A slow life életmód nem valami extrém, modern divat. Persze van, aki így értelmezi, és nem is foglalkozik vele. Sőt, olyanok is vannak, akik meg életformává teszik. Kivonulnak (vagy szívük szerint kivonulnának) a városból, mert elegük van a pörgésből. Utóbbit egyáltalán nem csodálom: én elég pörgős betoncsirke vagyok, de van a túlhajtásnak az a foka, amikor azt mondom, hogy ez már nem embernek való. Ez a pont mindenkinek máskor és máshol érkezik el, de hogy néha mindannyiunknál beüt, az nagyjából tuti. És mikor lassítanánk bele egy kicsit, ha nem ilyenkor, nyáron?

Slow lie: életmód: az alapja te vagy
Tudsz lassítani, vagy eluralkodott rajtad a kötelességtudás?

De mi van akkor, ha azt azért nehezen tudod elképzelni, hogy hosszú távon is egy bájos kis faluban élvezd a csendet? Akkor annyi ennek az egész slow life életmód-dolognak? Város = pörgés, falu = lassulás? Nem így gondolom, sokkal inkább azt hiszem, hogy némi odafigyeléssel bárhol lehet gyakorolni a lassulás kezdő vagy középhaladó verzióját. Nem kell megtagadni a 21. századot, csak kialakítani a saját határaidat, a saját szertartásaidat, a saját odafigyelésedet.

Ezt olvastad már? Így lazultunk a szünet első hétvégéjén

Keresd meg a slow life életmód alapjait magadban!

Coachként nem is a gyakorlati megvalósításnál kezdeném, hanem ott, hogy miért érzed szükségét a folyamatos rohanásnak? Tudom, nem te érzed szükségét, hanem a körülmények késztetnek rá. Nem vonom kétségbe, semmi nem áll távolabb tőlem, mint a „minden csakis rajtad műlik” szemlélet. De azon érdemes elgondolkodnod, hogy mi múlik ebben valóban rajtad, és mi tényleg a körülmények játéka. Vajon nem hitted el valahol, hogy a szorgalom jó, a lustaság rossz? Vajon nem vállalsz el dolgokat csak azért, mert meg akarsz felelni, és nem akarsz rossz benyomást kelteni másokban? Vajon nem soroltad a saját szükségleteidet az utolsó helyre, csak mert úgy gondolod, hogy így illik? A gondolkodnivaló a tiéd, ezt nem fogja senki megoldani helyetted. Gondold át őszintén, és cselekedj ennek megfelelően.

Slow life életmód egy csésze teával
Egy csésze tea is lehet a te saját slow life rituáléd

Legyenek saját rituáléid

Megint nem kell valami nagyon ezo-spiri dologban gondolkodni, az is szertartás, és mint ilyen, a slow life életmód része, ha esténként hosszan masszírozod az arcodba a krémet, és az is, ha reggel szigorúan fenntartod magadnak azt a tíz percet, amíg megreggelizel, és megiszod a kávédat. Sőt, az is, ha nem vagy hajlandó többet rohanva ebédelni, vagy minden nap rászánsz legalább negyed órát egy jó környvre, esetleg egyszerűen szándékosan lelassítasz, amikor észreveszed, hogy már megint úgy rohansz, hogy kifogytál a szuszból. Az a lényeg, hogy legyenek ilyen rövid kis self-care perceid, amit nem hagysz megszakítani.

Slow life életmód már a reggelinél
Ha jól szigetel az ablak, és csendben indul a reggel, az már fél siker

Légy ott, akárhol is vagy

Nekem ez a legnehezebb, hiszen mindig legalább két, de legtöbbször még több különböző ablak van nyitva a képzeletbeli képernyőmön. Mégis nagyon jól tud esni időnként, ha nem kattogok ezerfelé, hanem arra figyelek, amit csinálok. A beszélgetésre, a kajára, amit eszem, a szövegre, amit írok vagy olvasok, vagy egyszerűen csak a tájra, ahol járok.

