Egészséges életmód és egészséges táplálkozás ide vagy oda, hangsúlyosan azt vallom, hogy egy normális étrendbe – ésszerű mennyiségben – minden belefér. Akár a cukrászsütemény is, az az igazi, klasszikus, cukorral és vajjal készült, amelyikre még napok múltán is emlékszünk, olyan finom volt. A lényeg a minőség: a vacak, tartósított, fűrészpor-ízű „bóti” egyszerűen nem éri meg, hogy kalóriákat vesztegessünk rá.
 |
| Békebeli hangulat |
Karácsony közeledtével pedig beköszönt az az időszak, amikor egyszerűen muszáj sütit enni és forró csokit inni, és ha már ezt tesszük, akkor olyan helyen tegyük, ahol egészen biztosak lehetünk a minőségben. A Fény utcai Auguszt cukrászda pont ilyen hely: itt minden friss és csúcsminőségű, ahogyan az egy 150 éves, hírneves cukrászdinasztia üzletéhez illik.
 |
| Diós és mákos beigli, a nagy klasszikusok |
A cukrászdába belépve igazi „békebeli” hangulat fogad: ezek után nem meglepetés, hogy a süteményválaszték „derékhadát” is az olyan nagy klasszikusok adják, amilyen például az Auguszt krémes, az ulmi kalács, a diós és mákos beigli, a moszkauer. Ám ez a hagyománytisztelet azzal is párosul, hogy az Auguszt mindig képes a megújulásra: Auguszt Ibolya nemrégiben a neves párizsi cukrászatban, a Belluet Conseilben járt tanulmányúton, és lesett el új mesterfogásokat és szerzett karácsonyi inspirációt Jean-Michael Perruchon mestercukrásztól. Így lett a karácsonyi szezon újdonsága a „gateau de voyage”, azaz az „utazó sütemény”. Ezek azok a finomságok, amelyeket díszdobozba csomagolva vihetünk magunkkal, ha a rokonokhoz, barátokhoz indulunk az ünnepen – szerintem egy ilyen süti sokkal jobb ajándék, és nem utolsó sorban sokkal nagyobb élmény, mint a századik ilyen-olyan tárgy.
 |
|
| Csokoládés “utazó” kenyér |
 |
| …és a csomagolásra szolgáló díszdoboz, Auguszt Olivér munkája |
A csokoládés-aszalt gyümölcsös kenyér mellett Ibolya legújabb kreációja a passiógyümölccsel és kókusszal készült passió-kenyér, és a pisztáciás-málnás kenyér, amelyről még most, a látogatás után jó pár nappal is csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. A málnazselé valami elképesztően ízgazdag, ezt pedig harmonikusan egészíti ki a ropogós pisztácia és a tészta. De abbahagyhatatlan a moszkauer és a beigli is – ez utóbbiból a diósat kóstoltam, de persze van belőle mákos, sőt, gesztenyés, aszalt szilvás, és idei újdonságként fügés is. Az Auguszt cappuccinójánál jobbat pedig évek óta nem ittam: selymes, cseppet sem keserű, és épp annyira édes-tejes, amennyire kell, igazi, harmonikus, melegítő ital.
 |
| Az utolérhetetlen pisztáciás-málnás kenyér. Ismétlésért kiált |
Azt hiszem, valahogy így lehet jól megtartani a hagyományokat: az értékeket akár évszázadokon is átmentve, az újdonságokat pedig mindig beépítve. Az Auguszt az első falatnál feliratkozott a kedvenceim listájára, és ha mostanában valaki meg akar inni velem egy forró csokit, biztosan ezt a cukrászdát fogom javasolni helyszínként. Addig pedig otthon készítem azt a csodás téli édességet, amelyet szintén az Augusztban ettem először. A sült almás pohárkrémet feltétlenül kóstoljátok meg, ha arra jártok, mert nem lehet szabadulni az üdeségétől. Épp ezért próbáltam otthon reprodukálni ezt a finomságot, és bár a cukrász-tudományom igen messze van az Auguszt családétól, vállalhatóra sikerült.
 |
| Sült almás pohárkrém, amelynek amatőr, házi utánzata már beiratkozott az otthoni receptkönyvembe |
Pár szem almát meghámoztam, felkockáztam, és egy kevés cukorral és sok fahéjjal összefőztem. Sütőben sütni még jobb lenne, de lábasban valamivel gyorsabb az ügymenet. Amikor megpuhult, rásegítettem egy kicsit botmixerrel, de csak annyira, hogy maradjanak benne darabos részek is. Amikor kihűlt egy pohár aljára tettem az almás réteget, a tetejére némi tejszínhab, arra pedig egy szelet alma került. Azt hiszem, ez lesz a kedvenc téli desszertem, és azon kattog az agyam, hogy meg kéne csinálni alma helyett mindenféle bogyóssal is…
Fotók: Tóth Milán / tothmilan.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.