Nálam akkor szokott elkezdődni az őszi-téli szezon, amikor a nyári jegeskávémat lecserélem forró csokira, és viszont: akkor van nyár, amikor megiszom az első fagyis jegeskávét. Karácsony környékén különösen szeretek beülni egy kávézóba és kivonni magam az össznépi rohanásból, szemlélődni, vagy épp olvasni egy bögre forró ital felett. De otthon is …
A hashájtalanítás-program egyik fontos része volt nálam, hogy lecseréltem a reggeli pirítósomat valami egészségesebbre, és főleg változatosabbra. Namármost, a változatos és Instagramon villantható villásreggelik szépek és jók, néha rájuk is kattanok, amikor hétvége van, későn kelés és ráérős reggel (azért ez elég ritka, lássuk be), de a hétköznapi reggelek különleges …
Aki elég régóta olvasgatja a blogot, az már valószínűleg észrevette (aki meg új nálam, az most jól megtudja), hogy nem vagyok az a típus, aki már szeptemberben azt számolgatja, hány nap van még Karácsonyig. Azt gondolom, hogy legyen meg mindennek az ideje, az ősz legyen ősz, ennélfogva az október, de …
Itt a körteszezon, erről pedig eszembe jutott egy régi kedvenc tejes italom, a fahéjas körte-tej, amit Sonja Carlsson Tejes turmixok című könyvében találtam már régen. Írtam róla, hogy korábban nem voltam nagy turmixfogyasztó (ez a zöld turmixoknak az életemben való megjelenése óta változott egy pöttyet), csakis az édes italok jöhettek …
A szeptemberi életmód-újratervezés azért is jó, mert ilyenkor tele vannak a zöldségesboltok és a piacok mindenféle finomsággal, amihez januárban, lássuk be, macerásabb hozzájutni. Ilyenkor nem gond degeszre enni magunkat zöldséggel, gyümölccsel, mert még a szervezetünk sem kívánja igazán az emberesebb, téli ételeket. Jöhetnek viszont a finom turmixok, amelyek tele vannak …
Amikor ma elkészítettem a kedvenc avokádós-kukoricás-babos salátámat ebédre, beugrott, hogy (1) már régóta lógok nektek az avokádókrémem receptjével, (2) mostanában valahogy itthon is hanyagoltuk, ami öreg hiba (nyáron inkább a tzatziki van műsoron, alaposan behűtve és csakis fehér kenyérrel).Viszont most akkor ünnepélyesen előkapom megint az avokádókrémet. Öt perc alatt kész, …
Ezek az olaszok azért tényleg tudnak valamit a sok tésztájukkal. Nálam mindig nyerő egy olaszos tésztaféle, legyen akár meleg nyár, vagy hideg tél. de nemcsak forrón lehet enni a tésztát, hanem hidegen, salátaként is. Megmutatom a legújabb receptet, amelyikbe beleszerettem. Nem túl bonyolult dolog (szoktam én bonyolultat főzni?), az alapjául …
A turmix megint csak egy olyan műfaj, amivel valahogy furcsán vagyok. Nekem ha valami ital, akkor itassa magát, ne legyen túl sűrű (és az én ízlésemhez képest már a mindenféle gyorséttermekben kínálgatott shake is túl sűrü, valahol az olvadt fagyi és a túlédesített pszeudo-krémleves között). Ami sűrű, az krémleves, és …
A Könyvhéttel nekem az a legnagyobb bajom, hogy nagyon vissza kell fognom magam, mert könyvmánia ide vagy oda, mégsem dorbézolhatom el az egész havi költőpénzem egyetlen délután… Az idén is erősen összeszorított fogakkal bóklásztam a standok között, de ennek a szakácskönyvnek nem tudtam ellenállni, már csak azért sem, mert kedves …
Az a helyzet, hogy családilag rákattantunk az avokádóra. Nem is tudom, hogy kezdődött, mert én elég sokáig tartózkodtam tőle. Még egyetemistaként elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy csak úgy önmagában, nyersen megkóstoltam, és hát, izé, nem voltam tőle elragadtatva. Így aztán sok évig hűvös volt a viszonyunk, míg pár hónapja …