Amikor azon gondolkodtam, hogy a mai szokásos szülinapi valóságshow jegyében miről írjak pár személyes gondolatot, a tanulás szó jutott az eszembe. Egyrészt, ugye érettségi-időszak van, ezt aligha kell magyarázni. Másrészt elég sokszor jöttek elő mostanában írásban, beszélgetésben, cikkben az új generációk – az ő ehhez való hozzáállásuk is egészen más, mint a miénk, ráadásul tőlük is nagyon sokat lehet tanulni az élet minden területén.
Szóval, tanulás…
Sajnos annak, aki iskolába jár, a tanulás még mindig jórészt azt jelenti, hogy ülsz a könyv fölött, dolgozatot írsz, júniusban pedig boldogan dobod el a francba az egészet. Ez nem a mindenkori diákok hibája és lustasága, egyszerűen a poroszos oktatási rendszer kellemetlen kötelességet csinál abból, ami akár jó is lehetne. (És hála minden tanárért és óráért, ami segít ezt megcáfolni.)
Ennek ellenére, ahogy az a tanár-diák tüntetéseken is látszott, ez a generáció tud, és akar tanulni, csak nem értelmetlen adatokat, hanem hasznos ismereteket. És akkor, hogy behozzam a személyeset, muszáj megjegyeznem: ha nekem a poroszos oktatási rendszer fénykorában, a 80-as években azt mondják, hogy elmarad az óra, mert nincs tanár, annyit mondtam volna, hogy hurrá. Másodikos gimnazistaként a legkevésbé nem érdekelt volna, hogy fogok leérettségizni matekból, csak az, hogy aznap kicsit kevesebb a terhelés. Szerintem ez elég sokat elmond egyrészt a poroszos rendszerről, másrészt pedig arról, hogy a mostani diák-generáció mennyivel érettebb, mint a miénk volt. Ja, és arról is, hogy míg a mi generációnknak a tanár az ellenséges hatóság képviselője volt, a maiaknak partner. És ez azért mindenképpen fejlődés.
Bontsuk le a mítoszokat!
Nemrég épp egy beszélgetésben jött fel, hogy az a jó a felnőtt korban, hogy már nem kell tanulni. Nos, ahogy fent mondtam, a magolsz-dogát írsz üzemmódban valóban nem. Már az egyetem is egy minőségi különbség, szerintem ott fedezi fel az ember, hogy a tanulás alapvetően jó dolog. (Na jó, azért voltak vizsgák, ahol nem egyértelműen támasztottam volna alá ezt az állítást.) Amikor már békén hagynak, és végre ráláthatsz, mi az, ami érdekel, ott kezdődik az élethosszig tartó tanulás. Ami bármiről szólhat, a bálnák táplálkozásától kezdve Warren Buffett befektetési stratégiájáig. Jó esetben azonnali haszonnal, kevésbé haszonelvű esetben csak a vele járó élvezettel.
Valójában minden tanulás
A világ onnantól nyílik ki, ha az ember képes meglátni, hogy a tanulás az nem szükségképpen kellemetlen, izgulós, feszülős, kötelességszerű dolog. Hogy az is tanulás, ha megnézek egy dokumentumfilmet a Római Birodalomról. Meg az is, ha elmegyek Rómába vagy épp Azerbajdzsánba, és a helyi idegenvezető, mond egy sor érdekeset. Vagy az, ha végigpörgetek egy Youtube-videót a kedvenc videójátékomról. Meg az is, ha megfigyelem, hogyan reagálok bizonyos helyzetekre, és elgondolkodom, miért pont úgy.
Ja, és még egy nagyon személyes megfigyelés a végére. Persze, a kudarcokból időnként lehet tanulni. Csak sokkal nehezebb, mint a sikerekből. Merthogy kudarc esetén az energiám első körben a kármentésre megy el, csak utána jön az, hogy bármiféle következtetést vonjak le. Siker, kellemes élmény, öröm esetén simán jön a felismerés, csak úgy, kvázi mellékes tényezőként. Úgyhogy, kedves érettségizők, az van, hogy ezt most le kell nyomni, és utána annyi a tanulás kínos-kötelességszerű részének. Viszont az élvezetes tanulás most kezdődik. Nem azért, hogy legyen egy jó munkahelyetek, ahol lehet majd bátran kiégni, hanem azért, hogy megismerjétek a saját világotokat. Mindenkinek jókat az elkövetkezendő hetekre!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is!
5 dolog, amit lehet, hogy nem tudtál rólam
3 toplistás közhely, amit ideje megcáfolni
Fotók: Pixabay.com