Mit olvass utazás előtt? Vár a Csejte – Velence – Párizs tengely

(Szponzorált tartalom) Mikor lenne itt a legjobb ideje egy történelmi, romantikus trilógiának, mint nyáron, utazás előtt, közben, után, esetleg helyett? Ezért mesélek most életmód-tanácsadó könyvek helyett egy olyan történelmi-romantikus történet-sorozatról, amely úgy beszippantott, mint kevés másik.

R. Kelényi Angelika Az ártatlan című regénysorozatának első kötetét, A grófnő árnyékában-t még tavaly kaptam ajándékba személyesen az írónőtől a Cosmopolitan Blogger Days-en. Egy darabig halogattam, Mindig volt más, amit épp olvastam, ráadásul nem is vagyok kimondottan egy romantikus történeteken edződött csajszi. A történelmi témák viszont mindig a szívügyeim, akár filmről akár könyvről legyen szó, vagyis azért nem tartott sokáig a halogatás. Egyszer csak belefogtam, aztán meg annyi is lett nekem, meg az alvásnak, mert nem tudtam letenni. Úgyhogy a nyári utazás előtt még gyorsan elolvastam a másik két részt is, hogy aztán nektek is elmesélhessem, hogy tetszett.

Felvidéki utazás előtt: Csejte várának titkai

A grófnő árnyékában főhőse, Fabricius Flóra, egy pozsonyi orvos lánya, apja halála után, 1609-ben Csejte várába indul, hogy felkutassa nővérét, aki az ottani úrnő szolgálatába szegődött, de jó ideje nem hallottak róla. Ha a történelmi tanulmányaid okán a Csejte helységnév megrázogat egy vészcsengőt, akkor jó felé jársz. A vár úrnője ugyanis ebben az időben nem más volt, mint Báthory Erzsébet. Ő az, akiről úgy tartják, hogy szépsége megőrzése végett fiatal lányok vérében fürdött, és egyéb galádságokat is elkövetett. Vagy nem, hiszen a mai történettudomány alapos kételyeket fogalmazott meg a vádakkal szemben.

Nem árulom el előre, hogy vajon igazak lehetnek-e a grófnővel szemben felhozottak, hiszen utazás előtt még Fabricius Flóra sem tudhatta, hová kerül, és mit fog kideríteni. Ahogy azt sem tudhatta, hogy kötelező jelleggel itt is felbukkan egy jóképű, fiatal és értelmes itáliai lovag, Lorenzo Mariani, csak hogy a szerelmi szál se legyen elhanyagolva. Persze ez a vonal sem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk…

Olaszországi utazás előtt: Velence, és bűnös örömei

A trilógia második részében főhőseink Mariani szülővárosába, Velencébe érkeznek, de persze itt is megtalálják őket a bonyodalmak. Lorenzo egy régi ismerősét vádolják meg gyilkossággal, így újra nyomozni kell, és kalandokba kell keveredni a lagúnák városának, és híres karneváljának díszletei között. Ez a rész különösen a kedvencemmé vált, ugyanis nem egyszer, nem kétszer jártam már Velencében, és eddig mindig tudott újat, szépet mutatni. Épp ezért jó volt gondolatban az ismerős utcákon csatangolni, pár évszázaddal korábban. Ja, és A velencei kurtizán az egyik kedvenc filmem, hát, ebben a könyvben kicsit oda is visszacsöppentem (annak ellenére, hogy a film némileg korábban játszódik, mint A bűnös örömök városa című könyv). Ha Olaszországba készülsz a nyáron, mindenképpen ajánlom, utazás előtt, felkészülésként.

Ezt olvastad már? Egy könyv mindarról, amit a natúrkozmetikumokról tudni kell

Francia utazás előtt: Párizs, az intrikák városa

A harmadik, és egyben befejező rész állomása Párizs, IV. Henrik udvara. Párizs valóban megér egy misét, ahogyan azt a király szállóigévé vált mondata hirdeti. Ha azt gondolta valaki, hogy Velencében dúl az intrika és az összeesküvés, akkor nem tévedett – a párizsi budoárok hölgyeihez képest viszont fúrás-faragásban és kavarásban a kanyarban nincsenek a jó velenceiek. Ennek szellemében keverednek egyre cifrább dolgokba a hőseink is, miközben az utazás előtt, közben és után az érzelmi életük gubancait is igyekeznek kibogozni (mondom, hogy a szerelmi szál sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik).

Ezt olvastad már? Egy könyv arról, mitől is jó dánnak lenni

Tetszett? Igen!

És hogy tetszett-e a történet? Nagyon! Egyik kötetet sem tudtam letenni. Valahai töri szakos bölcsészként nekem nagyon számít, hogy hitelesen vissza tudja-e adni az adott kort az író, vannak-e a regényben durva tévedések. Nos, R. Kelényi Angelika történelmileg is nagyon felkészült, íróként pedig remekül szövi a történetet. Pont olyan arányban adagolja a színes-szagos történelmi forgatagot, a krimit, a néha kicsit horrorisztikus részleteket, és a szerelmi vonalat, hogy egyikből se lesz túl sok. Tökéletesen jók az arányok, és hitelesek a jelenetek.

A főhősökkel sem nehéz megbarátkozni. Flóra üde, fiatal, valóban ártatlan, ugyanakkor vagány lány, aki ráadásul nem retten vissza egy-két meredekebb kalandtól sem. Mariani szegény néha kicsit kihúzta nálam a gyufát a „nem adom át magam az érzelmeimnek, elvégre én FÉRFI vagyok” játszmázásával, de ez legyen az én gondom. Öreg vagyok én már az ilyen játékokhoz, meg nem is tartom ezt igazán az érzelmi érettség jelének. De egyszerűen tudjuk be annak a dolgot, hogy abban a korban, amikor a cselekmény zajlik, még dúlt a macsóság. (Na meg persze ma is vannak ilyen pasik, és nem csak a huszonéves korosztályban.) Azért alapvetően a cuki velencei fiatalember is szimpatikus volt, csak időnként hálát adok a 21. századért, amikor jó esetben nem feltétlenül kell ezeket a köröket megfutni egy értelmes kapcsolatban (a rosszabb esetet meg hagyjuk).

Ezen kívül viszont tényleg nem volt dolog, amit ne értékeltem volna a könyvben, mindig fordulatos volt a cselekmény, nem ült le egy pillanatra sem, és engedett egy kis bepillantást a nagy, történelemkönyvi események hátterébe. Ez utóbbi pedig nálam mindig óriási plusz pont. Vagyis kíváncsivá váltam, alig várom, hogy elolvashassam az írónő más regényeit is. És még egy óriási dicséret az ötletes és szép, dupla borítónak, jó kézbe venni a könyvet És nem tudom, ki a modell, de csodaszép.

A könyveket köszönöm az Álomgyár Kiadónak!