Vannak emberek, akikről árad egyfajta derű, harmónia, a felsőbb hatalomba vetett mély, őszinte hit és önismeret, ami ebből fakad. Egyszerűen jó velük beszélgetni, feltölt a társaságuk, és épp ez az őszinte és mély spiritualitás az, amiért nagyon tudom tisztelni őket. Széles Anikó coach kolléganőm egyike ezeknek az embereknek, így nagyon nagy öröm volt, amikor egy karácsonyi vállalkozói akció összehozott bennünket egy beszélgetésre. Anikó arról mesélt, hogy olyan coaching programot tervez, amelynek keretei között a megszokott környezetből kiszakadva segítené a hozzá fordulókat, és amelyben a hit és önismeret összeolvad a természet jelenlétével.
Hit és önismeret minden bejegyzésben
–Pár éve a Facebook-oldaladon rendszeres olvasója voltam a horvát Vir szigetén írt beszámolóidnak. Inspiráló volt, hogy két hónapra egyszerűen elvonultál a honi realitásokból, hogy meghalld a saját belső hangodat.
-Izgalmas időszak volt, az tény. Ez az elvonulás adja majd az alapját az új programjaimnak, mert nagyon sok megértést hozott arról, mitől lehetünk kiegyensúlyozottak, nyugodtak, önazonosak. Sokat adott a lelki fejlődésemhez. De engedd meg, hogy egy kicsit visszamenjek az időben, mert ebben a történetben az előzmények is nagyon fontosak. Elsőként az Angliában töltött először 9 majd 6 hónapom tíz évvel ezelőtt: itt egy nagy cégnél dolgoztam piackutatóként, és erre az időszakra tehető, hogy valóban magamra találtam a hitben, hogy megtértem.
Vallásos evangélikus családban nőttem fel, a Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam, de csak itt, Angliában kaptam meg azokat az impulzusokat egy magyar református közösségben, illetve a János Evangéliumának feldolgozását segítő füzetekből, és a magányomban, amelyek hozzásegítettek, hogy valóban elmélyüljön a hitem. Ez nem egy hirtelen fordulat, inkább egy folyamat volt. Amikor viszont jött egy trauma, betörtek hozzánk, akkor vettem észre, mennyire másként reagálok rá, mint ahogy azt korábban tettem volna: a düh helyett inkább elfogadás volt bennem, azt néztem, mit tanulhatok belőle.
–Amikor hazajöttél akkor végezted el a coach képzést?
-Valójában a két angliai tartózkodás között. Amikor hazatértem, egy korábbi kiégésből okulva már nem akartam visszamenni a multik világába, coachként kezdtem dolgozni. Később a magánéletemben is voltak jelentős változások, egy komoly kapcsolat után három éve következett egy fájdalmas szakítás, ami után megint átalakult az életem. Visszaköltöztem Tatára, és közben az ima mellett minden eszközzel, pszichológus, coach és különféle önismereti képzések segítségét igénybe véve megpróbáltam megfejteni, miért történt ez velem, miben szükséges és érdemes változnom. 2021. májusában viszont egy stroke-gyanú figyelmeztetett arra: túl sok a belső munka. Egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy egyedüllétre van szükségem, arra, hogy önmagammal és Istennel töltsek időt.
Ciprus nélkül Vir sem lett volna
–Ha jól tudom, nem ez volt az első ilyen utazásod, ugye?
-Bár nem ezzel a céllal mentem ki, de fél évvel Vir előtt egy 1 hetes, hirtelen jött, novemberi ciprusi nyaralás is önismereti utazássá lett. Először még kerestem útitársakat, de aztán úgy alakult, hogy egyedül utaztam. Nem bántam meg, nagyon sokat tanultam ebből az útból. Ha nem lett volna Ciprus, akkor a Vir szigeti elvonulás sem lett volna. Egyszerűen anélkül nem mertem volna egyedül elindulni 2 hónapra. A Vir-szigeti apartman hirdetésén már 2021 decemberében megakadt a szemem: egy olcsóbb magyarországi albérlet áráért kínáltak tengerre néző homeoffice-t. Ennek ellenére hónapokig halogattam a döntést, és csak alig egy héttel a 2022. áprilisi utazás előtt foglaltam le a szállást. Akkorra viszont minden összeállt: a dátumok, az utazás, az elintéznivalók, valahogy minden a helyére került.
Nem több kell, hanem kevesebb
–Mit csináltál két hónapig a szigeten?
