Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy a nagyobb ruhatárfrissítések előtt érdemes alaposan körülnézni a szekrényben, és kidobálni mindent, ami felesleges. Egyrészt érdemes megszabadulni a “majd jó lesz valamire” címszóval megtartott ócskaságoktól, amelyek csak a helyet foglalják, másrészt pedig jó, ha nem a zsúfolt szekrénybe próbálod betuszkolni az új szerzeményeket, hogy aztán úgy húzd ki onnan, mint a kutya szájából. Az ezotériában járatosak azt is mondják, hogy ilyenkor felszabadulnak az energiák, jobban áramlik a csí, út nyílik a változásnak, szóval mindenképp érdemes megpróbálni.
Hogy egész őszinte legyek, én nem hiszek abban az alapszabályban, hogy mindennek mennie kell, amit két éve nem viseltél. Ha főként klasszikus szabásvonalakban gondolkodsz, és nem változik gyorsan az alakod, nem kell erre rágörcsölni. Egy nagyobb szekrénytúráskor például előszedtem egy olyan farmerszoknyát, ami teljesen klasszikus, egyenes szabású, bármikor felvehető, mégis hosszú évekig hevert kihasználatlanul – ja, és 18 évesen vettem. De máskor is húztam már elő a szekrényből 6 éve nem hordott fekete nadrágot, amiről aztán kiderült, hogy jé, most teljesen divatos. Az is tény, hogy a divat eléggé ciklikus, olyan szabásvonalak térhetnek vissza, amelyekről sose hitted volna, hogy az első őrület lecsengése után bárki bármikor képes lesz még felvenni őket. Persze arra érdemes figyelni, hogy sosem pontosan ugyanúgy térnek vissza a dolgok, szóval ha az illető ruhán van egy olyan részlet, amitől látszik, hogy egy 20 éves darabot próbálsz kétségbeesetten újrahasznosítani, akkor inkább felejtsd el.
Image courtesy of photostock/ FreeDigitalPhotos.net |
De akkor hogyan is kellene ennek nekifogni? Az első, és legegyszerűbb dolog az elhasznált dolgok levadászása. Ami kopott, kinyúlt, foltos, az menjen, akármennyire is szeretted. Épp azért használódott el, mert sokat hordtad, így van ez a kedvenc ruhadarabokkal.
Amit mindenképp dobj ki:
– az elszürkült, kinyúlt, tartásukat vesztett, kilógó merevítőjű melltartókat, a kifakult, kinyúlt bugyikat, zoknikat, a megkopott fürdőruhákat,
– a kitérdelt, kikopott farmer- és szövetnadrágokat,
– az elnyúlt nyakú vagy törzsű, foltos pólókat,
– a kinyúlt, bolyhos pulóvereket (a ruhaborotva egy ideig felfrissíti őket, de van olyan helyzet, amikor már felesleges vele vacakolni),
– minden, ami elvesztette a formáját,
– a letaposott sarkú, kijárt, vagy egyszerűen csak kényelmetlen cipőket.
Most jön a nehezebb forduló, és itt lép be az, amit coachként és stílustanácsadóként is állandóan hangsúlyozok: a stílus alapja nem más, mint az önismeret. És persze a kellő, kíméletlen őszinteség önmagaddal. Mert miután a tényleg gázul kinéző cuccokat kiraktad, azok következnek, amelyek még jó állapotban vannak, és amelyeket tulajdonképpen meg is tarthatnál. Ilyenkor pedig bizony szembesülni kell önmagaddal:
– Például be kell ismerned, ha valami egyszerűen egy elhibázott vásárlás következtében landolt a szekrényedben. Ez nem mindig egyszerű, az ember sokáig önigazol, próbálja mentegetni a döntését, hogy “de ezzel és ezzel felvéve egészen jó” és különben is “csak egy kicsit kéne átszabni”, de az igazság az, hogy az ilyen cuccok általában tényleg csak a helyet foglalják. Ha a lelked mélyén érzed, hogy ez valahogy nem a tiéd, menjen.
– Ugyanez a helyzet az alakváltozásokkal. Hajlamosak vagyunk sokáig megtartani a “majd belefogyok” jeligéjű cuccainkat, de érdemes itt is kíméletlenül őszintének lenni magaddal. Nyugodtan valld be, ha a fogyókúra céljaként azt tűzted ki, hogy a 42-es méretről lemenj a 38-asra. Ez teljesen oké, de akkor ne őrizgesd tovább a 36-os skinny farmert, amelyikben az egyetemen bulizni jártál.
– Mert igen, változunk, és változnak az élethelyzetek is. Lehet, hogy régen előszeretettel hordtál cuki, cicás pólót, de ma már gyerekesnek érzed? Semmi gond, mások majd örülnek neki. 20 évesen el sem tudtad képzelni, hogy valamit ne cipőkanállal kelljen magadra feszegetni, ma viszont a boyfriend farmer a kedvenc viseleted? Oké. Vagy épp ellenkezőleg, kockás ingről váltottál nőiesebb stílusra? Ez is oké, csak valdd be magadnak. Nem kell szégyenkezned semmiért, nem kell harminc évre leragadni ugyanannál a vonalnál (és különben is, csak az ökör következetes). Vagyis pakolj ki mindent, amit már nem érzel közel magadhoz.
Image courtesy of anankkml/ FreeDigitalPhotos.net |
De mi legyen azzal, aminek mennie kell?
– Ami jó állapotú, és szerinted a barátnőid még szívesen viselnék, azt ajándékozd el. Rendezhettek ruhacsere-partit is, nagy buli. Mindenki bedobja a közösbe, ami nála feleslegessé vált, és válogat pár darabot a nagy közös kosárból. A próbálgatásból általában nagy röhögések szoktak kisülni, és az sem árt, ha kíméletlenül kritikusak vagytok egymással, hogy tényleg mindenki azt vigye haza, ami a legjobban áll neki. Nem utolsó sorban pedig nulla forintból frissül a ruhatárad. Ami megmarad, azt odaadhatjátok a rászorulóknak, vagy elpasszolhatjátok a neten, a bevételt pedig közösen elsütizhetitek.
– A teljesen jó cuccokat el is adhatod. Irány a garázsvásár, az aukciós oldalak, a használtruhás Facebook-oldalak. Ha jó állapotban van, és divatos, csak neked nem jó már, biztos lesz gazdája, a bevételből pedig vehetsz új cuccokat.
– A rászorulóknak is odaadhatsz néhány ruhát. Ha jó állapotú, csak neked már nem illik bele a stílusodba, attól még örülhet neki valaki. A viseltes, ócska ruháktól viszont ne így szabadulj meg.(az adományozási lehetőségekről itt is írtam).
– A törölközők, takarók, lepedők, ágyneműhuzatok az állatmenhelyeken, állatorvosi rendelőkben is jó szolgálatot tesznek.
– A H&M-ben egy szatyor, akár géprongy állagú ruháért fél évig beváltható, 500 forintos kupont kapsz, amelyet 2990 forintos vásárlásnál válthatsz be. Egyszerre két szatyornyi ruhával mehetsz az áruházba, és egy vásárlásnál egy kupont hasznosíthatsz.
Pingback: 3+1 őszi trend: csak kiveszed a szekrényből, és máris jól nézel ki!
Pingback: Boldoggá tesz-e a minimalizmus? Te mit gondolsz? - Zöldsaláta
Pingback: Gardróbrendezés a gyakorlatban: így kezdj hozzá! - Zöldsaláta