Gasztrotúra #4: Bangkok Thai Étterem

Gasztrotúra #4: Bangkok Thai Étterem

Régen jelentkeztem már ezzel a rovattal, úgy látszik, a kisgyerekes lét nem kedvez az étterembe járásnak J Különben épp most határoztuk el családilag, hogy erre márpedig rá fogunk cáfolni: egyre terjednek ezek a jó kis közösségi vásárlós oldalak, aki még nem cuppant rájuk, annak melegen ajánlom őket, nagyon tuti éttermeket és egyéb helyeket lehet velük felfedezni.

A Bangkok például épp így került a látóterünkbe: fogalmam sem volt róla, hogy a Só utcában milyen jó kis thai étterem bújik meg, amíg egyszer nem láttam meg a kuponjukat, és ha már ott volt, le is csaptam rá, úgyis ideje volt már egy kiruccanásnak kettesben a Kedvessel.

thai foodphoto © 2011 stu_spivack | more info (via: Wylio)

Már a hely berendezése is megfogott: van ott minden, a pici házioltártól az aranyhalas akváriumig, mégsem éreztem tolakodónak, műkeletinek, túl soknak. A felszolgálók kedvesek, visszafogottak, maximális pontszám nekik. És a lényeg, vagyis a kaja még csak ezután következett…

Még nem jártam Thaiföldön, vagyis nem igazán tudom, milyen az autentikus thai konyha, a bevásárlóközpontok büféinek tészta-cirke-kicitcípősz jeligéjű kulináris csodái pedig szintén vajmi keveset árulnak el róla. Mindenesetre ahogyan a Bangkokban főznek, az az én ízlésemnek igencsak kedves. Gyömbéres csirkét rendeltem currys rizzsel, szerintem tökéletes volt: épp annyira volt csípős-gyömbéres, amennyire kellett, a zöldségek roppanósak voltak, a csirke finom, a gomba pedig remekül kiegészítette az egészet. A Kedves a sárga csirke-curryre szavazott, szintén currys rizzsel (igen, eléggé szeretjük a curryt, az én főztömet pl. arról lehet felismerni, hogy tutira van benne legalább egy pici): a kókusztej egészen fantasztikusan „kerekítette ki” a fűszerek ízét, azt hiszem erre mondják, hogy „selymes íze van”.
Egy egészséges életmódról szóló blogban muszáj azt is elmesélnem, hogy táplálkozási szempontból sem láttam semmi kivetnivalót a Bangkokban feltálalt fogásokban: sovány csirkehús, zöldségek, rizs, mellé még egy kis saláta – nem csoda, ha a finom késői ebéd után nem degesznek éreztem magam, hanem kellemesen jólakottnak. Szívem szerint máris mennék vissza… J

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .