Amikor egy vállalkozónői csoportban összehozott az élet Szalai Zsanett Pynkyvel, és megtudtam, hogy trénerként az Erőszakmentes Kommunikáció a szakterülete (sőt, a CNVC, az EMK nemzetközi központja által akkreditált tréner), az első dolog, ami eszembe jutott, hogy vajon hol rontjuk el a kommunikációnkat? Mindannyiunknak számtalan története van ki nem mondott szavakról, félrecsúszott, veszekedésbe átcsapó beszélgetésekről. De miért megy annyiszor félre, akár a legjobb szándékaink ellenére?
Kezdjük talán onnan, hogy mindenki cipel magával olyan kollektív traumákat, amelyeket még megfogalmazni is nehéz. Aligha lehet olyan körülmények közé születni, hogy semmilyen hátrányos transzgenerációs batyunk ne legyen. Ám Pynky szerint a volt keleti blokkban még plusz jó adagnyi történelmi traumát is cipelünk. „2021 óta Skóciában élek, de időről időre hazajárok tréningeket tartani. Így még jobban látszanak a különbségek. Itthon a poroszos neveltetés, a ’ne szólj szám, nem fáj fejem’ örökségét is hordozzuk, ami megint csak akadályoz bennünket a kommunikáció területén.” – mondja.
Kommunikáció vagy önzés?
Ami különösen jellemző: nem igazán tudjuk megfogalmazni az érzéseinket, a szükségleteinket. Még mindig erőteljesen él a néplélekben, hogy aki kiáll a saját szükségletei mellett, az önző, hisztis, semmi sem jó neki, sőt, erőszakos. Aki segítséget kér, az gyenge – vagyis még szinte meg sem szólaltunk, máris címkék tömkelegét aggatja ránk akár az utca embere is. „A tréningjeimre gyakran érkeznek anyukák, akik a gyerekük 2,5 – 3 éves korára kiégnek, úgy érzik, láthatatlanok. Mindenki jobban tudja, hogyan kellene tenniük a dolgukat, de őket senki sem hallja meg. Szerencsés esetben látják, hogy a baráti körükben valaki gyakorolja az Erőszakmentes Kommunikációt, és úgy érzik, így javíthatnák a kapcsolatukat a többi családtaggal” – meséli Pynky.
A tréning első lépése ilyenkor az, hogy megtanulják felismerni a saját érzéseiket és szükségleteiket. Ha ugyanis ezt nem tudják világosan megfogalmazni, akkor aligha tudják a másik ember felé közvetíteni. Aki pedig nem tudja elmondani, valójában mire is van szüksége, de érzi, hogy valami nem stimmel, az szemtől-szemben kommunikáció helyett inkább zsörtölődni fog, és a másikra sem tud ráhangolódni. Ismerős a „nem hiszem el, hogy nem vagy képes a szennyesbe tenni a ruháidat” panasz? Az a helyzet, hogy ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ne legyen belőle sértődés, mégis a megfelelő helyre kerüljön a ruha.
Miről is szól az Erőszakmentes Kommunikáció?
Az Erőszakmentes Kommunikáció, más néven a „zsiráfnyelv” módszerét Marshall Rosenberg amerikai pszichológus dolgozta ki. Abból indult ki, hogy bár elsőre könnyebb lenne „sakálként” kommunikálni, vagyis agresszívan beszólni, vagy passzívan tűrni, legfeljebb néha kellemetlenkedni, van egy harmadik út is. Ez a zsiráfok korrekt, ítélettől mentes, barátságos működésmódja. Az ilyen hozzáállás segít abban, hogy tudatában legyünk a többiek érzéseinek, úgy, hogy közben a saját álláspontunkat is világossá tesszük. Nem egymás ellen, hanem összefogva a probléma megoldása érdekében lépünk fel.
Rosenberg 1960-as években kidolgozott rendszere szerint négy lépésben érhetjük el, hogy minden fél elégedetten zárhassa le a vitát.
