Rég volt ilyen pörgős a nyár, mint az idei, úgyhogy ha iskolás lennék, sok oldalt megtöltene a “nyári élményeim” fogalmazás. Ez most egy zanzásított, testi-lelki-szellemi wellnessre kihegyezett változat, összefoglalóként. Íme a vázlatos felsorolás.
A nyár kajája: a hummusz. Nagyon durván rácuppantam, és mivel répaszeletekkel mártogatom, kábé annyi répát fogyasztok naponta, mint egy átlagos nyúl. De még mindig nem unom. 🙂
 |
| Totál addiktív (Fotó. pixabay.com) |
A nyár sportja: a futás. Évek óta nem voltam futni, most viszont megint rákaptam. Egy óra stressztelenítő mozgás, jó zene, mi kell még?
A nyár legnagyobb élménye: nekem egyértelműen a Ligur-tengerpart, és persze Cinque Terre. Erről írtam egy külön bejegyzést is, de még mindig dolgozik a dolog a lelkemben. Muszáj visszamenni.
A nyár felismerése: hogy egyre több természetközelségre van szükségem. Én alapvetően ízig-vérig városi ember vagyok, szóval alapvetően nem zavar a beton – egy darabig, akkor viszont nagyon kell valami zöld és természetes. Mostanában egyre gyakrabban jön el az a pillanat, amikor úgy érzem: ZÖLDET!, és elindulok natúra iránt. Persze eddig is szerettem a szabadban lenni, de úgy tűnik, hogy ez egyre fokozódik.
A nyár zenei csúcsa: nem tudok választani. Az Iron Maiden hozta a tőlük megszokott zsenialitást. A Sonata Arctica eljátszotta a nagy kedvenceimet, az Epicának a zuhogó esőben különleges hangulata volt, pedig nem vagyok egy nagy Epica-fan. A Within Temptationt nagyon vártam, kár, hogy a kialakuló szélvihar miatt olyan rövidre kellett fogni, remélem, legközelebb végre egy teljes koncert lesz. De mondhatnám a két Tankcsapdát is (a Maiden előtt és a Within Temptation után), vagy a “rare treasure” díjra erősen pályázó Magnus Rosén világzenei koncertet a nagykállói templomban. Mind zseniség volt a maga nemében.
A nyár itala: rozéfröccs viszonylag ritkán, zöld tea gyakrabban, hideg ásványvíz rendszeresen.
A nyár felfedezése: Tisza-tavi Ökocentrum. Ez is visszatérésgyanús, kicsit a tavalyi Pó-deltai hajókirándulásra emlékeztetett. Azt hiszem, a Tisza-tavat még körbe kell járni egy kicsit.
A nyár felfedezése 2 (ez mai élmény, de még nyár van): Velence Korzó. Nagyipari jellegű áltengerpart, de valahogy mégis tetszik. Ráadásul nincs messze, és sajnos a Budapest környéki strandoktól és tavaktól egyelőre nem vagyok elájulva (ha valaki tud jót, mondjon, minden ötletre vevő vagyok). Szóval egy gyors, hétvégi csobbanásra épp megfelelő.