Szülinapi valóságshow: a 3 toplistás közhely

Azt mondják, ennyi idősen már illene konzervatívabbnak lenni. Én meg azt veszem észre, hogy minél idősebb leszek, annál inkább bosszant minden olyan ártalmas közhely, amelyet a konzervatív „értékek” jegyében még gyerekként szépen belesulykolnak az emberekbe, felnőtt korban meg komoly munkát igényel kipucolni. A mai szülinapi valóságshow személyes bejegyzése épp ezért a három toplistásról fog szólni ezek közül.

Minden közhely attól tud népszerű lenni, hogy van benne valami igazság, és ezt a féligazságot megfellebbezhetetlen törvényként tálalja. Egyszerű, sommás, nem kell sokat magyarázni, hogy értelmet nyerjen. Ráadásul, ha elég sokan használják, megkérdőjelezni sem illik. Én most mégis azt teszem azzal a hárommal, amelyik harminc-negyven éve piszkálja a csőrömet.

Ezt olvastad már? Alázat, kemény munka, és más félreértések

Már csak azért is fontosnak gondolom minden ilyen közhely (ld. még: ökörszabály) megkérdőjelezését, mert egész generációkat akadályoznak. Pszichológusok, coachok a megmondhatói, hány ilyen közhely jön velünk mélyre vésődve a múltból, és mennyi munka ezeket semlegesíteni. Úgyhogy a már-már szokásossá váló születésnapi személyes bejegyzésben (lásd még ¨szülinapi valóságshow”) elmesélem, melyik három közhely idegesít a legjobban, sőt, azt is, hogy miért. (Van még pár ilyen, írok is majd róluk, de a dobogó ezé a háromé.)

Húzd meg magad, haver, avagy „előbb a kötelességeidet tudd, aztán majd jöhetsz a jogaiddal“

Nem vitatom, van egy nagy kupac kötelességünk az életben. De ennek legtöbbjével az a helyzet, hogy amint elkezdjük őket kötelességből csinálni, máris régen rossz. Ha csak a kötelesség tart egy házasságban, és nem az, hogy szereted a párodat, akkor jobb elválni. Ha csak kötelességből végzed a munkádat, és nem azért, mert segít kiteljesedni, érdekel, neked való, akkor érdemes elkezdeni új munkát keresni. Ha csak kötelességből tartod be a szabályokat, és nem azért, mert magadat és másokat is védesz vele, akkor előbb-utóbb szabályszegés lesz a dologból.

Nem azért tartom be a határidőt a munkámban, mert ez a kötelességem, hanem azért, mert az utánam jövő munkafázisban várnak arra, amit megcsináltam. És bizony annak a kollégának is joga (igen, máris egy jog) van hozzá, hogy időben végezzen, pihenjen, legyen szabadideje. És igen, kötelességem például tisztességesen felnevelni a gyerekeimet. De szerintem ezt a legtöbben inkább szeretetből tesszük. A kötelességet általában azoknak a szülőknek szokták felemlegetni az illetékesek, akiknek a gyerekei láthatóan nem kapják meg a szükséges minimumot sem.

Mi van a közhely helyett?

A kötelesség című közhely helyett tehát jobban járunk az olyan kicsit idealista fogalmakkal, mint az együttműködés, a kölcsönös tisztelet, illetve a magam és mások érdekeinek tiszteletben tartása. Ebből össztársadalmi szinten is jobb eredmény jön ki, mint a kötelességre való hivatkozásból, más néven a kényszerből.

A jogaimat viszont igenis fontos ismerni. Azok ismerete ugyanis kell ahhoz, hogy tudjam, hol vannak a határok. Honnantól határsértés például az, amit velem szemben mások megengednek maguknak – ezek ellen következetesen fel kell szólalni. És azt is tudni kell, hol van a másik ember határa, amit meg nekem nem ildomos átlépni. Jó esetben egyszerűen csak élni kell a jogaimmal, ám sokszor van olyan helyzet is, amikor ki kell kényszeríteni őket – akár például a kötelességre hivatkozókkal szemben.

Ezt olvastad már? Amiben hiszek, és amiben nem

Arccal a kiégés felé, avagy „első a munka, utána a pihenés”

Értem én ennek a logikáját meg a (fél) igazságát is. Jobb, ha az ember reggel, kipihenten és hatékonyan nekilát a munkának, aztán jöhet az a bizonyos közmondásos 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Eddig oké is lenne, ha nem a pihenés és a szórakozás idejéből jönne le az ügyintézés, a házimunka, a jövés-menés, de még a fél óra ebédidő is. Annyira felpörgött a világ, hogy eljutottunk oda, hogy több a feladat, mint a napi 24 óra.

Ha ebben a rendszerben mindig a munkát, a kötelességet (ld. az eggyel fentebbi közhely) vesszük előre, akkor abból bizony előbb-utóbb csúnya kiégés lesz, az meg nem vicces. Már csak azért sem, mert az a főnök, aki az „előbb a munka, utána a pihenés” közhely őszinte híve, első lendülettel fog megszabadulni a kiégés miatt összeomlott beosztottól. Hiszen az már nem tud teljes erőbedobással hajtani, nem veszi hasznát, minek tartsa.

Szerintem inkább a neked legjobban megfelelő időbeosztás a kulcs. A munka rangsorolása, és a saját pihenésed, szórakozásod tudatos betervezése. Akár azon az áron is, hogy lesz olyan munka, amit delegálsz, vagy ami akár teljesen elmarad. Jogod (már megint a fránya jogok) van a szabadidőhöz, az emberhez méltó élethez. Az eszetlen szorgalom ellenben fölösleges, sőt, ártalmas.

Ezt olvastad már? A kikapcsolódás nem luxus, hanem alapszükséglet!

És a No. 1. közhely, ami elviszi a pálmát: „teher alatt nő a pálma”

Ó, persze, szívjunk csak minél többet, szívassunk szanaszéjjel másokat, és még kreáljunk ideológiát is arra, hogy ez jó. Persze féligazságokat ebből a közhelyből is ki lehet szedegetni. Igen, lehet tanulni bizonyos kudarcokból. Meg lehet nézni, mit csináltál rosszul, és máskor elkerülni. A rossz tapasztalatok nem megúszhatók. Az edzésnél is abból lesz az eredmény, ha van terhelés. Valójában viszont az állandó teher alatt nem pálma nő, hanem csenevész, silány növényke, ha egyáltalán kikel valami.

Miért ne lehetne a sikereinkből tanulni? Nem szégyen ám megnézni, mit csináltunk jól, és máskor is így csinálni! Ráadásul a sikerélmény motivál, a kudarcélmény, a „sosem vagyok elég jó” pedig rombol. A gyerek is akkor tanul a legjobban, ha öröme van benne, ha sikerélményt szerez, akár még úgy is, hogy nem érdemelte meg 100 százalékig. Nos, a felnőtt sem működik másként. A legjobb lecke az, amihez kellemes érzéseink fűződnek.

Az edzésnél is meg kell feszíteni az izmokat, de aki folyamatosan feszíti azokat, az lesérül. Vagyis igen, kell a terhelés, de kell a tudatos, előre megfontolt szándékú lazítás is. Ezt az élsportolók is pontosan tudják. Nem is beszélve azokról, akik egyszerűen csak buliból, a mozgás öröméért sportolnak. Vagyis időről időre le kell tenni azokat a terheket, sőt.

Szóval kedvesek, közhely helyett inkább gondolkodjunk. Kicsit melósabb dolog, de jobb az eredménye. Ésszel, szívvel, lélekkel, oké?

Cheers!

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Pixabay.com