Hygge: mitől boldogok a dánok?

Valamivel több mint egy évtizede, egy uniós témákkal foglalkozó újságíróknak szóló továbbképzésen jártam Dániában. Nagyon érdekes és tanulságos út volt, rengeteget tanultam, de van néhány momentum, ami még a megtanultaknál is jobban bevésődött. 

Az első a lehetetlen időjárás volt: akkor is október közepén jártunk, és olyan szél volt Koppenhága belvárosában, hogy egyszerűen kettétörte az esernyőmet. Nem a textilt tartó vékony kis rudakat törte el, hanem fogta, és 90 fokban meghajlította a nyelét, majd amikor megpróbáltam visszahajlítani, akkor szimplán kettétört az egész szerkezet. Konkrétan nem hittem a szememnek.

A Nyhavn Koppenhágában.

Aztán a koppenhágai Nyhavn a színes házakkal. A séta a helsingöri várban, ködben, esti sötétben – volt hangulata, na. Meg az is, hogy a dánok – lehetetlen időjárás ide, vagy oda – általában biciklivel közlekedtek, és valami elképesztő nyugalmat és vidámságot árasztottak magukból. És persze az is, hogy az estéket általában hangulatos pubokban töltöttük pár kollégával, jóféle Tuborg mellett beszélgettünk, miközben a széltől lefagyott arcunk lassanként felolvadt és kipirult a benti melegben.

No, úgy kábé ez utóbbi az, amit mostanság az egész világ megpróbál átvenni a dánoktól, akikről a különféle felmérések azt is rendre kimutatják, hogy a világ legboldogabb népe. Ez az, amit ők összefoglalóan a hygge névvel illetnek.

Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyvében azt igyekszik átadni, mi mindent jelent ez a kifejezés. Ha nagyon le akarnánk fordítani, akkor talán a meghittségnek vagy a “jóllét”-nek feleltethetjük meg, de ez azért nem ad vissza mindent, ami hygge. Wiking maga is kísérletet tesz erre a könyvben, amikor a holland gezelligheid, a német Gemütlichkeit vagy az angol hominess kifejezéssel próbálja összevetni a hyggét (bevallom, ez a fejezet erősen kényeztette a nyelvmániás, illetve a hollandmániás oldalamat), de ő is arra jut, hogy ez a valami sajátosan dán, és kicsit minden más nyelv hasonló szavától eltér.

Valami ilyesmi a hygge: kandalló, forró kakaó, és egy jó film – természetesen pattogatott kukoricával

 A hygge összefoglalva nagyjából minden, amitől jól érezzük magunkat: a világítás, a finom meleg, a puha zokni vagy a kényelmes párna tapintása, egy jó könyv, egy pohár forró tea (avagy dán módra glögg), a szemet gyönyörködtető design, a jó társaság – bár egy jó filmmel vagy egy jó könyvvel egyedül is lehet hyggézni. Rokonságban van a svéd lagom-mal, de a lagom számomra inkább egész életre kiterjedő életfilozófiának tűnik, a hygge viszont az a fíling, amelyik egy jól sikerült, kellemes naptól fog el bennünket. A kandalló, a süti, a társaság, a jó zene, egy jó film, a puha pizsama – ez mind hygge, miközben a bántó neonfény, az eltartott kisujjal fogyasztandó kaviáros falatka, a sznob parti nagyon nem hygge. A lényeg, ahogy Svédországban, úgy Dániában is az egyszerűségben rejlik: azokban az apró örömökben, amelyeket, ha odafigyelve megélünk, máris nagyot ugrik az életminőségünk.

Wiking rengeteg tippet ad ahhoz, hogyan vigyük be a hygge fílinget a mindennapokba. Kell hozzá először is a megfelelő hangulatvilágítás: ez lehet akár nyílt tűz, akár kandalló, akár egy illatgyertya, akár egy jól elhelyezett elektromos fényforrás. Fontos a jelenlét, az itt és a most, és az érzékszervek kényeztetése: a finom íz, a minőségi csoki vagy más édesség, a kávé. És persze az érzések: a hála, az elfogadás, a harmónia, a kényelem, a béke, az együttlét. Az, hogy ahogyan a telefonunkat kikapcsoljuk, úgy kapcsoljuk ki magunkban a versengést, a melldöngetést, és természetes az egyenlőség, a szeretet. 

Szabadság, egyenlőség, kávé

Persze mindez nem megy magától, a hygge megélésére oda kell figyelni. A dánoknak sem csak úgy a szél fújja össze a boldogságot, ehelyett tudatosan törekednek rá, hogy lehetőleg minden “hyggelig”, azaz “hyggés” legyen. A munkahelyi értekezlet éppúgy, ahogyan a szombat esti vendégség, a praktikusan dizájnos bögre éppúgy, mint a kávéhoz járó süti.Tudatosan odafigyelnek rá, hogy jól érezzék magukat, lehetőleg a nap minél több percében.

A forralt bor nagyjából kötelező

És akkor most tegyük a szívünkre a kezünket: vajon hányan és hányszor tartjuk lényegesnek, hogy a munkahelyünk is hangulatos legyen, és jó érzéssel töltsön el? Mennyire tartjuk fontosnak, hogy most, ebben a pillanatban jó legyen nekünk – akkor is, ha épp a heti értekezleten ülünk? Hányszor tudjuk megélni a pillanatot? És hányszor darál be ehelyett a mókuskerék, az, hogy mindenütt megpróbálunk valahogy helytállni, de leginkább csak pörgünk a saját tengelyünk körül?

Lehet, hogy ehelyett érdemes lenne inkább egy kicsit dán módon gondolkodni?

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

Könyvborító: kossuth.hu
Képek: pixabay.com