Mindenki másképp éli meg, mindenkit másképp idegesít, és mindenki másképp reagál rá. Válság? Változás? Morál? Én így látom – avagy szigorúan szubjektív gondolatok a karantén idejéről.

Válság van, világ- és egyéni, kinél anyagi, kinél érzelmi, kinél mindkettő, kinél egyik sem. És mindenki úgy reagálja le, ahogy tudja, ahogy eddigi stratégiái lehetővé teszik. Vagy beleáll a nagy trendekbe, felül a közhelyvonatra, vagy ellenáll annak. Én így…

Mindenkiből mást hoz ki a válság
Nekem a bizonytalanság a vacak, nem önmagában az otthonlét

Az itthonlét önmagában nem para

Bár egy kerttel felszerelt házban lényegesen jobban érezném magam, azt kell mondjam, hogy nekem maga az itthonlét nem para, még a panelban sem. Eleve az, hogy nem kell korán kelni, ide-oda sietni, már önmagában is komfortosabbá teszi a helyzetet. A feladat ugyan most sem kevés, de valahogy más a ritmusa az egésznek, mint amikor adott időben kelni kell, cselekedni kell, menni kell. Nagyjából három hét kellett, hogy ne pörögjek ezerfelé, átálljak erre az új ritmusra. Hogy a tervezetlen káoszból összeálljon valami napirend-féle, amibe néha többé, gyakrabban kevésbé belefér, aminek feltétlenül bele kell férnie.

Ezt olvastad már? Vajon a bezártság egyenes út a hízás felé?

A home office meg, ugye, nekem nem nagy újdonság. Sőt, néha eltűnődöm, hogy mennyi mindent el lehet intézni online, ami korábban úgy zajlott, hogy „tessék személyesen idejönni aláírni”, meg „csak beugrom oda, és gyorsan elintézem személyesen”. Most, a válság idején elég világosan látszik, hogy milyen „feltétlenül csak személyesen” intézhető dolgok tartoznak az „ide-oda szaladgálás” kategóriába. Azt is remélem, hogy ezek elintézése ott marad szépen az online világban, ahol a helye van. Épp azért, hogy több idő legyen azokra a személyes jelenlétekre, amelyek viszont valóban számítanak. Család, barátok, koncert, színház, ilyenek.

A válság nekem nem jelenti azt, hogy kiiktatom a híreket
Eszem ágában nincs kiiktatni a híreket

Nem minden ajánlás igaz rám

Persze azt azért nem mondanám, hogy nem visel meg a bizonytalanság. Vannak túlalvós és nyugtalanul, korán ébredős napjaim, lehangolt vagy stresszes időszakaim. A médiafogyasztásban viszont kifejezetten fordítva vagyok bekötve, mint ahogy általában tanácsolják. Alapjáraton is hírfüggő vagyok, most is rendszeresen nézem a statisztikákat, kutatásokat, híreket. Nem mintha azzal, hogy követem az információkat, bármit is befolyásolni tudnék, de nekem adatok, tények kellenek. Tények, nem összeesküvés-elméletek a „világeltitkolttudása – mindenegybencsakneked” oldalakról. Ez utóbbiaktól menekülök, akinél azt látom, hogy ezeket megosztja, azt minimum gyorsan továbbpörgetem, de elgondolkodom az illető némításán is. Viszont legalább kísérletet szeretnék tenni arra, hogy abból, ami nekem hiteles, levonjam a saját következtetéseimet. Úgy érzem, hogy ha homokba dugom a fejem, és mindent kikapcsolok, akkor csak az jut majd át a szűrőmön, amit már nagyon át akarnak tolni rajta. Ez meg a legtöbbször mások által megrágott, előregyártott vélemény. Na, ebből nem kérek.

Ezt olvastad már? Az otthoni munka egyenlő a pizsamában fetrengéssel?

