Célokról, tervezésről szinte minden év elején írok a blogban. Nem az én egyéni mániám a dolog, és nem is egyfajta control freak-ség. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha valamerre el szeretnél indulni, akkor jobb, ha van egy viszonylag határozott terv a kezedben, hogy mégis merre lépj. Viszont a tervezés felségterületén van az a pont is, ahol ez az egész dolog félre tud menni. Ha betű szerint ragaszkodsz a leírtakhoz, akkor viszonylag nagy rá az esély, hogy visszatekintve kudarcnak fogod elkönyvelni az egészet. Olyan ugyanis viszonylag ritkán van, hogy a világ ne dobna be menet közben egy akadályt, egy irányváltást, egy rugalmas reagálást igénylő kerülőutat. Ilyenkor pedig dönteni kell, hogy pontról pontra akarok valamit megvalósítani, vagy inkább a lényegéhez ragaszkodom, a felszínen pedig módosítok ott, ahol kell. És persze időről időre felmerül az a kérdés is, hogy amiket kitűzök, azok vajon tényleg reális célok?
Reális célok kontra túl magas és túl alacsony léc
Ez a „reális célok” dolog a másik, ami viszonylag sok cikkben, videóban felmerül, ha célkitűzésről, tervezésről van szó. De miért is fontos ezt jól belőni?
Főként azért, mert ezzel tudsz fejlődni. A kudarckerülés egyik jeleként szokták felsorolni, ha az ember vagy túl alacsonyra, vagy túl magasra teszi a lécet. A túl alacsony hoz némi sikerélményt, sőt, azt mondanám, néha szükségünk is van ilyen könnyű önbizalom-turbóra, de azért hosszú távon mindenki érzi, hogy ez bizony nem elég. Rutinból, kisujjból kirázni valamit jó érzés, de nem nagy truváj. A túl magas viszont még az önbizalmat se turbózza, csak annyit hoz, hogy „tudtam én, hogy erre se vagyok képes”. Az esélytelenek nyugalma ad némi biztonságérzetet, de hosszú távon többet rombol, mint amennyit segít.
Reális célok = egy kicsivel felette
Na ezért fontosak a reális célok. A reális nem az, ami a komfortzónádon belül tart, hanem az, amihez kicsit kijjebb kell lökdösni annak falát, de nem kell túl nagyot, túl ijesztőt ugrani. Egy kicsit fölé kell célozni annak, amit tervezel, de nem túlságosan sokkal. Ha sikerül megvalósítani, akkor kiderül, hogy tudsz te többet is, mint gondoltad, ezáltal a reális célok fokról fokra növelik az önbizalmadat. Különösen, ha még azért is megveregeted a saját válladat, hogy megígérted, betartottad, mondhatni elszámoltál saját magad felé a teljesítéssel.
Ugyanakkor persze van ebben némi kockázat is. Számolni kell azzal, hogy az élet nem egy nőilapos sikertörténet, hogyaszondja „ugrottam-és-bejött”. Nem mindig jön be. Sőt, ha nem jön be, az néha nagyon nyomorult érzés. Persze van, hogy lehet vagy kell belőle tanulni, de nem fogom támogatni azt a bullshitet sem, hogy ez mindig így van. Viszont ha felállsz, és mész tovább, és csakazértse húzod magadra a komfortzónát, azért megint csak jár a vállveregetés magadtól magadnak. És az ilyen vállveregetésre érdemes pillanatokat érdemes meg- és feljegyezni, hogy lásd, igenis megérdemled az önbizalmat és a dicséretet.
Ezzel szeretnék most mindenkinek boldog új évet kívánni: arccal a reális célok felé!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Olvasd el ezt is a tervezésről és a célokról!
Úgy csináld, ahogy neked jó, és ne az elvárások szerint!
Újévi fogadalom helyett egyszerűsítés és élvezet