5 dolog, amit szeretek Olaszországban

Hagyományos, been-there-done-that útibeszámoló helyett inkább elmesélem, melyik volt az az öt dolog, amelyiket nagyon bírtam, illetve bírok Olaszországban. Persze jóval több is van, mint öt, kábé holnap estig tudnám sorolni, de az idei nyaraláson épp ezek fogtak meg. Vannak köztük újkeletűek, újra-felfedezettek, és több éves érvényűek, egyszerű szubjektív válogatás.

Az életmód. Ahogy a legegyszerűbb Margherita pizza is fantasztikusan ízletes cuccá válik a kezükben. Ahogy lazulnak a tengerparton, mernek sziesztázni, leállni, nem görcsölni. Ahogy mindenbe visznek egy kis élvezetet, az öltözködéstől a kávézásig. Tudom, ez mind közhely, de olyan közhely, amelynek van alapja. Mindig képes vagyok rácsodálkozni.

A történelmi levegő. Eredeti végzettségem szerint történész vagyok, vagyis nekem ez az ország aranybánya. Ravenna és a mozaikok, Ferrara főtere a katedrálissal és az Este-palotával, meg egyáltalán, hogy eldobsz egy követ, és tuti, valamilyen történelmi emléket találsz el vele. Ráadásul annak a híve vagyok, hogy ha az ember gyereke nem áll ellen megrögzötten, akkor terheljük annyi kultúrával, amennyit be tud fogadni, szóval a hatéves nagyobbikat már bevittem a San Vitale bazilikába, hadd kapja az ívet. Tetszett neki, azaz nagyon nem nyúltam mellé (oké, úgy könnyű, hogy a nappaliban is a Playmobil lovagok szoktak csatázni a rómaiakkal) 🙂

Ferrara

A kemping(ek). Ha jól számolom, ez a harmadik kemping, ahol voltunk, eddig mindegyik maximálisan tiszta és rendezett volt, saját tengerparttal, stranddal, bevásárlóegységekkel, és rengeteg programmal. Ez a mostani (Mare e Pineta kemping, Lido degli Estensi, Ravennától 30 kilométerre) kifejezetten sportbeach volt délelőtt és délután ingyenes sportprogramokkal (az íjászattól a fociig, a strandröpitől a vízi aerobikig), gyúróteremmel, uszodával, rendelésre készülő tönkölypizzával.

A tengerparti jóga. Ezt most próbáltam először, de valami eszméletlen nagy flow. Este fél hétkor volt minden nap a tengerparton, amikor épp nem csavarogtunk szanaszét, akkor mentem is rendesen. Ilyenkor már nem éget a nap, fúj a szél, lassanként ürül ki a tengerpart, mennek haza a népek, aranyszínbe fordul az egész, szóval elképesztően gyönyörű a környezet, a jóga meg ugye már önmagában is… Ha olyan helyen jártok, ahol lehetőségetek van rá, próbáljátok ki 🙂

Trieszt. Szívemcsücske város. Először azért akartam mindenáron látni, mert mégiscsak Rhapsodyland, és sikerült is rögtön elsőre belecsapni vele a lecsóba. Az utóbbi tíz évben most jártam harmadszor arra, mindig új szeleteit látom, és mindig új arcát mutatja, és újra és újra, egyre jobban tetszik. Kedvelem a Budapesthez való hasonlatosságát, a mégis-mediterrán hangulatát, a főterét, a sziklás tengerpartját, a környezetét. Most sikerült zuhogó esőben felkeresni, és a hegyre felvezető, szűk utcák egy részét is bejárni, arrafelé elhagyni a várost a szlovén határ irányában, újabb íz, újabb, szelet, újabb szerethetőség. Ja, és jó a kávé 🙂

Áztunk, de szeretjük 🙂