Ezt olvastad már? 5 út a feltöltődés felé, öt perc alatt

Csendesítsd le a környezeted

A város zajában ez sem mindig könnyű feladat, hiszen dübörögnek az autók, visítanak a szirénák, üvöltenek az emberek – sajnos legtöbbször egymással is. De amennyire lehet, iktasd ki a felesleges zajforrásokat. Ha jó hangszigetelő az ablakod, vagy egy félreeső teraszod, kerted, az már fél siker. Akkor már csak a feleslegesen bekapcsolt tévét, rádiót kell kikapcsolni, meg persze a folyton csilingelő mobil jelzéseit. Nem kell minden egyes e-mailről azonnal értesülni, jó lesz az öt perc múlva is. Végső esetben szökj ki a természetbe néha a zaj elől.

Slow life életmód offline
Nem kell hangzatos digitális detoxot hirdetni, de mindig elérhetőnek sem muszáj lenni

Ne akarj mindig mindenben benne lenni

Tudom, van ez a Fear of Missing Out dolog, vagyis mindig attól félünk, hogy lemaradunk valamiről. Na, ez is egy klassz tévhit, amit érdemes lenne végre elengedni. Egyszerűen ma már annyi mindent lehet csinálni, sőt, akár kell csinálni akár minden percben, hogy ha mindenütt ott akarnánk lenni, nagyjából öt példány kellene belőlünk. Ráadásul mindenki, mindenhol azt harsogja, hogy „ragadd meg”, „megbánod, ha kihagyod”, „most csináld, később nem fog kopogtatni a lehetőség”. Nos, van, amit tényleg érdemes megragadni. De minden ilyesmire jut kábé tíz olyan, amit ha akarsz, megragadsz, ha nem, akkor elengedsz, és ennyi.

Ezt olvastad már? Így figyelj egyszerre csak egy dologra!

Szelektálni, szelektálni, szelektálni. Nem kell görcsösen mindenből a legjobb, a legtöbb. A slow life életmód néha nem más, mint az, hogy tudod, melyik versenyben nem akarsz rajthoz állni, és melyik lehetőséget hagyod simán távozni, egyszerűen a saját lelki békéd érdekében. Ez vonatkozik a digitális jelenlétre is. Nem kampányszerű digitális detoxot kell hirdetned, egyszerűen csak meg kell békülnöd azzal, hogy ne légy mindig elérhető. Hidd el, mások sokkal könnyebben megbékélnek vele, hogy nem tudnak minden percben rád csörögni, mint te magad.

Tanulj a lajhároktól!

 

Slow life életmód lajhár módra
A slow life életmód mintapéldányai: a cuki lajhárok

(Szponzorált tartalom) Hogy miért pont a lajhár? Mert folyton mosolyog, mert nem siet el semmit, mert cuki, és mert ő tényleg tudja, mi az a slow life életmód. Ezért választotta ezeket a jó fej állatokat Jennifer Mc Cartney is Lajhár-filozófia című könyve főhőséül: rajtuk keresztül mutatja be a slow life életmód alapvetőseit. A lajhárok tudják, hogy kell enni, aludni, mozogni, kapcsolatokat építeni, nemet mondani, úgy, hogy ne legyen belőle rohanás. Persze a tippek viccesek, sarkítottak, nem egyszer direkt szélsőségesek – de épp ezért elgondolkodtatóak. Ez a könyv megnevettet, és kicsit kimozdít a rohanós komfortzónából. Tabukat döntöget, sőt, néha kissé provokál is. És hat. Én legalábbis nem egyszer kaptam már magam rajta, amióta olvastam, hogy eszembe jut: „és vajon mit gondolnának erről a lajhárok?” Ez pedig mindenképp jó irány, még akkor is, ha a teljes zen nem az én utam (ugye mondtam már, hogy ebben sem kell tökéletesnek lenni?).

A Lajhár-filozófia című könyvet köszönöm a Panem Kiadónak!

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, és beszélgetni is tudunk a cikkekről. Képes inspirációért, sneak peekekért, és más exkluzív tartalmakért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..