Tudtad, miért szereted jobban az IKEA komódot, mint a drágán, készen vett bútort? És azt, hogy miért kedvetlenít el, ha a munkád eltűnik a süllyesztőben, akkor is, ha kifizetik? És vajon miért nem sikeres az online társkeresés? Dan Ariely, a viselkedési közgazdaságtan kutatója erre keresi a választ Zseniálisan irracionális című könyvében.
A múlt nyáron már elolvastam Dan Ariely egyik könyvét, amely a pénzzel kapcsolatos döntéseink hátterét elemzi. A Zseniálisan irracionális ennél tágabb területre merészkedik. Az emberi viselkedés titkait kutatja olyan területeken, mint a társkeresés, a munka vagy a megszokás. És persze rendre kiderül mindenhol, hogy amit mi tudatos döntéseknek vélünk, az valójában az érzelmeink és a megszokásaink játéka, de ennek sokszor előnyei is vannak.
„Normális” vagy „megszokott” ?
Vegyük alapból a megszokást. A Zseniálisan Irracionális szerzője leírja az úgynevezett „hedonikus adaptáció” jelenségét: akár jobb lesz hirtelen a helyzetünk, akár rosszabb, egy idő után hozzászokunk, és újabb változásokra lesz szükség ahhoz, hogy kilépjünk a mocsárból. Ez az alapja a „lassan megfőzött béka” híres anekdotájának is, amely szerint, ha a békát forró vízbe dobjuk kiugrik – ám ha a vizet csak lassan, fokozatosan melegítjük alatta, akkor szegény addig ül az egyre langyosabb, majd forróbb szószban, amíg meg nem fő szegény. Hogy a béka mit csinál valójában, azt nem tudom, de hogy mi, emberek meddig vagyunk képesek ülni a langyos trutyiban, nos, arról van némi tapasztalatom.
És ezért tartom áldozathibáztatónak a „ha nem változtatsz, még nem fáj eléggé” hozzáállást is. Fáj az bizony, csak épp megszoktad, fura is lenne, ha nem fájna. Ilyenkor kell baromi nagy tudatosság ahhoz, hogy felismerd: egyszerű megszokással van dolgod, és ideje kilépni a végtelen körből. (Ezért tud nálam piros gomb lenni a mostanában gyakran hangoztatott „normális élet” kifejezés is. Nem normális az sajnos, csak hozzászoktunk az idők során.) De emiatt van az is, hogy nem tudunk eleget vásárolni. Megvesszük a századik akármit, és rögtön kell egy százegyedik is, mert az előzőhöz pillanatokon belül hozzászokunk.
És hogy mi a megoldás? Lényegében az, hogy időnként megszakítsuk valamivel az élményeink sorát, hogy mindig legyen valami apró újdonság, ami feldob. Ne egyszerre rendezzük be például a házat, hanem mondjuk havonta vegyünk bele egy-egy cuccot, rendezkedjünk. Egy kis self-care sosem árthat, mondanám én, szakmai szemszögből. A negatív élményeknél viszont az a self-care, ha gyorsan túl vagyunk rajtuk, aztán lelépünk belőlük, amint lehet.
Zseniálisan irracionális módon szeretünk dolgozni
A Zseniálisan irracionális című könyv másik kedvenc része az volt számomra, amelyből kiderült: szeretünk megdolgozni a jutalomért. Ezért szeretjük jobban a saját kézzel összecsavarozott IKEA bútort, mint a készen vettet, és ezért kell a tortaporba nekünk belekeverni a tojást. És mindez nem csak ránk, emberekre jellemző, hanem az állatokra is: jobban ízlik nekik a kaja, ha meg kell dolgozni érte. Egyetlen kivétel van – kitaláljátok, melyik állat? (Hát persze, hogy a macska.)
De a befejezés, és a munka gyakorlati haszna is fontos. Hiába csinálunk meg valamit, ha utána nem vesszük hasznát, akkor elkedvetlenít a dolog – még akkor is, ha nem ér minket anyagi veszteség emiatt. Az a dolgozó például, akinek rendre befagynak a projektjei, hamar demotivált lesz, hiába kap jó fizetést.
A párválasztásunk is zseniálisan irracionális
És ha ilyen, alapvetően racionális kérdésekben is zseniálisan irracionális döntéseket hozunk, akkor mi a helyzet az egyébként is az irracionalitás körébe sorolt párválasztással? Dan Ariely kutatásai szerint az online párkeresés azért tud nagy csapda lenni az esetek többségében, mert a mérhető tulajdonságokra koncentrál: szemszín, hajszín, magasság, esetleg érdeklődési kör. De vajmi keveset lehet megtudni belőle a sármos nevetésről, meg arról, hogy kinek volt gyerekkori kedvence Fülesmackó, és ki kapott tőle lábrázást. A szépséghez való hozzáállásunk is komolyan játszik. Körülbelül abban a „ligában” keresgélünk, ahová magunkat soroljuk (tegyük hozzá, hogy a férfiak azért bátrabbak ezen a téren). Ha nem elég a szépség, akkor hozzuk be az egyéb tulajdonságokat, a humort, a barátságos természetet, és a többit. Ennyit tehát arról, hogy elsősorban és mindenek felett a belső értékek számítanak.
Azt is jó tudni, hogy ha egy pillanatnyi érzelem hatása alatt hozunk egy döntést (például jókedvünkben virággal köszöntjük az anyóst), akkor azt hajlamosak vagyunk később is ismételni, és szokássá változtatni. Ezek szerint az viszont igaz, hogy érdemes vigyázni az érzelmeinkre, és az ezek alapján való cselekvésre, mert ezekből lesznek a szokások, amelyek az egész életünket meghatározzák. Már persze, ha nem tudunk tényleg olyan racionálisak lenni, hogy egyszer csak előre megfontolt szándékkal kilépjünk ebből a körből. Úgy,. hogy hirtelen felindulásból olyan dolgokat teszünk, amilyeneket jó ötlet lesz többször is megismételni. Mindez viszont csak úgy megy, ha tisztában vagyunk az irracionalitásainkkal – na, pont ebben segíthetnek Dan Ariely, egyébként ellenállhatatlanul vicces könyvei.
A könyvet köszönöm a HVG Könyvek Kiadónak!
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Pixabay.com, HVG Könyvek Kiadó
Pingback: „Egyedül önmagammal és Istennel”: a hit és önismeret útjai - Zöldsaláta