Mostanában egyre többször sóhajtasz fel a régi karácsonyok hangulatát felidézve? Zavar, hogy „elüzletiesedett”, hogy „rohanás lett belőle”, hogy „már nem olyan mint régen”? Akkor figyelj. Mesélek valamit a régi karácsonyok, a nosztalgia és az önszabotáló elvárások közötti finom összefonódásról.
Ilyenkor, karácsony előtt egyrészt mindenhonnan ömlik a tökéletes ünnepet vizionáló cukormáz, másrészt meg mindenki azt tanácsolja, hogy engedd el végre az elvárásokat, hogy ugyan kevésbé tökéletes, ámde legalább jó hangulatú legyen a karácsony. És persze, köztes megoldásként jön a nosztalgia is csőstül: mert akkor ugye, amikor még nem volt „elüzletiesedett” a karácsony, még minden jó volt. Amikor konzum szaloncukor lógott a fán, akkor még romlatlan volt a világ. Ó, a régi karácsonyok…
A „régen minden jobb volt” csapdája
És itt jön a baromi nagy csapda. Mert a külső elvárásokat még csak-csak el lehet dobni. Meg lehet tanulni nem aggódni a takarítás ellenére is fennmaradó pormacskán, a csálé fán, a hat fogás helyett „csak” háromfogásos vacsorán a jókedv kedvéért. A kritikus vendéget meg egyszerűen elkerüljük, amennyire lehet, vagy ha nem, akkor egyik fülön be, a másikon ki a megjegyzése. Ez sem egyszerű, de még mindig a könnyebb eset.
Sokkal nehezebb a saját, belső elvárásaink ellen fellépni. Márpedig a karácsonyi nosztalgia, különösen, ha beleszaladunk a „régen minden jobb volt” című marhaságba, ezeket erősíti. Hiszen gyerekként mindenki máshogy nézett a fára, más hangulattal élte meg a karácsonyt, és ha nem volt alapjában nagyon traumatikus a gyerekkora, akkor kellemes érzésekkel emlékszik vissza a régi karácsonyok képeire, illataira, ételeire.
A régi karácsonyok nem a mai karácsonyok
Ezzel önmagában nincs is gond. A gond akkor kezdődik, amikor kötelességünknek érezzük reprodukálni mindazt, ami a régi karácsonyok varázsából bennünk él. Tökéletesen persze, úgy, hogy ugyanazt érezzük most is, mint 20-30-40 éve. Sőt, ne csak mi érezzük úgy, hanem a párunk, napláne a gyerekeink is, hiszen a hagyomány, ugye. Aztán szomorúan sóhajtozunk, ha már bennünk sem jönnek elő ugyanazok az érzések, a gyerekeink meg nem is értik, mit akarunk. Mert ma már nem olyanok a karácsonyok. Bezzeg régen minden jobb volt. Mert a régi karácsonyok hangulata, ugye…
A régi karácsonyok hangulata nem jön elő csettintésre
Az van, hogy a régi karácsonyok hangulatát ma már aligha lehet egy az egyben átélni. Nem azért, mert a világ úgy en bloc rosszabb lett, mert már a karácsony sem az igazi, hanem azért, mert ezzel egy illúziót kergetünk. A gyerekkori élményeinket ugyanis normális esetben megszépítette az időbeli távolság.
Ezen kívül eltelt ama bizonyos régi karácsonyok óta 20-30-40 év. Az lenne a csoda, ha sem a világ, sem mi nem változtunk volna meg. Nem biztos, hogy jól éreznénk magunkat az ennyire állandóban. Szóval változtunk. A világ is, elég sokat, mi is. Ami akkor csodálatos volt, az ma már nem az. Akkor felvillanyozott a játékbaba, de örülnél neki, ha ma is azt kapnál? Meg egyáltalán, minden karácsonyra? Na ugye. A gyereked is másra vágyik, egyszerűen azért, mert ő egy másik korban nő fel éppen.
Megújulni nem szégyen!
De akkor mit kezdjünk ezzel? Törődjünk bele, hogy a karácsony már nem ugyanaz? Nos, az biztos, hogy nem ugyanaz, de attól még lehet jó, és ami ennél is fontosabb, a tied. Csak nem kell mindenáron a régi karácsonyok légkörét etalonnak tekinteni. Nem kell minden hagyományt kidobni, ami nagyon a szívedhez nőtt, azt őrizd tovább nyugodtan, annak helye van. De az „így szoktuk” hamis biztonságát érdemesebb elfelejteni. Nyugodtan lehet 2021-es karácsonyt csinálni ahelyett, hogy az 1977-est sírnánk vissza. És nyugodtan lehet akár minden évben újra- és újratervezni, hozzátenni, kihagyni, ami csak jólesik. Az a jó, amitől itt és most jól érezzük magunkat. A gyerekeknek pedig sokkal nagyobb ajándék, ha nem a fals nosztalgiát tanulják meg etalonként, hanem a rugalmas megújulásra való képességet – amelyben helye van a hagyományosnak és akár a teljesen szokatlannak is.
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com Unsplash.com