Egyszer már írtam a NIA-ról, és mivel legutóbb igen pozitív emlékekkel távoztam, egyértelmű volt, hogy az AVON-napon is ez lesz az egyik óra, amit nem hagyhatok ki. Jó választás volt, mert egyúttal az is kiderült számomra, hogy mennyi minden befér a NIA címke alá. Az első NIA-órán, anno, az oktató a női lélek mélységeire helyezte a hangsúlyt, lágy, áramló mozdulatokkal dolgoztunk. A mostani óra sokkal dinamikusabb, zsigeribb, néha szinte törzsi táncra hajazó volt, de ugyanazt az ősi női energiát hozta ki mindenkiből.
És mivel a szigorúan betartandó szabályok helyett megint csak az „úgy vagy jó, ahogy vagy” érzése dominált, a zavart nevetgélések megint megmutatták, hogy milyen sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni. Lányok, őszintén: ennyire hozzászoktunk volna ahhoz, hogy valakinek mindig diktálnia kell, mit csináljunk, és ha nem lökjük a helyes választ vagy mozdulatot, majd kijavítanak, értékelnek, minősítenek? Hogy önmagunknak lenni, csak úgy bele a világba, jól érezni magunkat az amúgy egyáltalán nem tökéletes testünkben ciki?
Az óra után az „ezt is akarom, még jó sokszor” érzése mellett az járt a fejemben, amit pár éve egy hasonló rendezvényen egy dél-amerikai aerobik-oktató mondott. Akkor még messze nem volt ennyi táncos dolog az edzőtermek kínálatában, abban az időben a step-aerobikot nyomták mindenhol, egy-két, előre-hátra, ne hagyd abba, tessék egyszerre lépni. Na, ez a lány mindenféle táncos órákat tartott a tangótól a showtáncig, aerobikkal kombinálva (zseniálisan egyébként), majd amikor az órák után egymás mellé sodródtunk a büfében, elmesélte, hogy szuper a magyar közönség, csodaszépek a lányok, de amikor dögösnek kellene lenni, akkor mintha megijednének és ledermednének, mintha ez itt nem jönne természetesen. Pedig hát – és ez már innen az én véleményem, engem tessék csesztetni miatta – kevés olyan ország van, ahol ennyi fiatal és kevésbé fiatal nő öltözne útszéli prostinak a hétköznapokon, mint itt. Csak hát az ugye, nem önmagunkról szól, hanem a mindenáron való tetszeni akarásról…
Kicsit messzire kalandoztam a NIA-tól. Vagy talán mégsem?