Sok-sok éve már, hogy interjút készítettem az egyik első minőségi teaüzlet tulajdonosával (akkor még jóval kevesebb volt belőlük, mint mostanában). Addig csak a filteres teákat ittam literszám, meg a kávéval ápoltam egyre halványuló jó viszonyt, ám ez az interjú, és főleg az interjúalany pillanatok alatt megtérített. Utána hetekig a teás szakirodalmat bújtam, és a különféle szálas teákkal ismerkedtem. Azóta is orbitális teasznob vagyok, ha nincs itthon legalább tízféle tea, már rosszul érzem magam. A kávéról elég nagy részben leszoktam: tulajdonképpen sosem szerettem igazán az ízét. Ma már szinte csak jegeskávét és frappét iszom (nyáron), télen pedig egy-egy cappuccinót. Általában kávézóba beülve, szertartásosan, szemlélődés közben. Amikor viszont nincs kávéház a láthatáron, a normál reggeli és délutáni koffeinadagom egyértelműen a tea: hol a zöld, hol a fekete, hol az ízesített, hol a teljesen natúr verzió.
Most, hogy befutott a hideg, még jobban esik a forró tea. Ezért néztem szét a Pinteresten, hogy izgalmas, új változatokat keressek. Ezeket találtam, nekem nagyon bejönnek.
Karamellás-vaníliás Chai Latte
Ahogy az indiai konyhának, úgy az indiai teának is rajongója vagyok, sőt, a tejes változatok sem ijesztenek meg (Angliában turistáskodva is hamar rákaptam a tejes teára, szerintem egészen rendes találmány). Úgyhogy ez a Chai Latte variáció rögtön szimpatikus lett, már amennyiben persze hízókúrázni is szeretnék egy kicsit.
A recept szerint két csésze vízhez két szem bors, három szegfűszeg, negyed kávéskanál őrölt szerecsendió, fél kávéskanál őrölt kardamom, fél kávéskanál őrölt gyömbér, egy fahéjrúd, két filter fekete tea (én inkább egy-két kávéskanálnyi szálas indiai teával csinálnám, mondom, sznob vagyok), egy-két evőkanál karamellszirup, egy teáskanál vaníliakivomat, és fél csésze tej szükséges. A vizet fel kell forralni a fűszerekkel, és legalább 5 percig, de inkább tovább főzni, hogy a fűszerek kiadják az ízüket. A tűzről levéve áztasd bele a teát, és hagyd állni 5-6 percig. Szűrd le, keverd bele a karamellszirupot és a vaníliakivonatot. majd add hozzá a meleg tejet. Ha aktuális egy kis hízókúra, akkor tejszínhab is mehet a tetejére, karamellsziruppal lelocsolva. (Eredeti recept itt)
Forró áfonyás tea
Kell hozzá egy csésze friss áfonya, de szerintem az aszalttól sem sértődik meg. Az eredeti recept 3 evőkanál barna cukrot ír négy adagra, szerintem ez rengeteg, én inkább max. 3 teáskanállal tennék bele. 2 teáskanál orange pekoe tealevél megy bele, 2 csík narancshéj (csakis bionarancsból, a többi vegyszeres, bele ne tedd az italodba!), és négy, és egynegyed csésze víz. Az áfonyát, a cukrot, a teát és a narancshéjat tedd egy kis lábasba, add hozzá a vizet, és főzd 10 percig, majd vedd le a tűzről. Szűrd le, és máris ihatod. (Eredeti recept itt.)
Fűszeres-citrusos forróság
Szükséged lesz hozzá forró vízre, egy teafilterre (vagy ha olyan sznob vagy, mint én, akkor egy kávés- vagy teáskanál szálas teára, attól függően, milyen erősre akarod) egy teáskanál citromlére, egy-két teáskanál mézre (az eredeti recept narancsvirágmézet ír, de szerintem a pórias vegyes virágméz is jó bele), egy fahéjrúdra, egy csillagánizsra, egy narancs héjára (bionarancs, nem győzöm hangsúlyozni, bionarancs!), egy szelet gyömbérre, és két szegfűszegre. Tedd a filtert egy csészébe, öntsd rá a forró vizet, majd add hozzá a fűszereket. Hagyd állni, szűrd le, és ha egy kicsit kihűlt, keverd hozzá a mézet (az eredeti leírás szerint még forrón kéne, de miért ne hagyjuk érintetlenül a mézben levő hasznos anyagokat, amelyeket a forró víz tönkrevágna?), és tálalhatod. (Eredeti recept itt.)