(Szponzorált tartalom) Akármennyire is siker- és teljesítménycentrikus a mai társadalom, az ember egy bizonyos kor után (minél hamarabb, annál jobb) rájön, hogy vannak olyan versenyek, ahol az a legjobb, ha oda sem állsz a rajthoz – és most persze nem sportversenyekről beszélek. Nem kell mindig győzni, és pláne nem kell mindig maximalistának lenni. Így jobban tudsz összpontosítani azokra a helyzetekre, amikor viszont tényleg oda kell tenni magad. De hogyan? És használhatók-e a mindennapokban a sport- és sikerpszichológia elvei? Ezekre s kérdésekre ad választ a Panem Kiadó Tantusz Könyvek sorozatának Sikerpszichológia című darabja.
Talán nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, az idei év mindenkinek az életében hozott változásokat. Tervek dőltek dugába, kőbe vésett dogmák mentek azonnal a kukába, és a bő két hónapnyi bezártság talán arra is alkalmat adott, hogy más szemszögből nézzünk rá a mindennapjainkra. Vajon nem kéne pár dolgot itt is lecserélni, és új vizekre evezni? És hogyan tovább?
Minek a sikerpszichológia, ha az elég jó is elég jó?
A mai világban az egyik legjobb dolog, amit az ember megtanulhat és másoknak is átadhat, hogy nem kell mindig tökéletesnek lenni. Nem kell mindig az egyértelmű sikerre hajtani, a legtöbbször bőven elég az „elég jó”. Nem szenvedni kell a sikerért, hanem élvezni az utat, akkor is, ha ezért nem jár fényes érem.
De akkor hogy is jön ide a sikerpszichológia? Úgy, hogy a motivációt viszont fenn kell tartani. És akármennyire is kerüljük a mindennapokban a versenyt, van olyan helyzet, amikor igenis keményen oda kell tenni magad, és még csak nem is garantált a siker. Ha pedig valami nem jön össze, akkor azon valahogy át kell lendülni. Ilyenkor jönnek jól a sportpszichológus gondolatai, akkor is, ha te épp nem vagy élsportoló. Ha pedig van olyan a családban, aki komolyabban kacérkodik a sporttal, akkor kifejezetten érdemes megismerkedni ezzel a gondolatvilággal.
Sportolóknak, sportszülőknek és sikerre vágyóknak
Mert ugye, ha valahol egyértelmű a sikerre törekvés, az pont a sport világa. Mármint az élsporté, hiszen ott osztanak érmeket, helyezéseket, eredményeket. Dr. Leif H. Smith és Dr. Todd M. Keys Sikerpszichológia című könyve, amely magyarul szintén a Panem Kiadó Tantusz Könyvek sorozatában jelent meg, ennek a tárgyiasítható, mérhető sikernek a lelki összetevőit tárgyalja.
A két szerző ír arról, hogyan őrizheti meg egy sportoló a motivációját, hogyan teremtheti meg azt a bizonyos belső hangot, amelyik visszatartás helyett inkább előre viszi, és hogyan fejlesztheti a sikeres versenyzéshez szükséges magabiztosságát, időmenedzsment-képességeit, hogyan tarthatja fenn optimális energiaszintjét. Sőt, egy hosszabb fejezet foglalkozik a „sportszülőség” pszichológiájával is.
Azt persze a szerzők is érezhették, hogy ezek az alapelvek nem csak a sportpályán alkalmazhatók, hanem a mindennapi életben is. Ahogy már írtam, nem vagyok híve a minden körülmények között zajos sikerre törésnek. Ha az ember nem versenysportoló, van olyan helyzet, amikor többet ér inni egy limonádét a hűvösben, amíg a többiek nyomakodnak a tűző napon.. De ugyanígy van olyan helyzet is az életben, amikor a direkt sikerpszichológia az, ami előre mozdít. Amikor nem lehet vacakolni, menni kell előre, és rá kell gyúrni arra, hogy learassuk végre a babérokat. Ez a könyv pedig ebben segíthet. Egyszerűen el kell vonatkoztatni a sportra kihegyezett gondolatmenettől, és lefordítani a tanácsait a mindennapi helyzetekre, és különös figyelmet szentelni annak a fejezetnek, amelyik a sikerpszichológia elveinek munkahelyi alkalmazásáról szól. Utána pedig a gyakorlatban is alkalmazni az olvasottakat.
(A könyvet köszönöm a Panem kiadónak!)
Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!
Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit
Fotók: Panem Kiadó, Unsplash.com