Az a helyzet, hogy tavaly betöltöttem azt a bizonyos, sokak által vízválasztónak tekintett ötvenet. Ez egy matematikai tény, nincs is kedvem letagadni (amúgy sem vagyok híve a „tagadjunk le a korunkból” mozgalmaknak), de arra a kérdésre, hogy milyen ötvenesnek lenni, nem tudok válaszolni. Bár az agyam megbirkózik ezzel az egyszerű matematikával, lélekben valahogy nem azonosítom magam az „ötvenplusszal”. Különösen úgy,. hogy több okból is úgy érzem, hogy X-generációsként sokkal inkább élem az Y-generációsok életét, mint az „ikszesekét”. Endrei Judit Korhatártalanul című könyve viszont sokat elmond arról, hogy hogy kellene ebből az „ötvenpluszos” életből a lehető legtöbbet kihozni.
Akivel élmény beszélgetni
Az a korosztály vagyok, akinek, még a Magyar Televízió fénykorában Endrei Judit volt A Tévés. Így, nagybetűvel. A Tévés, aki nemcsak szép, hanem szakmailag is mindig a topon van, aki bármelyik riportalanyra másodpercek alatt hangolódik rá. Amikor tavaly én készítettem vele egy interjút, ráerősített ezekre az élményeimre végtelen empátiájával, kedvességével. Ráadásul kiderült, hogy egy napon születtünk (Béres Alexandra, Endrei Judit – szerintem elég klassz ez a május 7.-i csapat 😊 ). Akkor küldött nekem a könyveiből is, amelynek egyik darabja a Korhatártalanul – 50 után is aktívan című kötet.
Egészséges életmód korhatártalanul
Bár a Korhatártalanul című kötet elsősorban az ötvenen felülieknek szól, szerintem ötven alatt is bőven van mit olvasni benne. Hiszen az egészséges életmód az minden korban egészséges életmód, és Judit könyve ehhez ad remek, földön járó tippeket, méghozzá jeles szakértők – orvos, pszichológus, pénzügyi szakember – közreműködésével. Persze szó esik benne az öregedésről, de arról is, amiről az első bekezdésben írtam: hogy a korábban valóban B-oldalnak tekintett ötven ma már úgy megy el mellettünk, hogy lényegében fel sem fogjuk, csak éljük azt az életet, amit korábban a harmincasok sem. Persze ne legyünk naivak, vannak, akik nagyon is hajlamosak „vénnek” tekinteni az ötvenen felülieket – és nem csak a hamvas tizenévesekre jellemző ez a hozzáállás. Vagyis az ageizmus jelenségével tisztában kell lennünk, csak épp nem feltétlenül kell felülni erre a vonatra.
Korhatártalanul érdekes
A kedvenc fejezeteim a könyvben természetesen az életmódról, mozgásról, pszichéről szólnak. Juditról érdemes tudni, hogy a gyaloglás nagykövete, a Facebookon gyaloglócsoportot is fenntart. A diéta terén pedig, a szélsőségektől való mentesség jegyében a mediterrán diétáról ír bővebben. Ez a szélsőségektől, divatirányzatoktól való mentesség különösen szimpatikus nekem a könyvben, és Judit személyiségében is. És valahogy úgy érzem, hogy ez az, amit mindenképp az 50 feletti kor javára írok: hogy már nem dőlünk be olyan könnyen. Hogy már láttunk ezt-azt, tehát hajlamosabbak vagyunk megkérdőjelezni mindent, amit korábban „nagy igazságnak” ismertünk el. (Jó esetben persze, mert azért sokan vannak azok is, akik megragadnak a „megmondták, úgy van” világában.) És azért tegyük hozzá: nagyjából mi vagyunk az első generáció, aki ezt megteszi, hiszen pár évtizeddel korábban az ötvenedik születésnapon egy nő már elkezdett a nyugdíjas létre készülődni.
Judit azt írta nekem a könyve első oldalára dedikációként: „Hidd el, 50 után is van élet.” Én annyit tennék hozzá: naná, hogy van! Simán rá lehet találni ilyenkor a harmóniánkra – aki másként hiszi, annak pedig nagyon nagy hasznára lehetnek az ilyen harmonikus, érett személyiségek, az „influencer” szó lehető legjobb értelmében. Vagyis Juditot nagyon-nagyon érdemes követni könyvben, a Facebookon, a Youtube-on, és a Korhatártalanul klub rendezvényein is. 50 alatt és felett egyaránt – valóban korhatártalanul.