigyam.

És így tovább, nem számít, ha apróság, nem számít, ha nem hoz azonnali megoldást az alapproblémára, énidő és gyors stresszoldás címen megteszi. Az viszont alap, hogy a tartós megoldások keresését sem szabad elhanyagolni, másképp ez csak látszat és máz, habos-babos hurráoptimista zuhanyfüggöny…

Ezt olvastad már? 5 út a gyors feltöltődés felé

Meglepett, és megreformálta a szépségrutinomat: Kaviczky PanFlora’Soul

(szponzorált tartalom) A Kaviczky legújabb termékcsaládját tavasszal ismertem meg a cég sajtótájékoztatóján, de rendszeresen csak most, a nyár végén kezdtem használni. Az új PanFlora’Soul család a virágok eszenciájával és nanoméretű, a bőr mélyére jutó vízrészecskékkel ápol, mégpedig a megszokottól eltérő módon, testre és lélekre egyszerre hatva. Az Artemisia (istenfa) arctisztító balzsam például egy lépésben látja el az arctisztító, a tonik és a hidratáló krém feladatát, és még a lelket is erősíti.

A krémet hosszasan kell az arc bőrébe masszírozni, majd meleg vizes pamaccsal, törölközővel leszedni. És utána már nem is nagyon kell semmi más…. Amikor mégis igénylek egy kis krémet, akkor a védelmező nappali krémből teszek fel egy kicsit, és már kész is van a szépségrutin.

Azt viszont el kell mondjam, hogy a balzsam először egy kicsit meglepett. A pumpás flakonból ugyanis először csak a kellemes illatú olaj, majd még két pumpálás után már maga a fekete, olajos balzsam tör elő. Igen, jól látod, fekete. Először én sem tudtam mire vélni, aztán egy kolléganőm felvetette, hogy vajon nem aktív szenes termékről van-e szó. És bingó, az összetevők között ott figyelt az aktív szén, amelynek egyetlen grammja is képes jelentősebb mennyiségű szennyeződést megkötni. Megírtam a kérdésemet Kaviczky Ágnesnek, és ő megerősítette: igen, a tisztító hatású aktív szén, a bambusznád szárának megégetett aktív szenes kivonata miatt fekete a balzsam.

Az illata diszkrét, visszafogott, természetes illóolajokból származik. Maga a balzsam pedig csodásan puhává varázsolja a bőrt. Viszont ehhez rá kell szánni a szertartásra azt az öt percet, amíg masszírozom, mert a hatóanyagok a kéz melege hatására fejtik ki a legjobban a hatásukat. A rituálé megkoronázásaként pedig jöhet az arcra egy kicsavart, meleg vizes törölköző. Úgyhogy összességében elmondhatjuk, hogy a PanFlora’Soul balzsam forradalmasította mindazt, amit korábban az esti szépségrutinról gondoltam, és megajándékozott napi még öt perc énidő lehetőségével.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, és beszélgetni is tudunk a cikkekről. Képes inspirációért, sneak peekekért, és más exkluzív tartalmakért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit