Szilveszter napján illik valamiféle értékelést írni a magunk mögött hagyott évről. Mi tagadás, 2020 nem volt kimondottan szokványos. Egyrészt csendes volt, másrészt aligha mondhatjuk, hogy eseménytelen lett volna. És mivel a coach leginkább kérdez, tehát nekem is vannak kérdéseim ezzel az évvel kapcsolatban.

 2020 naptár

Például az, hogy mi van, ha egyszer csak megszűnik a folytonos menés- és programkényszer? Mi van, ha egyszerűen nincs program? Merünk, tudunk otthon maradni – abban az otthonunkban, amelyre egyébként rengeteg időt, pénzt, energiát fordítunk, bútor, takarítás és hasonlók formájában? Betölti ez a tér azt a funkcióját, hogy jól érezzük magunkat benne akkor is, ha pár hétig egyfolytában ott kell tartózkodunk?

2020 fő kérdése: szembenézünk magunkkal?

Tudunk mit kezdeni 2020 programmentes, csendes napjaival? Tudunk egyedül lenni, és szembenézni magunkkal? Vagy azonnal fel kell venni egy szerepet, például a kézműves pékét, a spiri-guruét, vagy a munkahelyre visszavágyó közösségi központét? Tudunk együtt lenni azokkal, akikkel egyébként együtt élünk? Ha hiányzik a „kinti” közösség, akkor tényleg a társaság, a kontakt hiányzik, vagy az a hely, pozíció, szerep, amit az adott közösségben betöltünk?

El tudjuk engedni a rutinokat, vagy 2020 arra késztetett, hogy még kitartóbban kapaszkodjunk a szokásainkba? Tudunk változtatni, vagy az a legnagyobb félelmünk, hogy valamit máshogy kell csinálni, mint ahogy eddig csináltuk? Megtaláljuk az online világ, az online oktatás helyét, vagy szörnyülködünk tőle? Találunk kreatív megoldásokat az iskolára, vagy rohanunk vissza a rövid távú memóriát edző számonkérések világába? A „normálisat” akarjuk visszakapni, vagy csak a megszokottat?

Alkalmazkodás és rugalmasság

Vajon megmutatta 2020, hogy hol van az egyéni felelősségünk, és hol a közös? Hogy van, ahol el kell engednünk az irányítást, de közben nem árt gondolkodnunk is? Hogy van, amit „szabad”, de nem biztos, hogy célszerű az adott helyzetben? (Például mondjuk hekkért sorakozni, tömött sorokban a Balcsin, vagy plázában tülekedni karácsony előtt…) Meglátjuk, hogy hol kellene nagyobb szabadság, döntési jog és önállóság az egyénnek – de a már emlegetett egyéni felelősséggel társítva? Képesek lennénk társadalmi méretekben felnőttnek lenni?

És vajon vagyunk-e elég rugalmasak? Tudunk-e akár naponta változó feltételekhez alkalmazkodni? Tudunk-e együtt élni azzal, hogy ma ezt tehetjük, holnap azt? Tudunk-e kőbe vésett tervek, nélkül, folytonosan újratervezve működni?

Számomra ezek 2020 legizgalmasabb kérdései. És neked?

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók. Pixabay.com

One Comment

  1. Pingback: Hol lesz a gyerek nyáron? Csak nem a Logiscool táborban? - Zöldsaláta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .