Amit az iskola elsőként kellene, hogy tanítson

Igen, tudom, a kovalens kötés. Amit kötelező jelleggel megtanulunk, miközben mukkot sem hallunk arról, miért nem szabad frankhitelt felvenni. De most nem erről akarok írni, hanem arról, amit az iskola ennél egyszerűbben is meg tudna tanítani, csak valahogy a tanterv mégsem ezt tartja szem előtt. Pedig szerintem a tanárok is szívesebben oktatnának így, nagy valószínűséggel nem rajtuk múlik a dolog.

„Azért népszerűek mostanában a kőegyszerű tévés ostobaságok, meg az egybites sztárocskák, mert tanulni kemény és melós dolog” – ezt olvastam valahol nemrég egy hozzászólásban, mellette a szokásos „maifiatalok” mantrával. „Olyan munkát találni, amit szeretsz is, a mai világban luxus” – hallottam valaki mástól, szintén nemrég. Ez a két dolog pedig szépen összekapcsolódott a fejemben.

Nem csak egymással, hanem azzal is, ami az iskola világából és a tantervekből nekem nagyjából 30 éve fájóan hiányzik. A jó tanárok persze megpróbálják bevinni mindezt az osztálytermekbe, de sajnos a „rohanjunk, nagy az anyag” világában minden jó szándékuk mellett is az elemekkel küzdenek. (Minden elismerésem, és támogatásom nekik.) Ráadásul szerintem a probléma az iskola falain sokkal túl gyökerezik. A közgondolkodásban, a sok évszázados, sokgenerációs örökségünkben.

Ezt olvastad már? Alázat, kemény munka, és más félreértések

Iskola = örömforrás (lenne, ha így fognánk fel…)

Merthogy évszázadok óta valóban azt sulykolja minden, hogy tanulni melós, kemény dolog. De muszáj, mert szerezni kell egy bizonyos általános műveltséget, és aki jó eredménnyel jut túl minden unalmas és kemény feladaton, versenyen, teszten és felmérésen, azzal majd szóba állnak a „jobb helyek”. Jónevű középiskolák, egyetemek, munkahelyek – ahol persze megint csak hajtani kell majd, de hát nem élvezetből dolgozunk, ugye.

Közben meg egyetlen dolgot nem tanít meg nekünk sem az iskola, sem pedig a munkahely. Nevezetesen azt, hogy mindez – a tanulás és a munka is – ÖRÖMFORRÁS. Bizonyám! Örömforrás az életünkben egy jó irodalmi mű elolvasása, egy képzőművészeti alkotás a múzeumban, egy szép épület, a napi sport, de akár még a kovalens kötés, vagy egy matematikai rejtély megoldása is. Jó, tudom, sokan vagyunk, akinek a matematika inkább rejtély, mint öröm, de kérdezz csak meg erről egy lelkesebb matematikust!

Igen, minden tudományban vannak monoton részek, „kötelező” körök. De mennyivel izgalmasabb ezt úgy tanulni, hogy „figyi, ez most kicsit száraz, de hidd el, közelebb visz valami izgalmashoz, nemsokára mutatom azt is”, mint úgy, hogy „holnap dogát írunk, 49 százalék még egyes”.

Ezt olvastad már? Yoda mester tévedett!

A világ, és benne a saját helyed

Amit tanulunk, azt nem elsősorban valami ködös „általános műveltség” nevében tanuljuk, hanem azért, mert a világ érdekes. Klassz dolog egyre többet megismerni belőle. És minél többet ismerünk meg belőle, annál többet tudunk magunkról is, meg arról a térről, amelyet elfoglalunk a világban.

Az is tény, hogy nem lehet mindenben egyformán kiválónak lenni. Van, aki szereti Jókait, de utálja Kafkát, vagy fordítva. Ez nem baj, inkább egy támpont magadhoz, mert annak nyilván van valami oka, hogy az egyikhez tudsz kapcsolódni, a másikhoz meg nem. Van, akinek mindig begörcsöl a vádlija futás közben – oké, de miért is? Van, akit a matematika megrémít, míg a történelem felvillanyoz. A matekdogától való rettegés mellett vajon mit árul ez el róla, mint személyiségről?

Ezt olvastad már? Ezért jó sportolni

Amikor az iskola kivonul a moziba

És ha már történelem, történészként hadd hozzam ide még egy személyes zizikémet. A történelem nem arról szól, hogy kívülről vágj ötszáz évszámot. Az évszám arra kell, hogy a Rákóczi-szabadságharcot lehetőleg ne a római korban keresd. Hogy lásd, hogyan haladtunk, így globálisan, ahogy telt az idő. Hogyan következett egy dologból száz másik. De közben sokkal érdekesebb, hogy ezek a mindenféle történelmi alakok ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ugyanaz motiválta őket: pénz, hatalom, szex, szerelem, gyűlölet, spiritualitás. Csak persze más körülmények között éltek, és a kor rányomta a bélyegét a személyiségükre. De azt el ne hidd, hogy mindenki szoborszerű tökéletesség és csupa tartás, becsület volt, csak azért, mert régebben élt!

Ez az izgalmas, nem az évszám. Ezért nézik meg több millióan a Rettenthetetlent vagy a Gladiátort, vagy akár a Trónok harcát (oké, hogy Westeros nem létezik, de a miliő ugyanaz). Ezért népszerűek Nyáry Krisztián írásai, mert emberek vannak bennük, nem márványba faragott emlékművek.

Élvezetes iskola, élvezetes munka

A baromi érdekes, felfedezendő világtól és benne a saját, baromi érdekes, felfedezendő személyiségünktől pedig már csak egy ugrás az, hogy a gyerek ne „praktikus” szakmát válasszon, hanem olyat, amit valóban örömmel csinál. Hogy az élvezetes iskola után az élvezetes munka következzen. Igen, ebben kevesebb a „csend-rend-fegyelem”, viszont nagy valószínűséggel több a produktivitás. Az egyéni boldogság pedig mindenképpen. Ideje volna, hogy végre ez álljon az első helyen a fontossági sorrendben.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com