„A háború utáni időszak vezetői megjárták a második világháborút, és magukkal hozták katonai szemléletüket a cégek vezetőségébe. Egy az 1940-es években fiatal katona negyvenéves volt az 1960-as és ötven az 1970-es években… Ez a pszeudokatonai kultúra így szivárgott be az iparba, kiszorítva onnan az érzelmi kitöréseket, a családról való beszélgetést vagy az egészséges társas kapcsolatokat. Azoknak otthon a helyük.” -Ez a levezetés csak egy Vishen Lakhiani A Buddha és a fenegyerek című könyvének céges kultúrával kapcsolatos, tabudöntögető évelései közül. Vishen A csodálatos elme kódja című könyvéről már írtam pár hete. Ez az új, a vezetői skillekről és a munkahelyi sikerekről szóló könyv most ugyanannyira magával ragadott, főleg az ilyen gondolatmenetek miatt.
Mert lássuk be, a munka világában ugyanúgy nagy szükség van a régi „ökörszabályok” (ez is Vishen-féle szóalkotás) felülírására és a tabudöntögetésre, mint a magánéletben, Sőt, még jobban, hiszen egy katonai szemlélettel bíró vezető túl sok ember életét tudja tönkre tenni, és hozzásegíteni őket egy klassz kis kiégéshez. Ráadásul mára már többször bebizonyosodott, hogy az épeszű munkakörülmények ahelyett, hogy a lógást segítenék, inkább növelik a munkatársak (nem beosztottak, nem munkavállalók, nem alkalmazottak, hanem munkaTÁRSAK) elkötelezettségét, ezzel együtt pedig a profitot. Vagyis amikor nincs miért lógni, akkor tényleg csak a legelszántabbak fognak lógni. Ezzel szemben, ha tűzzel-vassal bent akarnak mindenkit tartani az irodában, nos, akkor az emberek megtalálják a módját, hogy ezt kijátsszák.
A Buddha és a fenegyerek: a könyv, amit többször kell elolvasni
A Buddha és a fenegyerek az a könyv, amit többször kell elolvasni. Egyrészt azért, mert elképesztően tömény. Ez már egy kicsit „elszálltabb” cucc, mint A csodálatos elme kódja, amiről nemrég írtam, de még mindig tele van gyakorlatiassággal és átvehető ötletekkel – nem csak cégvezetőknek, hanem mindenkinek.
Másrészt azért is, mert ezt „a Buddha és a fenegyerek” szemléletet nem lehet egy perc alatt belsővé tenni. Vishen szerint ugyanis a Buddha nyugalmával és a fenegyerek (angolul badass, ez sokkal jobb szó, nincs is rendes magyar megfelelője) bátorságával kell rendelkeznie annak, aki egy cég vezetésére szánja el magát. Vagyis a vállalkozó maga a Buddha és maga a badass is – csak hát ez azért nem megy gombnyomásra. Meg kell dolgozni érte.
Ne betű szerint, mert elveszel a részletekben!
Harmadszor pedig azért ajánlom a könyvet többszöri elolvasásra, mert könnyű elveszni a részleteiben. Hiszen van benne egy kosár gyakorlatias tanács a megfelelő csapat felépítésén keresztül a saját hatékonyságunk növeléséig és az önfejlesztésig. De nagyon könnyű csak ezeket látni és alkalmazni. Pedig a szellemisége az, ami igazán fontos lenne.
Ha egy cégvezető csak annyit lát meg, hogy a profit növelése érdekében csapatépíteni kell ezerrel, és elrendelni a heti kötelező céges iszogatást, akkor abból remek csapat lesz. Ja, nem, abból pont nem. Abból lesznek azok a csapatok, amelyekre kívülről ráaggatják a „mi egy nagy, boldog család vagyunk” címkét, csak épp belülről korhad az egész. Fúrás-faragás, szájat húzó, a rendszeres csapatépítést fizetetlen túlóraként megélő, de vezényszóra szépen mosolygó kollégákkal. Nagy víziókkal, és még nagyobb bizniszspiri közhelyekkel operáló főnökökkel, akiket vezetőnek nevezni azért finom túlzás lenne.
Ha – megint csak a részletekben elveszve – beleesünk a folytonos hiper-hatékonyság csapdájába, akkor abból pont hogy nem lesz buddhai békesség. Sokkal hamarabb vált az egész csúnya kiégésbe. A mániákus önfejlesztés is a körmünkre éghet egy idő után, e témában olvassátok el egész nyugodtan Marianne Power Segítség?! című könyvét (szintén írtam már róla).
A Buddha és a fenegyerek inkább egy szellemiség…
Vagyis mielőtt alkalmazni kezdenéd őket, érdemes a gyakorlatias tippek és tapasztalatok mögé nézni – mert az egésznek szelleme és a gondolatvilága az, amiben a „vitamin” van. Az, hogy a csapat lényege az, hogy tisztelem a kollégák egyéniségét. Segítek nekik, hogy jól érezzék magukat, és az álmaik felé haladjanak, mert olyan céget akarok, ahol tényleg támogató légkörben dolgozunk. Hogy önrendelkezést adok a munkatársaimnak, akár a munkaidő tekintetében is. Tudva, hogy ha elvégzik a munkájukat, akkor lényegtelen, hogy blokkolnak-e reggel nyolckor. Hogy folyamatosan a saját fejlődésemre törekszem – aztán mindez hol tyúklépésben megy, hol pedig öles léptekkel. Hogy igyekszem hatékony lenni. Aztán megengedem magamnak a kikapcsolódást, mert ugye adott esetben a maximális hatékonyság is lehet egy kívülről erőltetett „ökörszabály”, amit felül kell írni. A kemény munka mítosza, ugye, amiről Vishen megint bölcsen és bőségesen ír.
A többit pedig tényleg olvassátok el. Ne egyszer, többször. Hogy valóban ráérezzetek. Higgyétek el, érdemes!
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Unsplash.com
Pingback: Próbáld nyugodtan! (Avagy Yoda mester tévedett) - Zöldsaláta