Az első a megfigyelés, a ténymegállapítás. Fontos, hogy ilyenkor érzelemmentesek maradjunk, és csak egy tényt fogalmazzunk meg. Például „látom a padlón a ruhákat”. A második a saját érzésünk azonosítása és közlése: „fáradt vagyok, és csalódott.” A harmadik a szükségletünk felismerése és közvetítése: „több pihenésre van szükségem, és ehhez együttműködés kell”. Amikor pedig felismertük az érzéseinket és szükségleteinket, jöhet a kérés, vagyis az, hogy mit tehet a másik a helyzet javítása érdekében. „Arra kérlek, hogy vidd ki a ruhákat a fürdőszobába”. „Ez egy egyszerű, cselekedhető dolog, és gyakran nagyon megkönnyebbülnek tőle: csak ennyit kell tennem? De jó, végre nem nekem kell kitalálnom! Ennyivel szívesen hozzájárulok!” – fogalmaz Pynky.
Nem eltaposni, megegyezni
Így ugyanis leegyszerűsödik a helyzet. Nem arra koncentráltunk, hogy a másik ilyen vagy olyan (lusta, rendetlen, vagy bármi más), hanem arra, hogy mit szeretnénk, és mit tehetünk annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Mégpedig úgy, hogy ez a másik számára se okozzon aránytalan nehézséget. Korrekt? Korrekt. Benne van mindenki szempontja? Igen! (Ebből is látszik, hogy a saját szükségletünk tiszteletben tartása – mondanám megint, hogy self care – nem arról szól, hogy acélbetétes munkavédelmi cipővel lépünk rá mások jogaira. Arról szól, hogy mi is odaülünk ahhoz a bizonyos asztalhoz, ahol a döntések születnek. Képviseljük a szükségleteinket és felelősséget is vállalunk értük.)
Miért nekem kell már megint udvarolnom?
Persze van az a helyzet, amikor úgy érezzük, hogy a francba, már megint nekünk kell lábujjhegyen körbeudvarolni a másikat, ahelyett, hogy ő elsőre is tudná mi a dolga. Pynky a „miért épp nekem kell lépnem” kérdésre azt válaszolja: azért, mert csak én tudom a saját szükségleteimet, ezért csak én tudom azokat megértetni a másikkal. És olyan helyzet is van, amikor úgy érezzük, hogy már százszor kértünk, udvaroltunk, megzenésítettük, pólóra írtuk az igényünket, és mégis újra és újra előáll a kellemetlen helyzet. Pynky ilyenkor felteszi a kérdést: valóban olyan megoldást találtunk, amelyik mindenki számára tartható, vagy csak ráerőltettünk a többiekre egy számunkra megfelelő megfejtést?
Az Erőszakmentes Kommunikáció modellje ugyanis implikálja, hogy megtaláljuk a mindenkinek jó megoldást. A fent vázolt helyzetben például az is tartható lehet, hogy a lakás több pontján, akár minden szobában elhelyezünk egy szennyesládát. Ez mindenkinek praktikusabb, így nagyobb valószínűséggel fog együttműködni. Ebben a példában ugyanis a szükségletek: rend, praktikum, együttműködés.
Nem az a fontos, hogy „normálisék” hogy csinálják, hanem az, hogy mi hogyan tudunk a legjobban működni. „A lényeg, hogy magunkkal és a másikkal is legyen őszinte szándékunk a kapcsolatra. Fogalmazzuk meg a saját igényeinket, és őszintén, odafordulva reagáljunk a másikéra. Ettől egyébként – ha nem is rögtön elsőre – de még a legzárkózottabb ember is meg szokott nyílni, hiszen azt érzi, hogy őt is figyelembe veszik” – teszi hozzá a tréner.
Ha személyesen is tanulnál Pynkytől az Erőszakmentes Kommunikációról, itt veheted fel vele a kapcsolatot a weboldalán vagy a Facebookon. Ha pedig több napra is elmerülnél az EMK világában, akkor látogass el június 28-29.-én Siófokra a III. Balatoni Mezítlábas EMK Fesztiválra, ahol számtalan előadás, workshop, program szól majd erről.