-Az első pár hétben pihentem. Akkor éreztem, mennyire rám fért az, hogy lehetőleg ne vállaljak újabb feladatokat. Sokat voltam a természetben is, kirándultam, túráztam, sétáltam. Olyan helyzetekkel is találkoztam, amire nem számítottam: kocogott át előttem vaddisznócsalád az úton, nézett rám kígyó az erdőben. Az is érdekes volt, hogy milyen igék jutottak eszembe az egyes szituációkban: amikor például sziklás terepen kirándultam, folyton az a bibliai sor járt a fejemben: „vigyázok rád minden utadon, hogy meg ne üsd lábadat a kőben”. Úgy érzem, Isten üzent ezekkel a sorokkal. Megtapasztaltam, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen csak át kell adni neki az irányítást, és figyelni az üzeneteire. Ha imádkozom, válaszol, ha pedig hallgatok rá, engedelmesen követem útjait, az a mindent felülmúló békesség. Olyan, amilyet, aki egyszer megtapasztal, tudja, hogy ezt semmi mással nem lehet elérni, és nem akarja elereszteni.
–Milyen tapasztalatokkal érkeztél haza?
-Rengeteg változás zajlott le bennem az idő alatt, amíg önmagammal és Istennel voltam. A legfontosabb, amire rájöttem, hogy nem több kell, hanem kevesebb. Nem több holmi, élmény, vagy akár tudás szükséges a lelki békéhez, hanem épp az, hogy el tudjam engedni, ami felesleges, és le tudjam tisztítani a gondolataimat, az életemet. A másik, amit már említettem, hogy Isten mindig válaszol, ha őt kérdezem. Ahhoz viszont, hogy a vele való kapcsolatomat javítani tudjam, szükséges, hogy időt töltsek vele, figyeljek rá. Ehhez pedig, hogy ezt meg tudjam tenni, sokszor a saját magammal való kapcsolatomon is érdemes dolgoznom. Egy barátnőm hasonlatával élve: ha Isten felé haladok egy létrán, nem tolhatok valaki mást magam előtt, mert akkor pont Istent tévesztem szem elől. Nem lehet feloldódni a megfelelési kényszerben, még akkor sem, ha egyébként a szeretet vezérel, és törődöm másokkal.
Hit és önismeret: ezek valójában összetartoznak
–Ez nekem pont úgy hangzik, mint az, amit én selfcare-ként emlegetek. Ezek szerint mindez igazolható a hit és önismeret szempontjából is?
-Igen, azt hiszem, teljesen ugyanarról beszélünk. Hit és önismeret: ezek valójában összetartoznak. Egyszer ezt a mondatot kaptam álomban: „Hogyan ismeri meg önmagát Jézus Krisztus ismeretében.” Sokáig nem értettem, de a két hónap alatt ez is megérlelődött bennem. Nem véletlen, hogy az új coaching programomat is ennek az elvonulásnak a tanulságaira és módszereire építettem fel. Az a tervem, hogy választható időtartamra magammal viszem az ügyfeleimet egy önismereti utazásra. Lehet ez Vir szigetén is, de akár fél- vagy egy napos folyamatba is belefoghatunk nálam, Tatán. Sétálunk, a természetben vagyunk, és beszélgetünk – elfogadó, ítélkezésmentes légkörben, nagyon mélyreható, a lényeget megragadó változásokkal.
–És te készülsz egy újabb önismereti utazásra?
-A Vir szigeti elvonulás nem a vége, inkább a kezdete volt egy folyamatnak. Azóta eltöltöttem már újabb egy hónapot Egyiptomban, ahol egy magyar hölgy cicájára vigyáztam. Ez egészen másfajta élményeket hozott, és a kettő összehasonlítása fontos felismerésekkel, megértésekkel szolgált ahhoz, hogy mitől lesz önismereti, mély változásokat hozó, az önazonos énünkhöz segítő egy több hetes utazás. Ezen kívül abban is, hogy hogyan tudok másokat segíteni ennek megélésében. Ezt tervezem már egy ideje, de Isten most helyezte a szívemre, hogy hirdessem is meg a programot, nagyon rövid határidővel. Így május elsején indulok Vir szigetére, és magammal viszek másokat egy életreszóló utazásra – önmagukhoz. Néhány napig még lehet jelentkezni! (Az utazásról itt tudhatsz meg többet: https://szelesaniko.hu/utazas-onmagadhoz_viren/ )
Pingback: A Picasso legenda nyomában - Zöldsaláta