Nekem gyerekként valahogy kimaradt a bodzaszörp az életemből: volt málnaszörp, meg meggyszörp, meg hasonlók, de bodza az épp nem. Viszont mostanában annyira tele volt vele minden gasztroblog, hogy egyszerűen nem tudtam nem beleütközni, akárhová is néztem. Muszáj volt kipróbálni, na 🙂 Arra persze nem vállalkoztam, hogy magam állítsam elő a nedűt bodzából, de úgy döntöttem, hogy első körben a “bóti” is megteszi. Azóta a bodzaszörpös, bodzás-limonádés-gyümölcsös italok tömege készül nálam.
A sima bodzaszörpből egyébként úgy lett mindenféle ínyenc limonádészerűség, hogy első blikkre megállapítottam: nekem ez bizony így túl édes. Így aztán a gyümölcsös limonádék mintájára beledobáltam, ami épp otthon volt: próbáltam cseresznyével, barackkal, rózsavízzel és citrommal, meggyel, most ha jól nézem, a ribizli jön, És persze sok jéggel. De olyan is volt, hogy nem volt kedvem a jégkockatartóval bíbelődni és gyümölcsöt magozni, így belezúdítottam egy marék fagyasztott, magozott meggyet. Eddig minden verzió bejött. Már csak a fiamat kellene rávenni, hogy ne ragaszkodjon mániákusan a jól bevált almalevéhez….