A válság változást hozhaz az oktatásban
Most lehetne jó alaposan megreformálni a munka és az oktatás világát

Válság adta önállóság

Abban viszont titkon reménykedem, hogy elterjedtebb lesz a home office munkavégzés. Reményeim szerint az oktatásban is nagyobb szerepet kap majd az önálló témafeldolgozás, a házi dolgozat, úgyis mint számonkérés, a határidőre elvégzendő, de nem minden fázisában ellenőrzött feladat. Én elég extrém vagyok ebben. Akár hetente-kéthetente simán beiktatnék olyan napokat, amikor a gyerekeknek otthon, önállóan kellene dolgokat elkészíteniük anélkül, hogy bárki is a nyakukra ülne és beosztaná helyettük az idejüket. Merthogy így készül a gondolkodásra, önállóságra képes, irányításra kevésbé szoruló felnőtt.

Ebből a szempontból ez a válság akár még jó irányba ható változásokat is hozhat. Már persze, ha nem kifogásokat gyártunk a jövőre nézve, azzal a felkiáltással, hogy „ugye emlékeznek, milyen rossz és nehéz volt a karantén idején az önálló meg az online???”. Na meg persze jó lenne a tananyagot mennyiségileg alaposan redukálni, de ez nem annyira új felfedezés.

Ezt olvastad már? Most vizsgázik a velünk élő 20. század

Mindenkinek más az érték
Az értékek világosak. Az értékek TÉNYLEG világosak?

Tudja valaki, merre tovább a válság után?

Szóval igen, a válság akár még jó irányba ható változásokat is hozhat. HozHAT. Nem véletlen a feltételes mód. Most nagyjából mindenki, a szakértőktől a konteós kamuoldalakig azt latolgatja, mi változik, mi lesz más, ha ez a válság egyszer véget ér. De senki nem tud még közelítőleg érvényeset sem. Aki azt állítja, hogy ő majd megmondja a frankót, és pontosan tudja, mit kell tennünk, hogy jobb világ legyen, az, hogy finom legyek, kicsit eltúlozta ezt az önbizalom-dolgot.

Mert van, aki azt állítja, hogy a vásárlás, mint program innentől nem lesz téma. De ott vannak azok is, akik alig várják, még akkor is, ha jelenleg nem állnak jól anyagilag. Van, aki a tömegturizmusra mutogat, visszamenőleg is. Másvalaki meg épp most vesztette el az állását a turizmusban. Van, aki a húsevőket ostorozza ama bizonyos denevérleves miatt. Más szerint meg minden mindegy, amíg kolbász meg szalonna van otthon. Van, aki szerint most végre fellélegzik a Föld, más meg a háziszerek után most vegyszerrel takarít.. A gazdaság meg szimplán tövig nyomta a féket, és emberek milliói kénytelenek felélni a tartalékukat, ha van nekik egyáltalán.

Vagyis mindennek van jó és rossz oldala, és ami valakinek jó, az másnak nem jó. És nem attól lesz valami jó, hogy szépnek és a klasszikus értékek szerint valónak hangzik…

Ezt olvastad már? Ami biztos nem fog beválni koronavírus ellen

Merre tovább a válság után?
Merre tovább? Vajon lehet erre most határozott választ adni? Aligha…

Semmi sem olyan egyértelmű, amilyennek látni szeretnénk

Világos, hogy sok mindenben (akár az utazásban vagy a környezettudatosságban) új irány kell, de egyelőre nem nagyon tudjuk, merre van az az új irány. Nem hogy világszinten, de a saját, személyes szintünkön sincs halvány fogalmunk sem arról, hogy mit viszünk majd tovább a válság utáni időkbe, és mihez térünk majd vissza azonnal, ahogy lehet. A szépen hangzó moralizálás sok esetben csak annyiról szól, hogy a saját „jóemberségünkbe” vetett hitünket, és ezzel együtt a biztonságérzetünket táplálja és erősítse. Persze ez is egy érvényes megküzdési stratégia, nem vitás. De vegyük már tudomásul, nagyjából mindannyian, hogy aki nem így gondolja, az nem züllött, felszínes vagy hülye. Egyszerűen csak másként látja a világot. Rugalmasság, elfogadás, más nézőpont – ezek válság idején és „békeidőben” is hasznos dolgok.

Köszönöm, ha megosztod a linket, a cikket viszont légy szíves, ne másold. Gyere beszélgetni a Zöldsaláta Facebook-oldalára vagy az Instagramra!

Ésszel, szívvel, lélekkel: Judit

Fotók: Unsplash.com

One Comment

  1. Pingback: A legjobb gyermeknapi ajándékok a szokásos tömegrendezvények helyett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..